Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - GOSZTONYI Ferenc: A magyar modernizmus Munkácsy-monográfiája. Feleky Géza: Munkácsy (1913)

monográfiában szintén visszatérő — vízióval zárta: ,,Ha majd a festés a mai széttagoltságból újra a régi, egységes és egyetemes problémának megoldására fog törekedni: akkor Munkácsy mutatja majd az utat visszafelé, a múlt felé, oda, amikor a festésnek még mindenkihez volt szava, mikor a kép öröme volt százezreknek és nem érdekes kísérlet néhány kiválasztott számára."

53 MUNKÁCSY-MONOGRÁFIA A NYOLCAK KÖRÉBŐL Feleky már 1913-as monográfiája (70. kép) bevezetőjében közölte, hogy elemzéseit Munkácsy művészetének azokra az alapvonásaira építette, amelyek „fejlődésének anomáliáiból" erednek.

5,1 E kérdések felvetésében látta Munkácsy radikális átértékelésének zálogát. Ügy vélte, hogy érintésük nélkül „bajos tiszta képet kapni a festésnek most lezárult mozgalmas korszakáról és nehéz másképp tisztán kiolvasni az annyiszor félreértett faji karaktert az új magyar festésből".

3

' Feleky kötete — viszonylagos rövidsége ellenérc — műelemzésekkel (a legjobb a Krisztus Pilátus előtt analízise)

58 és gyakori kitérőkkel átszőtt, többrétegű mű. Az alábbiakban csak az elbeszélés fő szálát követem. Feleky koncepciója a Munkácsy-recepció fordulatos történetében is különlegesnek számít: a monográfiában Munkácsyt, az „egészséges és igaz, de primitív pusztai embert" mint par excellence ,,primitív"-et állította be;

39 és művészetét a primitivizmus (primitivisme) jelenségeként elemezte. A modernista primitivizmus^ jelentkezése és elterjedése Párizsban az 1906—1912 közötti évekre, a fauvizmus és a kubizmus kibontakozásának idejére tehető.

61 Hazai ismertsége — és széleskörű, képzőművészeti, illetve eszmetörténeti hatása — elsősorban Gauguin I907-es budapesti kiállításával függ össze.

62 Munkácsy mint „primitív" — az ötlet első hallásra megdöbbentő, de a kortársak számára — csak néhány példát sorolok — a Gauguin-művek említett, budapesti bemutatója (Nemzeti Szalon, 1907), a Keleti kiállítás (Művészház, 1911) és a Nyolcak jelentkezését kísérő viták után, legalábbis elképzelhetőnek, megfontolhatónak tűnhetett. A könyvet ebből a szempontból elutasító recenziót nem olvastam.

63 Az eljárás Felekvnél amúgy sem volt szokatlan: Szinyeit például — igaz, ez inkább csak futó ötlete volt — a Léghajó című kép szép és találó elemzésének végén, „az első kubistának"

64 nevezte. A primitivizmust interpretációs eszközként — Gauguinre hivatkozva — Csontváry I9I0-es kiállításáról írva használta először: „Festésmódja egészen primitívvé lesz, amikor egzotikus, délszaki országoknak különös tájékait és különös szertartásoktól összegyűjtött embereit vonultatja a szemlélő elé. Egy-egy szín, egy-egy folt valahogyan Gauguinre emlékeztet, egy olyan Gauguinre, akinek látása stilizálatlan maradt."

63 Egy másik cikkében pedig ez áll: „Gauguin is egyszerűsít, ő is primitív".

66 De a primitivizmus lényegét 191 I-ben, Párizsban, Henri Rousseau képeinek első nagyobb, poszrumusz bemumonumental compositions [...] shown at the exhibition. Hungarian painting of the past has had very little to offer on this scale, [...j Munkácsy emigrated both from his country and from himself: he followed a foreign path in a foreign country. The other genuine artists only tested their talent by undertaking more monumental tasks only once in their lives at best. And now we have four great compositions in front of us. Even at the peak of its ascendancy, the Impressionist movement could not equal this in an entire year — in Paris."

31 In launching his "reassessment campaigns," Feleky had to take into account the negative prejudices of his critic friends. The 191

1 exhibition of the Nyolcak was opened by György Bölöni. With the two of them following a perfectly parallel course, they usually voiced similar opinions on the same topics. When it came to the significance of Munkácsy's art, however, they held very different opinions. Or Feleky did, rather, as the position of the majority of critics was summed up by Bölöni — in the year of the Nyolcak's second exhibition — as follows: "Munkácsy belongs entirely to the past [...]; we are a new generation, who are left untouched by all the delusions of his art."

32 In the meantime, Feleky also got into a confrontation with the older generation of critics — partly on account of identical thematic interests. In 1910, Dezső Malonyay, who had written two monographs on Munkácsy, also published one on Szinyei. In a humorous vein, but nevertheless making Malonyay look like a fool, both Bölöni and Feleky reviewed the monograph.

33 Malonyay eventually paid this affront back m kind: in 191

2, in a critique of the third exhibition of the Nyolcak, he "commented" on both the foreword Feleky had written in 1911 for the catalogue — without mentioning the author's name — and the exhibiting artists' self-confessions.

34 In June 191

3, Feleky gave another lecture under the title A modem magyar festés (Modern Hungarian Painting) under the aegis of the Népművelő Társaság (Popular Education Society). The lecture's content, a summary of which was published in the newspaper Világ the following day, allows us to assume that by this time Feleky had put together the fundamental ideas for his Munkácsy book. Similarly to the monograph that came out in 1

913, his lecture began with Munkácsy and ended with Kernstok. The summary published in Világ gives us no clue whether Feleky had accompanied his slightly startling statements with any explanations. Nevertheless, the monograph was built on the same premises: "He became a painter without actually having the slightest idea what painting was all about. [...] Munkácsy was a proper barbarian in the heart of Paris: he was inconsequent, irregular and vulnerable; nevertheless, it was his barbarian temper and power that lent his compositions their solid backbone. His relation to Nature was direct." He concluded this section of his lecture with a vision that returned in the monograph: "When painting at last will leave behind its present state of dismemberment and resume its original task of finding solution to the old, homogeneous and universal problem, then Munkácsy will be the one who will show the way back to the past, to the