Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - BOROS Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 között

szintéziseként. „Less a simple, compromised, and weak-hearted synthesis of the Romantics and classics, the juste milieu represents a new type ot painting deeply depcnedent on low art, on popular prints particularly. It was an art whose legibilty and historical specificity and clearly focused ideological program was directly connected to Louis-Philippe's comissions for the Musée de Versailles." Ld. még: Jensen 1994. 311-312. 13 Rosenthal, Léon: Du Romantisme au Réalisme. Essai sur l'Evolution de la Peinture en France de 1830 à 1848. Macula 1987. (Első kiadás: 1914.) 14 Boime 1986. 15 Jensen 1994. 12-15. 16 így az angol, a belga, a spanyol és az olasz követ, ('amondó gróf W. W. Corcoran, Charles Ephrussi, Rotschild báró, W. H. Stewart, Sir Richard Wallace gyűjtő, a Metrophtan Museum igazgatója, a South Kensington Museum igazgatója, Antonin Proust kritikus, valamint Lord Frederick Leighton, a Royal Academy of London igazgatója. Jensen 1994. 63. 17 Jensen 1994. 64. 18 Boros 2000. 19 James Abbott McNeill Whistler: The Gentle Art of Making Enemies. Dower Puhl. Inc. New York. 1967 (First published in 1892 by William Heincmann, London.) Ld.: Jensen 1994. 311. 20 Ld.: 5. j. 21 Munkácsy Mihály autográf levele Ligeti Antalhoz. Düsseldorf 1869. szeptember 30. OSz.K Kézirattára. Levelestár. Közölve in: MMVL 60-61. 22 Végvári 1958. 116. Közölve: MMVL 59. 23 Munkácsy Mihály autográf levele Ligeti Anatlhoz. Düsseldorf, 1869. szeptember I I. OSzK Kézirattára, Levelestár. 24 Vachon 1881. 25 Míg 1791-ben 258 művész 794 képér állították ki, 1831-ben 3182, 1833-ban 3318, 1848-ban pedig 5180 mű került be az éves Salonba. Vachon I88I. 26 Mainardi 1993. A kétkamarás Salont úgy képzelték, hogy a bárki által elérhető éves Salon mellett nagyobb időközönként tartsanak csak a művészeti elit számára elérhető kiállításokat, melyek mintegy számot adnának a közbecső időszak legjobb eredményeiről. Ilyen külön Salont azonban mindössze két alkalommal rendeztek: 1810-ben Napóleon javaslatára a „decennale"-t és 1883-ban a Charles Blanc által kezdeményezett „triennale"-sorozat első és egyetlen megvalósult kiállítását. Ugyancsak Blanc javasolta a tízévenkénti seregszemlék (décennale) visszaállítását, ezt is kétszer — az akkori párizsi világkiállítások alkalmával —, 1889-ben és 1900-ban rendezték meg. 27 1872-ben néhány festő, köztük Manet, Cézanne, Renoir, Pissarro egy újabb Salon des refusés megnyitását kérték. Mainardi, 1993. 43. 29. j. 28 Hivatalosan 1882. június 5-én alapították meg a Société des artistes français-t. Mainardi 1993. 86. 29 Vachon 1881. Vachonnak igaza lett. 1884-ben megalapították a Société des artistes indépendants-t, a maga zsűri és díjak nélküli Salonjával, 1890-ben megalakult a Société nationale des beauxarts, a maga Salonjával, 1903-ban pedig a Salon d'Automne (nem beszélve a számos kisebb Salonról). A „régi Salon" csak egy maradt a sok közül. 30 Elég egyetlen példával megvilágítani az összefonódások eme rendszerét. W. A. Bougucreau, a korszak talán legsikeresebb festője egyszerre volt tagja az Académie des Beaux-Arts-nak, tanára az Ecole des Beaux-Arts-nak és a konkurrens Académie Juliannák, több alkalommal elnöke a Salon zsűrijének, miközben hosszúlejáratú szerződés fűzte előbb Goupil, majd Georges Petit galériájához. Marrinan makes the point that the juste milieu was in fact the official art created to meet the ideological demands of Loius-Philippe, which was formed within historical genre painting, and which should be intetpreted much more as an entirely new form of "low art", rather than simply a synthesis between Classicism and Romanticism. "Less a simple, compromised, and weak-hearted synthesis of the Romantics and classics, the juste milieu represents a new type of painting deeply dependent on low art, on popular prints particularly. It was an art whose legibility and historical specificity and clearly focused ideological program was directly connected to LouisPhilippe's commissions for the Musée de Versailles." See also: Jensen 1994. pp 31 1-312. 13 Rosenthal, Léon: Du Romantisme au Réalisme: Essai sur l'Evolution de la Peinture en France de J830 à 1848. Macula, 1987. (First edition: 1914.) 14 Boime 1986. 15 Jensen 1994. pp. 12-15. 16 Among them the ambassadors to England, Belgium, Spain and Italy, the collectors Count Camondo, W. W. Corcoran, Charles Ephrussi, Baron Rotschild, W. H. Stewart, Sir Richard Wallace, the directors of the Metropolitan Museum, the South Kensington Museum, the critic Antonin Proust and Lord Frederick Leighton, Director of the Royal Academy of London. Jensen 1994. p. 63. 17 Jensen 1994. p. 64. 18 Boros 2000. 19 James Abbott McNeill Whistler: The Gentle An of Making Enemies. Dower Pt.bl. Inc. New York. 1967 (First published in 1892 by William Hcmemann, London.) See also: Jensen 1994. p. 311. 20 See Footnote 5 21 Munkácsy's handwritten letter to Antal Ligeti. Düsseldorf. 30 September 1869. OSzK Kézirattára. Levelestár. In: MMVL pp 60-61. 22 Végvári 1958. p 116. In: MMVL p. 59. 23 Munkácsy's handwritten letter to Antal Ligeti. Düsseldorf, I I September 1869. OSzK Kézirattára. Levelestár 24 Vachon I88I. 25 While in I 79 I there were 794 paintings by 258 artists on show, by I 83 I the number of paintings grew to 3182, and by 1833 to 3318; in 1848 there were 5180 paintings selected for the annual Salon. Vachon 1881. 26 Mainardi 1993. The idea of the bicameral Salon was that in addition to the annual Salon open to any painter, at longer intervals further exhibitions should be held, exclusively for the elite artists, so as to demonstrate the greatest accomplishments of the period in question. However, there were only two occasions that such a Salon was held: the "décennale" in 1810 and the first, and only, exhibition realized of the "triennale" series, proposed by Charles Blanc in 1883. Blanc also urged to restore the "décennales," which were held twice, during the International Expositions of 1889 and 1900, respectively. 27 In 1872, a few painters, among them Manet, Cézanne, Renoir and Pissarro, proposed that a new Salon des refusés be opened. Mainardi, 1993. 43. Note 29. 28 The Société des artistes français was officially founded on 5 June, 1882. Mainardi 1993. p 86. 29 Vachon 1

881. Vachon was right. In 1884 the Société des artistes independents was established, complete with its Salon, but without a jury and prices; in 1890 the Société nationale des beaux-arts was founded and it also launched its own Salon; and in 1903 the Salon d'Automne opened (not mentioning several smaller Salons). The "old Salon" now just was one of many. 30 One example should suffice to shed light on the system of such corrupt practices. W. A. Bouguereau, who was perhaps the most sue-