Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

II. KATALÓGUS - A „bitüm": Munkácsy sötét alapozómasszája. Anyagvizsgálati eredmények (WITTMANN Zsuzsa)

a Búcsúzkodás és a Műteremben című festményekben a sötét alapozómassza összetétele más: méhviasz, mastic gyanta és egy kevés sandarac, lenolaj és gumiarábikum, valamint vasoxid. A Haynald Lajos arcképe gumiarábikumot nem tartalmaz, és a sötét rétegek vékonyak. Ez utóbbi két tényező sokat megmagyaráz abból, hogy a porrré a romlásnak csak felüleri jeleir mutatja. A sötét alapozómassza, amelyet Munkácsy használt, nagyon hasonlít ahhoz, amelyet Schönbrunner

3 írt le: „Fehér méhviasz lenolajban, gumiarábikum és mastic gyanta porral és bizonyos mennyiségű vízzel keverve..." A színét pedig vasoxiddal lehet sötétíteni. Természetesen a készítés során a komponensek halmazállapota más is lehet, de a végeredmény sajnos nem változik: instabil, soha meg nem száradó, emulziószerű massza keletkezik. Malonyay múlt század eleji, a festmények állapotáról adott diagnózisa — azzal kiegészítve, hogy a káros folyamarok azóra még előbbre haladtak — ma is tökéletesen helytálló. A Munkácsy által használt sötét alapozómasszáról sok mindent tudunk — és nagyon sok mindent nem. A vizsgálati módszerek (és az eredmények) az I990-es évek elején nemzetközi viszonylatban is egyedülállóak voltak. Azóta közel 15 év telt el. A vizsgálati eredmények ma is helytállóak, „csupán" a folytatás hiányzik. Pedig az újabb kutatások kiszűrbernék azokat a fesrményeker, amelyek szintén veszélyeztetettek. Kiderülne — mivel az életmű más szakaszaiban is készültek problémás festmények —, hogy mely képek restauráihatók a hagyományos eszközökkel és melyek nem. A sötét alapozómassza összetevőinek ismeretében, modellkísérletek segítségével — mesterséges öregítéssel, a műszeres analirikával — megismerherőkké válnának azok a — veszélyezrettet festmények anyagaiban évtizedek alatt lejátszódó — folyamatok, melyek a romlást, a művek tönkremenetelét okozzák. Lehet, hogy ezek az ismeretek utat nyitnának a megoldásnak is, és talán a folyamatok lelassíthatok lennének. WITTMANN Zsuzsa JEGYZETEK 1 Részletesen ld. Wirtmann Zsuzsa — Bélafi-Réti Katalin — Décsy Zoltán — Erdőhalmi-1 örök Klára — Kiss-Bendefy Márta — Vassányi István — Velledits Lajos: Examination of painting materials used by Mihály Munkácsy for his painting "Studio". Archaeometrical Research in Hungary, National Centre of Museums. Bp. r988. 201—215; Wittmann Zsuzsa — Erdőhalminé Török Klára — Kissné Bendefy Márta — Velledits Lajos: Festészeti anyagok Munkácsy Mihály „Műterem" című festményén az újabb vizsgálati eredmények tükrében. Francia Tudományos Hét. Bp. 1987; Wittmann Zsuzsa — Velledits Lajos: Munkácsy Mihály festőtechnikája és anyagai. In: Munkácsy 1994. 109-122. 2 Kissné-Bendefy Márta — Török Klára: Munkácsy Mihály: Műteremben, Felesége arcképe és Búcsúzkodás c. festményekből készült rétegcsíszolatok mikroszkópos vizsgálatának dokumentációja. Központi Múzeum Igazgatóság. Bp 1988. 3 Schönbrunner, Josef: Die verschidenen Malarten. Wien 1886. 30. The dark ground material Munkácsy used is very similar to what Schönbrunner described: "White beeswax m linseed oil, gum arabic and mastic resin powder mixed with some water..."

3 It can be made darker wirh rhe addition of ferric oxide. Though the state of the components may have been different at the time of admixture, the result is the same unfortunate one: an unstable emulsion-like mass that never dries. The diagnosis Malonyay made at the beginning of the 20

th century is still valid, the only qualification being that the adverse processes have reached an even more advanced stage. There is now much we know about the dark priming substance Munkácsy used — and much we do not. The methods (and results) of the investigation catned out in the early 1990s were unique even by international standards. Fifteen years on the results are still conclusive — all that is missing is the follow-up, which is a pity, as further examination could identify other endangered paintings. Since this was not the only period m his career during which Munkácsy made unstable paintings, we could identify those works that cannot be restored with traditional methods. Aware now of the components of the dark priming substance, we could conduct model experiments — artificial aging, instrumenral analysis — to discover those processes which the materials of the endangered paintings undergo in the course of decades, and which are responsible for the deterioration of the works. Such knowledge might also open the way towards a resolution, the moderation of these harmful developments. Translated by Árpád Mihály NOTES 1 For details cf. Wittmann, Zsuzsa — Bélafí-Réti, Katalin — Décsy, Zoltán — Erdőhalmi-Török, Klára — Kiss-Bendefy, Márta — Vassányi, István — Velledits, Lajos: Examination of painting materials used by Mihály Munkácsy for his painting "Studio". Archaeometrical Research m Hungary, National Centre of Museums, Budapest, 1988, pp. 201—215; Wittmann, Zsuzsa — Erdőhalmi-Török, Klára — Kiss-Bendefy, Márta — Velledits, Lajos: Festészeti anyagok Munkácsy Mihály „Műterein" című festményén az újabb vizsgálati eredmények tükrében (Painting materials in Mihály Munkácsy's "Studio" in the light of recent tests). Francia Tudományos Hét. Budapest, 1987; Wittmann, Zsuzsa — Velledits, Lajos: Munkácsy Mihály festőtechnikája és anyagai (Mihály Munkácsy's painting technique and materials). In: Munkácsy 1994. pp. 109—122. 2 Kiss-Bendefy, Márta — Török, Klára: Munkácsy Mihály: Műteremben, Felesége arcképe és Búcsúzkodás c. festményekből készült rétegcsíszolatok mikroszkópos vizsgálatának dokumentációja (Documentation of the microscopic analysis of polished sections from Mihály Munkácsy's "In the Studio," "Portrait of His Wife" and "Farewell."). Központi Múzeum Igazgatóság. Budapest, 1988. 3 Schönbrunner, Josef: Die verschidenen Malarten. Vienna, 1886, p. 30.