Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - GOSZTONYI Ferenc: A magyar modernizmus Munkácsy-monográfiája. Feleky Géza: Munkácsy (1913)

69. kép Kernstok Károly: Lovasok a vízparton / Károly Kernstok: Riders on the Shore, 19 10 Spanische Reise című könyvéről szóló kis tanulmánya, a Greco Velázquez ellen a legfontosabb. Amit itt megírt (főleg a kiemelt részek), az a Szmyei- és a Munkácsy-monográfiának is a kulcsa: „A festészet ma átalakulás előtt áll. Az uralkodó irány kiélte magát: újra várunk. [...] Mi már a régi módon nem tudunk újat és fiatalt hozni. Újra ránk köszöntött a nagy próbálkozások ideje. Próbál Picasso és próbál Matisse, próbál Klossowski és próbál Kernstock. [...] Eddig még minden kor, ha becsületesen önmaga akart és tudott lenni, talált hatalmas segítőtársakra a múltban, akik a múlté maradtak és valahogyan mégis belenőttek a jelenbe. [...] Talán éppen a félig még homályba vesző Greco a mi emberünk. Az, amit belőle, a múltból és az, amit a reánk váró jövőből tudunk, ezt jelentős lehetőséggé teszi. Ha a lehetőség valósággá válik, akkor a kritika elébe került a művészösztönnek [...]. zl sereghajtó esztétikát Jelváltja a tettek esztétikája, amely kíméletlen kézzel félretolja a fölösleges, petyhüdt Velázquezt és méltó helyére emeli az elérkezett, termékenyítő Grecot."

40 Feleky részt kívánt venni ebben a munkában. Favoritjai — kettő a (közel)múltból, egy a legprogresszívebb jelenből — Munkácsy, Szmyei és Kernstok voltak. Utóbbiban, 1910 óta, a „holnap" művészét látta.

41 one article to another, and how the same blocks of text appeared over and over again in Feleky's various publications. There is a quite simple explanation for the ceaseless repetition; Feleky was, indeed, an author whose mind was firmly focused on a single problem. I would go even further: it would not be an exaggeration to sav that during the period in case, he kept writing and rewriting the same article over and over again. In the essays he wrote about a broad range of topics in the early 1910s he in fact explored one question: with some simplification, we could say that Feleky's central problem during these years was the art of the (immediatef future. Feleky, who was extremely receptive to new developments in methodological and theoretical matters, was above all else preoccupied by the "surging interest" in reinterpreting classical and the modern artists alike.

18 The recognition that, with its new ideas, contemporary art could actually rewrite art history in retrospect was a powerful experience for the art experts of the day. What's more, the actors of the art world benefited from the mutual relationship twice: numerous "old" artists helped better understand the tendencies of the present (and also the future). "Paradoxically, the road leading from old art to contem-