Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism - Ferenczy Mária: Hopp Ferenc / Ferenc Hopp
IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA NŐI ALAKOK SZOLNOKON FEMALE FIGURES IN SZOLNOK 1907 KÖRÜL Kréta, lemezpapír; 242 X 340 mm Jelezve j. 1.: Grünwald Béla Szolnok Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: F. 97.44 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Passuth 1967. R. 55; Szabadi 1979. 34. R. 63. kép; Telepy Katalin: lványiGrünwald Béla. Bp. 1985; Murádin Jenő - Szűcs György: Nagybánya 100 éve. Történeti források, művészeti topográfia. HOM, Miskolc - EMKE, Nagybánya 1996. 200-202. 1905 körül, római tanulmányútja után Iványi Grünwald Béla életművében megszaporodtak a cigányábrázolások, melyek többségét színes, látványos kompozíciókba rendezett jelenetek alkotják. Iványit - nagybányai művésztársaihoz hasonlóan - a naturalista ábrázolásmódból következő természetesség, a szabadon, szinte természeti keretek között élő népcsoport képi megjeleníthetősége izgatta. Nem a néprajzi pontosságra vagy alakjainak portrészerű hűségére törekedett (ezért nincs jelentősége, hogy figuráinak modelljei nagybányai, szolnoki vagy később kecskeméti cigánytelepekről kerültek-e ki), hanem az egyre inkább felerősödő stilizáló, dekoratív hajlamának engedelmeskedett, legyen a cél akár alapszínekből építkező festői, akár letisztult körvonalaival ható grafikai mű létrehozása. Ez utóbbi csoportba tartozik ez a szolnoki lap, melynek legközelebbi analógiája, a divatos gauguini elvek legtisztább képi kifejtése a Cigánylányok a Lápos partján (1909) című, a nagybányai Művészeti Múzeumban őrzött kompozíciója (ltsz.: 191). A mű megőrzi a tiszta vonalvezetést, a síkszerű, kecskeméti képeit megelőlegező dekoratív komponálást, mintegy megalapozva későbbi, az 19'10-es évek második felétől számítható, némi visszacsempészett festőiséggel lazított „érett" stílusát. Már ez a rajz is megmutatja, hogy a művész hosszú évek alatt kimunkált, tetszetős kromatikus skálájához hasonlóan a cigány tematika illeszthető elemeinek (testtartások, mozdulatsorok) széles variálhatóságát dolgozta ki az aktuális kompozíció szerkezeti kívánalmai, illetve a megrendelő igényeinek megfelelően. A cigányjelenetek a két világháború közötti időszakban is közkedvelt „magyaros" témának számítottak, miközben a meztelen testek természetes bemutatása már nem számított sem egzotikumnak, sem művészetet megújító, forradalmi tettnek. S z . G Y . X-13 ARISTIDE MAILLOL LÉDA LEDA l900 KÖRÜL Bronz; 28,5 x 14,5 x 13,5 cm Jelzés n. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 4990 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Illyés Mária: XIX. századi francia müvek A SzM gyűjteményei 4. Bp. 2001. 72. sz Szembetegsége miatt és Rippl-Rónai József tanácsára Maillol először a festészettel, majd a gobelinszövéssel is felhagyott, és 1900-tól csak a szobrászatnak élt. 1900-ban egyik festőbarátja ismertette meg a műkereskedő Ambroise Vollard-ral, aki megvásárolta, bronzba öntötte, rnajd két év múlva galériájában kiállította kis terrakotta figuráit. A híres műkritikus, Octave Mirbeau később lelkesedéssel emlékezett vissza az általa ott megvásárolt kis Léda-szoborra, amelynek egyik bronzváltozatát őrzi a múzeum. Mirbeau idézi a művészt, aki elmondta, hogy eredetileg a hattyú (amelynek képében Zeus a görög mítosz szerint Lédát megközelítette) szintén hozzátartozott a kompozícióhoz, de miután nem jól sikerült, elhagyta. így végül is csak a nagyon érzékletes gesztusok és jelzések utalnak a történet másik szereplőjére. Mirbeau megmutatta a szobrot Rodinnek is, akiből szintén elismerést váltott ki: „Maillolban az a csodálatos, hogy úgy mondjam, az benne a maradandó, hogy a mestersége és a szelleme annyira tiszta, világos, áttetsző, hogy egyetlen művében, semmi, soha nem kelti föl a kíváncsiságot." A Lédával aratta Maillol az első komolyabb sikerét, és ez lett az egyik legismertebb szobra. T. F .
