Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

II. KATALÓGUS - Az 1878-tól 1886-ig tartó pályaszakasz

leges darabja, amelyben a rársasági jelenet tájképi környezetbe helyezésével Munkácsy megújította a polgári zsáner műfaját. A szalonképek festése során — kezderben csak tanulmányként — számos csendélete is készült. Ezek többsége virágcsendélet, amelyek éppen ekkoriban már önálló műként is szerepeltek. Közülük a látvány megragadásának spontán természerességével emelkedik ki a Virágcsendélet korsóval, csakúgy, minr a vörös hátteres Virágcsendélet. Igazi különlegességnek számít a Munkácsy és Karlovszky Bertalan által közösen festett Csendélet, amely a többihez képest régiesebb szemléletmóddal és fesrésrcchnikával készült. A festő az évek során — elsősorban megrendelésre — egyre nagyobb számban festett szalonképeket és virágcsendélereker. A Munkácsy szívéhez és egyéniségéhez legközelebb álló műfaj azonban talán mindvégig a népi életkép maradt. Első jelentős sikereit is ezzel aratta, és e képtípus tulajdonképpen teljesen végigkísérte életpályáján. Ebben az időben készült el az Éjjeli csavargók késői, kisebb változata (I88I), a Két család a konyhában (I88I), és a sokalakos, különleges hangulatú Colpachi iskola (1882). Az utóbbihoz tartozik a Colpachi tanító realista szemléletű és drámai hatású tanulmányfeje. Jellemábrázoló képességének mélysége, valóságlátásának nagyszerűsége a legszemléletesebben mégis arcképein érvényesül. Charles Sedelmeyer arcképe tökéletesen tükrözi a sikeres üzletember egyéniségét. Az 188I-ben készült Önarckép a befutott, magabiztos művészt vetíti elénk. Intimebb hangulatú Marie München, valamint Madame Chaplin arcképe, melyek közül az első kissé hagyományosabb szemléletű, míg a második oldott, laza, festői előadásmódban készült. Reök Ivánné arcképének kidolgozottabb és vázlatosabb két változata betekintést nyújt a festői munkafolyamatba is. Munkácsy egész életművére és minden alkotói periódusára jellemző a műfaji változatosság. Tárgyalt időszakunkat a tájképek teszik teljessé. Munkácsy festői kvalitásait, tudását, felkészültségét tájképei mutatják be a legérzékletesebben. Természerlárásának közvetlensége, a szín- és fényproblémák megoldásának korszerűsége az európai rájfestészet kimagasló egyéniségévé teszik. A 80-as évek elején készült munkái bizonyos kettősséget mutatnak. Az Erdei táj alakokkal, a Holdkelte és a Hazafelé a barbizoni iskola hagyományait köverik. A Tájkép fasorral és emeletes házzal, a Mosónők kér vákozara és a Tájkép tehenekkel című művei Munkácsyt már a plein air eredményeit ismerő és használó, a korszak legkiválóbb európai művészeivel azonos rangú képviselőjének mutatják. BAKO Zsuzsanna that sets these compositions apart from rhe rest. Two Families in the Salon and Musing Woman with Dog, two compositions with an intimate atmosphere, are variants of the same genre. Walking in Parc Monceau has a unique place within the series, in the sense that by placing a social scene in a landscape setting, Munkácsy renewed bourgeois genre painting. The attist produced numerous srill-lifcs in the course of executing his salon paintings — initially only meant as studies. The majority of these were still-lifes with flowers, which just then started to stand on their own as individual works of art. In this group, Still-life with Flowers and fug stands out with its spontaneous ingenuousness, along with Still-lfe with Flowers against a red background. The still-life, which Munkácsy painted jointly with Bertalan Karlovszky, is something of a curiosity; compared to the resr, it had a more Traditional concept and painting technique. In the course of years, the artist painted more and more salon paintings and still-lifes with flowers — mostly at his clients' requesr. However, rhe genre closesr to Munkácsy's heart and most in line with his personality was the painting of peasant scenes. He scored his first major successes with this genre, to which he remained faithful until the end of his career. It was during this period that he completed a smaller version of Tramps at Night (1

881), Two Families in the Kitchen (1

881) and School in Colpach (1882), a multifigural composition of strange atmosphere. The Teacher of Colpach, a head study of realist conception and dramatic power was made in prepararion for the latter. The penetrating power of his characrerisarion and his unique perception of reality were mosr vividly demonstrated in his portraits. In Portrait of Sedelmeyer he faithfully captured the successful businessman's personality. Self-portrait (1

881) presents Munkácsy as an established and confident arrisr. Although both arc immersed in the same intimate atmosphere, the portrairs of Marie München and Madame Chaplin are different in that the former was conceived along more traditional lines while the latter received a more laidback and lyrical treatment. The two versions of Mrs. Iván Reök, one more elaborate and the other sketchier, allow us a glimpse into the artist's creative process. A versatility across the whole range of genres characterises not only Munkácsy's oeuvre as a whole, but also the separate creative periods within it. In this respect, the landscapes complete the palette for the period in quesrion. Munkácsy's professional qualities as a painter, his proficiency and expertise, are best evidenced by his landscapes. The directness of his perception on nature, together with the modernity of his solutions to problems of colour and light, ranks him with the best of European landscape painting. The works he made in the early 1880s reveal a two-folded character. In painting landscape with Figures in the Forest, Moonrise and Going Home he still followed the traditions of the Barbizon school. landscape with Alley and Building, the two versions of Washerwomen and the composition Landscape with Cows already reveal his familiarity with the latest accomplishments of plein-air painting, putting him on a par with the period's mosr outstanding European artists. Translated by Ervin Dunay and Zsuzsa Gábor