Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - BAKÓ Zsuzsanna: Rendhagyó pályakép

gény úrféle, aki állás után szaladgál. [... ] Nem lennél asztalos?« Tévedésből se higgye senki, hogy megértettem nagybátyám szavait."

9 Következésképpen az ifjú, gyerekfejjel nem merve fel pontosan helyzetét, örömmel mondott igent. 6. kép Reök István / István Reök How do you feel about becoming a joincr?« Quite clearly, the import of my uncle's words was completely lost on me."

9 Thus the young boy, not fully understanding his situation, said yes with pleasure. Három éven át Langi Mihály békéscsabai asztalosmester segédjeként dolgozott, majd bizonyítványt szerzett. Nagybátyja ugyan szerződésben rögzítette unokaöccse alkalmazásának feltételeit, de Langi Mihály ezt nem tartotta be. A fiúra így 10—12 órás munkaidő, rossz ellátás és siralmas életkörülmények vártak. Ez idő alatt készült asztalosmesterségének egyetlen tárgyi emléke, egy tulipános láda.

10 1855—1858 He apprenticed at the joinery workshop of Mihály Langi for three years, after which he became a certified journeyman. Although his uncle had a contract drawn up detailing the conditions of his apprenticeship, Mihály Langi failed to honour its terms. The boy had to work 10—12 hours a day in dire conditions. The only object that has survived as a reminder of this period is a chest decorated with tulips.

10 Aradra ment, ahol hosszas keresgélés után egy Albrecht nevű asztalosnál talált munkát. Fizetése igen kevés, körülményei nagyon rosszak voltak: „hat hónapon át nem ettem meleg ételt, csak kenyeret, szalonnát, meg néha egy kis sajtot. Ez az életmód nagyon legyengített."" Vigaszt csak az nyújtott számára, hogy esténként felkereshette Aradon tanuló békéscsabai barátait. I858-I860 7. kép Ifjúkon rajz. Az aradi diákszobából / Drawing by the young Munkácsy. In the Students' Room in Arad In search for work, Munkácsy went to Arad, where at long last he was employed by a joiner called Albrecht. His salary was very low, the circumstances meagre: "for six months I did not have a warm meal, only bread, lard and rarely some cheese. This lifestyle made me very weak."" His only consolation was that in the evenings he visited some friends from Békéscsaba, who were then studying in Arad. Az aradi évek során elszenvedett nélkülözések miatt súlyosan megbetegedett, és visszatért nagybátyjához, aki ekkor már Gyulán lakott. A lábadozás ideje alatt rajzórákat vett Fischer Károly gyulai rajztanártól, aki főként cégtáblák festésével foglalkozott.

12 Fischer műhelyében ismerkedett meg Szamossy Elek akadémiai végzettségű vándorfestővel, aki ekkor a Wenkheim grófoknak dolgozott Gyulán. Szamossy, mivel tehetségesnek találta az ifjút, rábeszélte Reök Istvánt a pályamódosítás engedélyezésére; a nagybácsi beleegyezése után tanítványként maga mellé vette Munkácsyt.

13 I86I 8. kép Szamossy Elek / Elek Szamossy The hardships he suffered during the years in Arad led to the deterioration of his health, to such an extent that he returned to his uncles home, who by then had been living in Gyula. During his convalescence he took drawing lessons from Károly Fischer, an instructor from Gyula, who earned a living as a painter of trade signs.

12 In Fischer's studio he met Elek Szamossy, an itinerant painter who had had previous academic training and who at that time was engaged by the Count Wenkheims in Gyula. On seeing that he had talents, Szamossy persuaded István Reök to let the boy choose a new career. Having obtained his uncles consent, Munkácsy became Szamossy's apprentice. 13