Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

II. KATALÓGUS - Munkácsy életművének utolsó korszaka: 1887—1896 (BOROS Judit)

Munkácsy életművének utolsó The Last Phase of Munkácsys korszaka: I887-I896 Career: I887-I896 S *_>Jcdelmcycr biztatására 1886 őszen Munkácsy áthajózott Amerikába. Műkereskedője azzal kecsegtette, hogy odaát kiváló megrendelésekre számíthat. November I5-én szállt partra New Yorkban, és két nappal később már meg is nyílt a Krisztus Pilátus előtt bemutatója a Tabernaclc-reremben. Bár ünneplésben nem volt hiány — maga az Egyesült Államok elnöke is fogadta, és néhány arcképet is festett, a többi között James McCoshnak, a Princeton University elnökének portréját, amelyet sikerrclcnül próbálrunk elhozni a kiállításra —, az űt üzleti szempontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeker. Szerencsére nem sokkal az amerikai rurné előtt levélben jelentkezett Munkácsynál Constantin Hohenlohe-Schillingfürst herceg, udvari főudvarmester, és felajánlotta neki, hogy Makart (és Canon) halála után ő készítse el a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházi mennyezetének dekorációjár. Munkácsy némi hezitálás után elvállalta a megtisztelő, ámde szokarlan feladatot, kikcitve, hogy nem a Makarr által kezdett kompozíciót folytatja, hanem saját elképzelése szerint alakítja ki a mennyezetképet. 1888 áprilisában írta alá a végleges szerződést, és 1890 tavaszára készült el a harmadik kompozíciós válrozarkénr kidolgozorr, A reneszánsz apoteózisa címer viselő 10 X 10 mérercs vászonnal. Ennek kér színvázlara és a 4 X 4 méteres, a nagy képpel teljesen megegyező változata látható kiállításunkon. 1888 őszén lejárt a Munkácsy és Sedelmeyer között tíz évre kötött szerződés, melyer a felek kölcsönös egyerérrésben nem hosszabbírorrak meg. Munkácsy rehár felszabadult a Sedclmeyer-féle körörrségből, viszonr, a két nagy állami megrendelés ellenérc, az anyagi csőd lehetősége állandó rettegésben tartotta. 1890 novemberében, közvetlenül az után, hogy Bécsben átadta a mennyezetképet, gróf Tisza Lajos, az állandó országházi építő bizottság elnöke megbízta Munkácsyt, hogy az épülő országház képviselőházi ülésterme számára egy olajfestményt készítsen, melynek tárgya Árpád honfoglalása legyen. Munkácsy hatalmas ambícióval látott munkához, és rosszabbodó egészségi állapota ellenére 1894 elején leszállította a képer. Más kérdés, hogy a Honfoglalás, melynek egyik 1893-as változatát állítottuk ki, soha nem került arra a helyre, ahova Munkácsy szánta; hosszú huzavona után 1929-ben az elnöki tanácsterem hosszanti falába építették be, ahol azonban hiányzik a kép szemléléséhez szükséges távlat. ^n the autumn of 1

886, on Sedelmeyer's encouragement, Munkácsy travelled to America, where, his art dealer assured him, valuable commissions were awaiting him. He landed in New York on November 15, and two days larcr Christ before Pilate was presented in the exhibition hall of the Old Tabernacle. Though rhere was no scarcity of celebration — even the Presidenr of the United States received him, and he painted a few portrait, among them that of James McCosh, President of Pnnccron University, which we unfortunately could not borrow for the exhibition —, bis stay was not the business success it had been hoped to be. Luckily, shorrly before be ser sail ro rhe US, Munkácsy received a letter from Prince Constantin Hohenlohe-Schillingfürsr, steward to Franz Josef I, who offered him the job of finishing rhe ceiling decoration of the stairwell in the Kunsthistorisches Museum, Vienna, left unfinished after the death of Makarr (and Canon). Afrer some hesiration, Munkácsy accepred a task that was both a compliment and an unusual assignment, on the condition that instead of completing Makart's composition, he would design one of his own. He signed rhe final contract in April 1888, and finished what was the third version of the composition, a 10 m X 10 m canvas entitled The Apotheosis of Renaissance in the spring of 1890. Our exhibition presents two colour studies and a scaled-down, 4m X 4m version of the large painting. In the autumn of 1888 the ten-year contract between Munkácsy and Sedelmeyer terminated, and it was not renewed by mutual agreement. Munkácsy was thus released from his obligations to Sedelmeyer, but felt constantly threatened by bankruptcy, despite two large commissions from the state. In November 1890, immcdiarcly after he finished the ceiling fresco in Vienna, rhe count Lajos Tisza, chairman of the standing committee responsible for rhe construction of rhe Budapest Parliament commissioned Munkácsy to make an oil painting for rhe assembly hall of the new building, rhe subject being the conquest of Hungary by Árpád. Munkácsy set to work with great ambition, and despite his declining health, he delivered the painting by early 1894. Ir is another question that The Hungarian Conquest, of which we prescnr a 1

893 study, was never put in the place originally designared: after much bickering, in 1929 ir was ser in the longer wall of rhe presidential conference room, where rhere is not enough space to take in the picture in its entirety.