Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - GOSZTONYI Ferenc: A magyar modernizmus Munkácsy-monográfiája. Feleky Géza: Munkácsy (1913)

GOSZTONYI Ferenc A magyar modernizmus Munkácsy-monográfiáj a FELEKY GÉZA: M UNK Á CS Y (1913) The Munkácsy Monograph of Hungarian Modernism GÉZA FELEKY: MUNKÁCSY ( I 9 I 3) ,mégis nehéz elhinnem, hogy Rafaelt ma Picassónak hívják'" "1 still find it difficult to believe that Raphael is now called Picasso"

1 K -Ulonós, de nem meglepő, hogy nincsen Munkácsy-irodalmunk" — kezdte Feleky Géza könyvének ismertetését 1913 decemberében a Világ névtelen recenzense.

2 Malonyay Dezső Munkácsy-monográfiáját (1898, 1907) Feleky generációja nem verre komolyan, úgy tekintették, mintha nem is lenne.

3 Ez magyarázza az idézett mondat második felét, de mi magyarázza az elsőt? Bölöni György, a Világ munkarársa és a Nyolcak egyik fő támogatója

1 szerint a Munkácsy-problémát Európából, mivel „művei szétszóródtak a nagyvilágban"/ nem lehet megoldani. Feleky is úgv vélte, hogy Munkácsy művészetének fejlődéstörténete „Amerika alapos végigjárása nélkül" megismerhetetlen/

1 (Ebből a szempontból is igen tanulságos Lázár Béla 1936-os A Munkácsykérdés című könyve,

7 orr ugyanis felsorolta mindazokat — köztük saját magát is —, akik az Amerikába került nagy kompozíciókról autopszia nélkül nyilatkoztak.) Feleky I9I3-ban mégis úgy döntött, hogy „Munkácsy művészetének gyökeres árértékelése"

8 a fenti körülmények ellenérc sem halasztható tovább. Feleky Géza (1890—1936) pályája első, rövidebb felében kritikusként, a Nyugat, a Színjáték és a Világ munkatársaként működött; élete második, körülbelül I9I7-ről számítható szakaszában (inkább) politikai újságíró — 1920tól 1925-ig a Világ felelős, 1926-ban főszerkesztője, a lap betiltása után, 1926-tól a Magyar Hírlap főmunkatársa — volt.

4 Esztéta életművének két szélsősége a Nyolcak második kiállításának katalógus-előszava (1911) és a Munkácsy-monográfia; az alábbiakban — a terjedelmi korlátok miatt csak a legfontosabb kapcsolódási pontokra koncentrálva — azt próbálom bemutatni, hogy a kettő között feszülő ellentét csak látszólagos. (68. kép) I. 68. kép Rippl-Rónai József: Feleky Géza / ózsef Rippl-Rónai: Géza Feleky, 1913 is a strange yet unsurprising fact that we do not have a literature of Munkácsy," the anonymous journalist of the newspaper Világ began his review of Géza Feleky's book in December 1

9 LU Feleky's generation did not consider Dezső Malonyay's monograph on Munkácsy (1898, 1907) to be a work of serious scholarship; they rather pretended it did not exist.

1 This would explain the second half of the quoted sentence, but how do we explain the first half? According to György Bölöni, a correspondent of Világ and one of the pnncipal supporters of the art group Nyolcak (The Eight),

4 the Munkácsy-problem could not be solved without venturing outside Europe, in view of the fact that "his works have been scattered all over the world."

5 Feleky also thought that the evolutionary history of Munkácsy's art "was impossible without a thorough field trip in America."'' (In this regard, Béla Lázár's book A Munkácsy-kérdés [The Munkácsy Problem, I936]

7 was highly educational; here he listed all the people, including himself, who discussed the great compositions sold to American collectors without first-hand inspection of the works.) Regardless of that, in 1913 Feleky decided that in view of the above circumstances "a radical reassessment of Munkácsy's work"

8 could not be postponed any longer. In the first, slightly shorter half of his career, Géza Feleky (1890—1936) worked as a critic for the magazines Nyugat, Színjáték and Világ; in the second half, roughly from 1917 onwards, he was more of a political journalist. Between 1920 and 1925 he was senior editor at Világ; in 1926 he became the paper's editor-in-chief; after the banning of Világ he became a senior correspondent of Magyar Hírlap/ At the two extreme points of his career as an aesthete are the foreword to the catalogue of the second exhibition of the Nyolcak (1911) and the Munkácsy monograph; in what follows I shall attempt to demonstrate — confining my attention, for reasons of brevity, to the most important areas of overlap — that the seeming tension between the two is merely superficial. (III. 68)