Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - FEJEZETEK A MUNKÁCSY-RECEPCIÓBÓL - SÁRMÁNY-PARSONS Ilona: Munkácsy, a melankolikus kolorista. Kortárs bécsi kritikák a festőről

mástól, a Pester Lloydban Hevesi mindig hangsúlyozta érzelmi azonosulását a magyar témákkal: ,,a mi festőnkről vagy festőinkről" beszélt, míg Bécsben „a magyarokról" írt; ezen túl — az eltérő befogadói közegnek megfelelően — kritikáiban sokszor más metaforákat használt, más asszociáció-füzéreket font az ismertetett képek köré. Az 1880-as évek elején még ő írta a Pester Lloydban a Wiener Brief címen futó rendszeres rovatot, ahol elsősorban a császárváros művészeti és társadalmi eseményeit ismertette könnyed, csevegő stílusban, de sokszor írt kiállításokról, festőkről is. 1882 januárjában három tárcát szentelt Munkácsy művészetének. Az első feuilletonban a Krisztus Pilátus előtt című képet elemezte.

4 Hevesi igen tudatosan és elkötelezett nevelő szándékkal írta képzőművészet kritikáit, úgy szerkesztve meg azokat, mint egy igen magas színvonalú ismeretterjesztő előadást. Be kívánta vezetni a nézőt — mindig európai kitekintéssel — a képzőművészeti életbe, a festészet világába. Cikkeiben a művészt először mindig egy nagyobb, panorámaszerű kontextusban helyezte el, mintegy „kijelölte" helvét a kortársak között. Hevesi úgy vélte, hogy Munkácsy azon ritka művésztípushoz tartozik, akiket a romantika „naiv" művésznek nevez; azaz Munkácsy ösztönös alkotó, őstehetség, aki épp ezért más, mint jelentős kortársai. Ok elsősorban eszméket szolgálnak művészetükkel, mint a „múlt gyermekei", például Hans Canon, illetve Matejko vagy „tendenciózus képeket" festenek, mint Zichy Mihály, vagy politizálnak, szociális agitációt folytatnak műveikkel, mint Courbet, Charles Hermans vagy Verescsagin. Hevesi szerint ritkán lehet olyan zseniális festői-alkotói naivitással találkozni, mint amilyet Makart mondhat magáénak, aki egyoldalúságában már szinte tökéletes. Munkácsyt hozzá hasonlónak érzi, azaz ösztönös és antiintellektuális művésznek. Mit értett Hevesi ezen a különös attitűdön? Makartot elsősorban a színek önmagukért való megszállottjának érezte: „Csupán színpompa" (Nichts als Farbenglanz) — írta. O, aki bejáratos volt Makart műhelyébe, szemtanúként láthatta, hogy milyen gyermeki élvezettel, lendületesen kente az óriási vásznakra a színeket a mester.

10 Munkácsyban is ugyanezt az ösztönös ecsetjárást, a nem teoretikus alapon nyugvó festés naiv örömét vélte felfedezni. Mindkét mestert „természetes embernek" (Naturmensch) tartotta, de Munkácsyt erősebb, kerekebb egyéniségnek érezte Bécs kedvencénél. Ez annál is meglepőbb, mert Makart ekkor még élt, mi több, a császárváros dédelgetett művészfejedelme volt. Hevesi különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy Munkácsy a kézművesség felől jutott el a festészethez, „így az ésszerű technikai megoldások vezérlik, és festészeti technikája tökéletes, ami a realista művészetet megkövetelő pozitivista, józan jelenben nélkülözhetetlen, mert a jelen egzakt dolgokon él, és elfelejtette az álmodozást". Ennek az alapkoncepciónak megfelelően a kritikus nem a filozófiai, históriai és vallástörténeti előstúdiumokat hangsúlyozta és tartotta fontosnak a kép koncepciójának kialakulásában, hanem a művészi intuíciót, a téma ösztönös, exhibited Christ before Pilate in the Künstlerhaus, while for a full month, beginning from the 8

,h of January, a selection of his genre paintings and the sketches he had made for the great Christ compositions were on display at the Kunstverein. Just as in Parts, Christ before Pilate became an overnight sensation also in Vienna. The Fremdenblatt's Hungarian-born chief critic, Lajos Hevesi, published an article on Munkácsy's paintings on the opening day of the show, which he followed up with another piece m the Pester Lloyd next day. Although these parallel feuilletons on the same subject-matter were almost identical, in the Pester Lloyd Hevesi emphasised his emotional identification with the Hungarian topics: he talked about "our painter" or "painters", while in Vienna he referred to the same persons as "the Hungarians." Having regard to the nuances of the distinctive cultural milieux of Austria and Hungary, he employed quite different metaphors and associations in his respective critiques. In the early 1880s Hevesi wrote a regular column m the Pester Lloyd, entitled Wiener Brief, in which he presented the art and social events of the imperial city m his light-hearted and chatty style, often covering exhibitions and painters. In January, 1882 he dedicated three pieces to Munkácsy's art. In the first feuilleton, he analysed the composition Christ before Pilatef In composing his art critiques, Hevesi wrote in a considered tone, intended to educate his readers, almost as if he was delivering a very high-standard popular science lecture. He wanted to introduce them to the world of art, never forgetting the European perspective. He always began by positioning an artist in a broad context, marking his place m the art world, so to speak. In Hevesi's view, Munkácsy belonged to that rare breed of artists described by the disciples of the Romantic school as "naïve". In other words, he saw Munkácsy as an instinctive artist and a raw talent, someone who was different from his contemporaries precisely on this account. All the others put their art in the service of ideas: either they were the "children of the past", for example Hans Canon or Matejko; or they produced polemically tendentious paintings, like Mihály Zichy; or they engaged in political and social agitation, as did Courbet, Charles Hermans or Vereschagin. Hevesi thought that only rarely did we get to see such brilliant, creative naivety as that of Makart, whose artistic single-mmdedness was developed almost to perfection. He believed that Munkácsy's artistic personality was akin to Makart's: an instinctive and anti-intellectual artist. What did Hevesi mean by this, on the face of it, strange observation? He primarily regarded Makart as an artist obsessed by colours per se: "Nothing but a cavalcade of colours" (Nichts als Farbenglanz), he wrote. As someone who had the entrée to Makart's studio, he was able to see at first hand the childlike delight with which the master dynamically applied the paint to the enormous canvases."

1 Hevesi seemed to discover the same instinctive brush work and naïve joy in painting, without any theoretical basis, m Munkácsy's work. He regarded both artists as "natural persons" (Naturmenschen), alrhough he saw Munkácsy as being rhe stronger and more rounded personality of the two.