Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

II. KATALÓGUS - Munkácsy festészete az 1870-es években (BOROS Judit)

Munkácsy festészete az 1870-es években Munkácsys Art in the 1870 s AL kácsy 1867-ben a Párizsi Világkiállításon találkozott először Courbet, Manet, és általában a 60-as évek realista és naturálisra fesrőinek képeivel. Fcstésmódjukat áttételesen német követőik képeiből már ismerhette. A közvetlen élmény — mely annak ellenére sokkoló lehetett, hogy Courbet nagy kompozíciói (az Ornans-i temetés, a Műterem) nem volrak kiállítva — az 1869-cs müncheni nemzetközi kiállításon nyert újabb megerősírésr, és hozzájárult Munkácsy látásmódjának radikális megújulásához. A Síralomház társadalomkritikát sem mellőző realista szemlélete elképzelhetetlen Courbet vásznainak ismerere nélkül. Courbet követőinek többségével szemben Munkácsy a courbet-i „reális allegória" fogalompár allegória komponensét is figyelemre méltatta, és mind a Siralomház, mind a Zálogház vagy a Falu hőse komponálásánál egy-egy társadalmi tabló bemutatását tűzte célul maga elé. Ennek megvalósítása magyarázza azt az utókor által gyakran kifogásolt eljárást, melynek értelmében naturálisra részlcreker alkalmazott klasszikus kompozíciós sémákban. A nagy realista életképekkel párhuzamosan Munkácsy számos tájképet is festett, különösen 1873—74 körül, amikor Paál László biztatására maga is kiköltözött néhány hétre a barbizoni festőkolóniára. „A természet itt felséges, és az életnek olyan patriarchális jellege van, hogy c pillanatban ezer mérföldnyire érzem magam minden civilizált helytől" — írra jegyesének 1873 októberében. Itt keletkezett, illetve a barbizoni élményekhez köthető, Párizsban vagy Colpachon festett képei — kiállításunkon a Tájkép, az Erdő belseje alkonyatkor, az Erdőrészlet két alakkal, a Fasor, vagy a Poros út I. — a késő romantikus tájfestészet kiemelkedő darabjai. Ekkoriban jelentek meg festészetében a plein air harások is, melyek részben Corot és Millet, részben Courbet késői tájképeinek hangulatát idézik. A Leány a kútnál vagy a Cigánytábor az erdő szélén intenzív zöldje a szabadtéri festés gyakorlatára utal, a Poros út IL (az állandó kiállításon látható) pedig felveti annak lehetőségét, hogy Munkácsy felfigyelt az 1874 tavaszán megnyílt első impresszionista kiállításra. Sokoldalú érdeklődésének bizonyítéka, hogy vonzódott Rembrandt festészetéhez. 1870-ben, még Düsseldorfból látogatott cl először Hollandiába, ahol Rembrandr meliert Frans Hals művészete ragadra meg a figyelmét. 1872 nyarán pedig az amszterdami Rijksmuseum Rembrandt-kollekciója indíthatta el benne az (állandó kiállításon látható) Éjjeli csavargók megfestésének M,„ kácsy's firsr encounter with the painting of Courbet, Manet and the realisr and naturalist painters of the I860's took place at the 1867 Paris International Exposition. He had to be already familiar with their mode of expression indirectly, via their German followers. The first-hand experience — which must have been shocking even though Courbet's grear composirions (zt Burial at Omans, The Painter's Studio) were not on display — was repeated in 1869 at the international exhibition m Munich, and contributed to the radical shift in Munkácsys vision. The realistic approach of The Tast Day of a Condemned Man, a work rhat is nor wirhour a tone of social crincism, could nor be imaginable wirhour a knowledge of Courber's canvases. Unlike most of Courber's followers, Munkácsy took heed of the "allegory" in Courbet's concept of "a real allegory," and sought to create social tableaux in the The Last Day of a Condemned Man, the Pawnshop or The Village Hero. It was in an attempt to realize this that he turned to a method later much criricized, that of using naturalisric derails in classic schemes of composition. Parallel with the great realistic tableaux, Munkácsy painted several landscapes, chiefly in 1873—1874, when on László Paál's encouragement he moved to the Barbizon painrers' colony for a few weeks. "Nature is sublime here, and life has such a parriarchal quality that I feel as if I were at a thousand miles from all civilized places," he wrote in October 1873, in a letter to his fiancée. The works he painted there, or, under the influence of the place, in Paris or Colpach — showed at this exhibition arc Landscape, Inside the Forest at Sunset, Forest Scene with Two Figures, Alley and Dusty Road I — arc oursranding pieces of late-Romantic landscape painting. It was also at this time that the influence of plein air became manifest in his paintings, making them reminiscenr of Corot and Millet, as well as the late landscapes of Courber. The intensive greens of Girl by the Fountain or Gipsies near the Woods indicate a practice of painting outdoors, while Dusty Road IL (part of the permanenr exhibition) suggests that Munkácsy may have seen the first exhibition of the Impressionists, which opened in the spring of 1874. A man of diverse interests, Munkácsy was greatly attracred to the painting of Rembrandt. It-was in 1870, while still living in Düsseldorf, that he first visited the Netherlands, where he was captivated by the art of not