Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - BOROS Judit: Egy magyar festő Párizsban. Munkácsy Mihály pályája 1870 és 1896 között

MUNKÁCSY KS A JUSTE MILIEU A juste milieu fogalmát főleg az amerikai művészettörténészek használják az utóbbi években, az 1880-as és '90-es évek festészetének azon alkotóit értve alatta, akik, más-más szempontból ugyan, de egyaránt szemben álltak az akadémizmussal (noha többségükben az akadémiai rendszerben elért címek és díjak segítségével tettek szert megfelelő súlyra a művészeti életben) és az impresszionizmus által megtestesített modernizmussal (noha az impresszionista kolorit és technika számos elemét használták), egy olyan nehezen definiálható és állandóan változó, lényegében elitista csoportot képezve, amely a nemzetközi művésztársaságok és a nemzetek feletti műkereskedelem intézményein keresztül elárasztotta a hn-de-siècle kiállítási termeit.'" A juste milieu festők általában jól kerestek, nagyvilági életet éltek, extravagáns műtermeket tartottak fenn, és kiterjedt baráti kapcsolatokat ápoltak. Vevőkörük elsősorban az európai liberális polgári rétegből került ki, az amerikai iparmágnások szívesebben vásárolták az art pompier-festők (Gérômc, Bouguereau) munkáit vagy az impresszionistákat (ebben mintegy másfél évtizeddel megelőzve az európai gyűjtőket); dc az olyan neves kereskedők, mint Georges Petit, az amerikai piacon is elég sok juste 7nilieu-képet adtak el." A fogalom az 1830as években keletkezett, eredetileg a klasszicizmus és a romantika stíluselemeinek szintézisét megvalósító festőkre alkalmazták, akik alapvetően a szélesebb társadalmi rétegeknek szánt érzelmes képeket festettek.'

2 A 20. században Léon Rosenthal elevenítette fel,

13 majd 1986-ban Albert Bonne terjesztette ki értelmezését a 19. század utolsó két évtizedében keletkezett alkotások egy bizonyos csoportjára.

14 Mindazonáltal a főleg művészetszociológiai szempontokat érvényesítő juste milieu definiálása még mindig bizonytalan, használatát különösen azok a nemzeti szempontból megírt művészettörténeti munkák mellőzik, amelyek a különböző „hazai" modernizmusok vagy az impresszionizmus körébe sorolják az amerikai szakirodalom által e kategóriában tárgyalt festőket.'" Az európai historiográfia — stíluskritikai alapon — elkülöníti a hasonló társadalmi körülmények és életvitel, valamint a liberális esztétikai nézetek okán egy tömbben tárgyalt juste milieu tagjait. A nemzetközi juste milieu kibontakozása és eltűnése néhány jellegzetes intézményhez köthető, így elsősorban 37. kép Auguste Renoir: Mme Charpentier gyermekeivel / Auguste Renoir: Mme Charpentier with Her Children, 1878 beginning in 1878, but also the first one starting in 1869) unfolded — inevitably and unavoidably — in the commercial world of international art dealership; (ii) apart from his obvious talent that predestined him for a high-profile career, both his successes and his "fall" were necessarv consequences ol certain paradigmatic changes, which took place in art and on the art scene between 1870 and 1

910 and, as such, they could not be the determining factors in the art historical assessment of his career. MUNKÁCSY AND THE JUSTE MILIEU In recent years, the concept of juste milieu has mainly been used by American art historians in reference to those painters of the 1880s and 1890s, who, for various reasons, were opposed to both Academism (notwithstanding the point that most of them reached a prominent position in art through various titles and awards within the academic system) and Modernism as epitomized by Impressionism (regardless of the fact that they borrowed several elements from the Impressionist technique and colouration,) effectively construing a permanently changing and not-easilydefincd elitist group, which, through the international art societies and supranational institutions of art dealership, flooded the exhibition halls with their compositions during the fîn-de-siècle.

10 By and large, the juste milieu painters earned a good living, moved in high society, rented expensive studios and had an extensive network of social connections. Their clients primarily belonged to the liberal circles of European bourgeoisie, with the tycoons of American industry generally preferring the works of the art pompier painters (Gérôme, Bouguereau) or the Impressionists (in this regard moving fifteen years ahead of the European collectors); however, such eminent art dealers as Georges Petit, for example, were able to sell quite a few juste milieu paintings on the American market, too.'

1 Dating back to the 1830s, the term originally referred to painters, who stnved for a stylistic synthesis between Classicism and Romanticism, and who painted sentimental pictures for a much broader audience.'

2 Revived in the 20

lh century by Léon Rosenthal,

1

' the term was extended by Albert Boime to cover a certain class of paintings created in the last two decades of the I9

rh century.

14 Nevertheless, the definition of juste milieu, which has its crucial criteria