Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

II. KATALÓGUS - Hommage á Munkácsy (SZATMÁRI Gizella)

Hommage à Munkácsy Hommage à Munkácsy A JLz elmúlt századokban talán egyetlen magyar művész sem tett szert akkora hírnévre Európa-, sót Ameríka-szerte, mint Munkácsy — még ha nevének pontos kiejtése külföldön olykor nehézségekbe ütközik is. 1870-ben a Siralomház című művével elnyerte a párizsi Salon egyik aranyérmét, az 1878-as párizsi világkiállításon a Milton aranyérmer, médaille d'honneur-t kaporr. A műveir forgalmazó Charles Sedelmeyer e kép köré valóságos diadalmeneret szervezett, bemutatta Bécsben, és természetesen Budapesten is. Ebből az alkalomból Friedrich Beer a Munkácsyról mintázott mellszobrát a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Hasonló ünneplésben részesült 1882-ben a Krisztus Pilátus előtt című alkotás, és nem különben — változatos programok során — a művész és felesége is. Munkácsyt a magyar társadalmi élet kiemelkedő személyiségei, a művésztársak, írók és képzőművészek köszöntötték. Az egyetemi ifjúság fáklyásmenetét hangverseny, bankett, jelmezes esr követte. Az írók nagy farsangi ünnepélyén élőképben jelenítették meg a Miltont. ,,A Vigadó nagytermében a ezukrászhelyiség mögött állították fel a színpadot. A csinos és változatos díszletek dicséretére válnak Schickedanz úrnak, a díszlerck készítőjének" — írta a Pesti Napló 1882. február 3-án. Miltont Szemere Attila, Szemere Bertalan 1848-as miniszter fia, ismert hírlapíró, színműíró és fordító személyesítette meg. A Képzőművészeti Társulat ünnepi ülésén Ipolyi Arnold, a Társulat elnöke, besztercebányai püspök, neves gyűjtő, és a magyar művészettörténet-írás egyik megalapítója c szavakkal nyújtotta át az ezüst babérkoszorúr a művésznek, a hazájába „diadalmasan bevonuló triumfátornak": „üdvözlünk szeretettel és honfiúi büszkeséggel, mint magyar nagy művészt, aki nemzeted nevét és művészetét arany betűkkel vésted be neveddel együtt a műtörténet dicső, örök lapjaira". (Ipolyi 1882.) A társulari ünnepi ülést Aggházy Gyula egy festményen örökírette meg. Munkáját 1883-ban Ipolyi Arnold történelmi festmények vázlatainak jutalmazására hirdetett pályázatára küldte be. Érdekes a megjelölt, feldolgozásra ajánlott témák sora: Szent István fogadja az első térítőket, Szent László a lcányrabló kun vezérrel küzd, IV. László szöverséger kör Habsburg Rudolf császárral és így tovább. Ehhez illeszkedik a legfrissebb történelmi eseményre utaló téma: Munkácsy fogadtatása a Műcsarnokban 1882. február I9-én. 1 .here was perhaps no other Hungarian artist in the past few centuries who would earn more fame in Europe and even America than Munkácsy — challenging as the pronunciation of his name may have been. His The Last Day of a Condemned Man won one o f the gold medals of the 1870 Paris Salon, and Milton was rewarded wirh the médaille d'honneur at the 1878 International Exposition, also in Paris. His art dealer, Charles Sedclmevcr organized a veritable march of triumph to celebrate the painting, which he presented in Vienna and, naturally, in Budapest. To honour the occasion, Friedrich Beer bestowed his Munkácsy bust on the Hungarian National Museum. Christ before Pilate was revered in a similar manner m 1882, the artist and his wife were celebrated at a series of events. Munkácsy was greeted by Hungarian dignitaries, fellow artists, wnrers, painters and sculptors. University students gave a torchlight parade, which was followed by a concert, a banquet and a costume ball. Writers performed at their carnival feast a tableau vivant version of Milton. "The stage was set up behind the teashop in Vigadó. The pleasant and varied scenery was to the credit of Mr. Schickedanz," wrote the daily Pesti Napló on 3 February, 1882. Milton was impersonarcd by Attila Szemere, a well-known journalist, playwright and translator, son of Berralan Szemére, a minister of the 1848 revolutionary government. It was with these words Arnold Ipolyi, presidenr of the Artists' Society, Bishop of Besztercebánva, noted collector and one of rhe first great Hungarian arr historians, presenred the silver laurel to the artist who "marched into his homeland triumphantly," at the celebratory session of the Society: "We greet you with love and patriotic pride, you the great Hungarian artist who have inscribed the name and art of your nation with golden letters in the glorious and eternal pages of art history" (Ipolyi 1882). Gyula Aggházy commemorared the celebratory session in a painting, which he submitted to the 1883 competition Arnold Ipolyi announced for studies m historical subjects. "Welcoming Munkácsy in Műcsarnok, on 19 February, 1882" was actually considered a historical event on a par with the likes of "St. Stephen welcomes the first missionaries," "St. Ladislaus fights the abductor Cuman chieftain" or "Ladislaus IV makes an alliance with the emperor Rudolf I of Hapsburg."