Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Bacsó Béla: Képtest - testkép / Picture-body - Body-picture

éppen a hatást kiváltó szcenikus históriamondásra utalt, éppen az ilyen pikáns ki-állítás ellentéteként mutatja be Courbet aktjait. In: Uo.: Anhaltspunkte. Frankfurt am Main 1989. 234. 9 Belring 1998. 83. skk. 10 Bellori, G. P.: Die Idee des Künstlers. (1664) Ford. Gerstenberg, K. Berlin 1939. 14-15, 22-24. Érdemes megjegyezni, hogy K. Clark az aktot elemző művében éppen az eksztatikus motívumot emelte ki Raffaello festményében, ami éppen az akt érzékiségének fokozását szolgálta. Clark 1986. 287. skk. 11 Winckelmann, J.: Geschichte der Kunst des Altertums. Wien 1934. 155-156. 12 Lessing, G. E.: Laokoón. XXII. Ford. Vajda Gy. M. Bp. 1963. 163. 13 Diderot, D.: Értekezés a festő-művészetről. In: Uo.: Válogatott filozófiai művei. Ford. Alexander B. Bp. 1915. 148, 172-173, 177. Baxandall, M.: Ursachen der Bilder. Über das historische Erklären von Kunst. Berlin 1990. 123. skk. [> Boehm, G.: Der Topos des Lebendigen. Bildgeschichte und ästhetische Erfahrung. In: Dimensionen ästhetischer Erfahrung. Hrsg. Küpper, J. - Menke, Ch. Frankfurt a. Main 2003. 94-97. 16 Hetzer, Th.: Rubens und Rembrandt. (1925-26) In: Uo.: Schriften. 5. Stuttgart 1984. 175. 1 Sartre, J.-R: Das Sein und das Nichts. (1943) Ford. Schöneberg, H. és König, T. Reinbek bei Hamburg 2001. 606. U Boehm î. m. (15. j.) 101. 19 Friedlaender, W.: David tó Delacroix. (1952) Ford. Goldwater, R. New York 1968. 6-7. Held, J.: Antoine Watteau Einschiffung nach Kythera. Versöhnung von Leidenschaft und Vernunft. Frankfurt am Main 1994. 30. 21 Uo. 20-21. Hetzer, Th.: Francisco Goya und die Krise der Kunst um 1800. (1932) In: Uo.: Zur Geschichte des Bildes von der Antike bis Cézanne. Hrsg. Berthold, G. Schriften. 9. Stuttgart 1998. 149-150. Ennek a változásnak ragyogó elemzését adta Evangelia Kelperi Die nackte Frau in der Kunst. Von der Antike bis zur Renaissance (München 2000. 1 15.) című művében: „A nem nélküli ember a keresztény antropológia teremtménye, egy a pogány világ számára elgondolhatatlan képzet." Majd a bizánci képvita során éppen a nem nélküliségre hivatkozva érvelnek Krisztus ábrázolhatósága mellett. Ernst Kitzinger klasszikus művében pedig arra utalt, hogy a kora keresztény művészet eltávolodása a materiális világtól együtt járt a klasszikus-antik mű magában nyugvásának feladásával, míg egy görög relief alakjai egymás fele fordulnak, és részei a jelenetnek, addig az elefántcsont-faragványokon bemutatott jelenet alakjai felénk pillantanak, annak tudatában, hogy szemlélni fogják őket. Kitzinger, E.: Kleine Geschichte der frühmittelalterlichen Kunst. (1940) Köln 1987. 31. 24 Hetzer i. m. (22. j.) 148-149. 2Í Clark 1986. 193. 26 Hetzer i. m. (22. j.) 149. "

7 Scheler, M.: Der Mensch als das sich schämende Wesen. In: Uo'.: Schriften zur Anthropologie. (Schriften aus dem Nachlaß) Hrsg. Arndt, M. Ph. Stuttgart 1994. 218. skk. 28 Nagel 1997. 42. 29 Uo. 81. 30 Lehmann, A.-S.: Das unsichtbare Geschlecht. In: Körperteile. Eine kulturelle Anatomie. Hrsg. Benthien, C. - Wulf, Ch. Reinbek bei Hamburg 2001. 324-325. ' Zanker, P.: Eine Kunst für die Sinne. Zur Btlderwelt des Dionysos und der Aphrodite. Berlin 1998. 109. 3

~ „Később, a 19. század folyamán Delacroix és szó szerint többtucatnyi francia és angol művész festményein a keleti zsánerkép a Kelet-szemléletet képi formába öntötte, és életet lehelt bele..." Said 2000. 207. Nem idézem hosszabban az elmés eszmefuttatást, csák azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Nyugat művészete a Kelet „vélt" ábrázolásában inkább volt elfoglalva önmagával, és a Kelet-képben azt élte meg és ki, amit saját kultúrája tiltott. A Nyugat önnön vágyott képét alkotta meg keleti minták között. Röviden, Said szerint a Nyugatnak a Keletre vetített nőképe a következő: „Buján érzékiek, túlnyomórészt ostobák és felettébb készségesek." (357.) Itt nem vetem fel, hogy milyen a Columbia Egyetemre vetett tudós Nyugat-képe, vajon mit értett meg abból a kultúrából, amiben oly sok évtizede él. 33 Warnke, M.: Goyas Gesten. In: Hofmann, W. Helman, E. - Warnke, M.: Goya. „Alle werden fallen". Frankfurt a. Main 1987. 135. 34 Hofmann, W: Goya. Traum, Wahnsinn, Vernunft. München 198 1. 15. skk. 35 Hausenstein, W. : Der nackte Mensch in der Kunst aller Zeiten. München 1916. 150. skk. 36 Valéry, P.: Erinnerungen an Degas. Ford. Zemp, W. Zürich 1940. 68. 37 Uo. 97-98. ,S Fleckner, U.: Das Türkische Bad. Ein Klassizist auf dem Weg zur Moderne. Frankfurt a. Main 1996. 59 Uo. 25. 40 Clark 1986. 155-156. 41 Rosenkranz: i. m. (2. j.) 282-283. Milyen jó érvet adna ez Saidnak! 4

~ Freedberg, D.: The Power of Images. Studies in the History and Theory of Response. Chicago-London 1989. 350. 43 Uo. 353. 44 Durieu, E.: Draped Model. (1854) www.usc.edu/schools/annenberg/asc/projects/comm544 45 Zola, É.: Az 1866. évi Salon. In: Uo.: Válogatott művészeti írásai. Ford. Lengyel G. Bp. 1961. 68. 46 Crary 1999. 39. Crary újabb kutatásait a szociális tér, látás és művészet (kiváltképpen Manet!) 19. századi változásairól a Suspension of Perception. Attention, Spectacle and Modern Culture című alapvető munkájában tette közzé. (Cambridge, Massachusetts and London 1999.) 47 Freedberg i. m. (42. j.) 359. 48 Flaubert levelei. (1856. okt. 2.) Ford. Rónay Gy. Bp.1968. 161. 49 Hofmann i. m. (8. j.) 228. 30 Nagel i. m. (28. j.) 100. 51 Batailles, G.: Az erotika. Ford. Dusnoki K. Nagyvilág 2001. 176. 5

" Merleau-Ponty, M.: Phänomenologie der Wahrnehmung. (Das Leib als geschlechtlich Seiendes.) Ford. Boehm, R. Berlin 1966. 185. skk. 53 Zola, t.: Nana. Ford. Vajthó L. Bp. 1961. 29-30. >4 A számos kiállítás közül, amelyet az utóbbi időszakban a test 19. századi ábrázolásának szenteltek, ebből a szempontból kiemelkedik a Täte Britain 2002 elején Alison Smith által rendezett kiállítása: Exposed - The Victorian Nude (Exposed 2002), amely ragyogóan mutatta be a prüdéria és szenvedély együttes jelenlétét a korabeli angol művészetben. Rövid példaként vegyük John Everett Millais festményét: Az utazó lovag (1870) egy fához kötözött mezítelen nó't/szüzet/szentet szabadít ki, aki pillantását elfordítva „szenvedi el" a páncélrostélyba zárt férfi szabadító érintését. A képkompozíció centrumában egy hatalmas fa áll, szinte teljesen elválasztja egymástól a férfit és a nőt. A szabadító szimbolikus gesztus, amely az elválasztottság és vonzás terét nyitja meg, amint a megkötözött/meggyalázott nőt egy olyan férfi közelébe hozza, aki vértezetében szinte teljességgel nemtelen. A test ábrázolásához és ábrázolhatóságához csák lassan közelített az angol képzőművészet. Hol van ez Courbet, Manet vagy éppen Cézanne szembenézésétől a test problémájával! Minden ilyen öntematizáció azonban vizsgálat: mik voltunk egykor, s alkalom arra, hogy megfigyeljük, változtunk-e. ' Zola, É.: Edouard Manet. In: id. kiad. (45. j.) 98. Zola, É.: Manet hagyatéka. In: id. kiad. (45. j.) 168-170. Zola A mestermű című regényében mutatta be festő (Manet-ból és Cézanne-ból összegyúrt) főhősében azt a küzdelmet, amit a korabeli alkotó nemcsak a prud, korlátolt és álszent közönséggel folytatott, hanem annak a drámáját is, hogy mit is jelentene a test/a nő lefestése, mit jelent elérni a vászonra vitt alak elevenségét: „A gyertya, amely fönt maradt a létra pallóján, mint valami templomi gyertya, világította meg a Meztelen nőt, míg a roppant helyiséget mély homály borította. Végre a festő is felébredt álmából, és így alulról, néhány lépésnyi távolságból nézve a Nőt, elképedt álmélkodásában. Ki festette ezt az alakot, mély olyan, mint valami ismeretlen vallás bálványa? Ki csinálta fémekből, márványokból és drágakövekből, nemének kivirult, misztikus rózsájával, a combok kincses oszlopai közt, a has szent boltozata alatt? O volt-e, aki tudtán kívül megalkotta a kielégíthetetlen vágynak ezt a szimbólumát? A testnek ezt az emberen tuli képmását, mély arannyá és gyémánttá lett ujjai között, abbeli hiú törekvésében, hogy életet leheljen beléje? Elbámult és megijedt a saját művétől, ettől a hirtelen ugrástól a valóságon túlra." Zola, E.: A mestermű. Ford. Gergely Gy. és Németh A. Bp. é. n. IL 264. Ennek a műbe vesző és a mű által elvesző művésznek Balzactól, Poe-n, Jamesen át jelentős az irodalma, mégis figyelemre méltó, hogy a tökéletes női alak megfestése, a másik nem roppantja össze a hősöket - Venus elillan, a puszta matéria/festék maga alá temeti a valóság kijátszóit. Hans Belting a Das unsichtbare Meisterwerk című ragyogó könyvében éppen a remekmű igézetében élő 19. századi művészetet mutatja be, amely a nagy mű létrehozása közben a legnagyobbakkal méri magát, azoktól próbál mintát venni, miközben arra pillant, ami a valóságban körülveszi. (Belting 1998. 203.) A modernségnek ez a kettős pillantása, amire Baudelaire figyelmeztetett A modern élet festője című művében, örökre kiveti abba a bizonytalanságba, hogy miközben a valóságot akarja ábrázolni, túlmegy azon, vagy rég ismert minták bálványozásával múzealizálja magát. Baudelaire, Ch.: Művészeti kuriózumok. Ford. Csorba G. Bp. 1988. 86. Mallarmé, S.: Die Impressionisten und Edouard Manet. In: Edouard Manet und die Impressionisten. Kiad. Conzen, I. Ostfildern-Ruit 2002. 200. Staatsgalerie Stuttgart. Kiállítási katalógus. 58 Valéry, P.: Triumph zug Man et s. In: Uo.: Zur Ästhetik und Philosophie der Künste. Werke. Frankfurter Ausgabe. Hrsg. Schmidt-Radefeldt, J. Frankfurt a. Main 1995. 386. 59 Sauerländer, W: Manet et Manebiti Eindrücke aus der Manet-Ausstellung Paris 1983. In: Uo.: Geschichte der Kunst - Gegenwart der Kritik. Köln 1999. 123. 60 Foucault, M.: Die Malerei von Manet. (1971) Berlin 1999. 37.