Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - BOROS Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 között

40. kép Éjjeli csavargók / Tramps ar Night menye volt, hogy két képet festeni vállalkoztam 10 000 tallérért, oly feltétel alatt, hogy az eladásnál a többletet megosztjuk. Tebát még ebből is remélhetek 2000 tallért. Azonkívül azon előnyöm van, hogy a megrendelt két kép rézmetszetben jog megjelenni, mint Knaus Aranylakodalma. Goupil az mondja, hogy Knaus első fellépése óta nem volt kép kiállítva a párizsi Salonban, mely oly általános elösmerésben részesült volna, mint a Siralomház, s amiért is Gérome különös elismerését jelenti ki Goupil által, s minthogy tudja, hogy a napokban Párizsba megyek, meghívott magához. Most tehát megrendelések volnának kvantum satis, csak festeni gyorsan, pénzféle is lesz elég." [Kiemelések tőlem — B. }.] A levél pontosan rögzíti azt a pillanatot, amikor Munkácsy a legtermészetesebb és magától értetődőbb módon rálépett a műkereskedelem kínálta ösvényre. Goupil ugyanis, aki nagyon sietett Düsseldorfba, nehogy megelőzze valaki, az 1860-as évek egyik legjelentősebb műkereskedője volt. Adolphe Goupil sokkal nagyobb szerepet játszott Munkácsy műkereskedelemtől függő habitusának kialakításában, mint azt a korábbi szakirodalom feltételezte: Munkácsy ekkor érezte meg, mit jelent sok pénzt keresve élni ,,a művészet Mekkájában", mit kell tennie érte, és feltehetően azt is, hogy ha Párizsban akar maradni, ez az artworks were produced, the more painters had to take into account the specific elements of the demand; and the more people bought artworks, the more young men and women chose an art career) and led to an inevitable shift in the direction of aesthetic populism. And the catalysts of the process were the art dealers. ADOLPHE GOUPIL (I 806-1 893) For a moment let's return to Munkácsy, whom we left in Düsseldorf worrying about the prospect that the Salon might reject his painting. However, the painting's reputation seems to have reached Paris before the painting did. From Ilges's words we may infer that people in the Salon actually waited m anticipation for the arrival of The Last Day of a Condemned Man. 'Munkácsy's great success was actually established beyond a doubt as soon as the box containing the painting was opened. This gold medal was, indeed, awarded by the people's voice," as people were standing in flocks in front of Munkácsy's painting to see the work of a master who exerted such a powerful impact on peoples' heart, because he himself had tasted human wretchedness."

33