Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - X. Új humanizmus / New Humanism

X. Új humanizmus A Párizsban működő magyar művészek előtt a század végén a kép mibenléte új kérdésként merült fel. Az 1894-től a Nabikkal együtt kiállító Rippl-Rónai József korai expresszionista tollrajzai után aktképein a japán erotikus fametszetek tárgyilagosabb testfelfogásával kísérletezett. Az 1900-as évektől készülő olajképeivel a maga részéről a végsőkig vitte azokat az esztétikai elveket, amelyeket Maurice Denis 1890-ben manifesztumszerűen fogalmazott meg: „Véssük emlékezetünkbe, hogy egy kép - mielőtt csataló, meztelen nő vagy valamilyen történet lesz belőle - lényegében nem egyéb, mint [...] egy sík felület." Rippl-Rónai szerint a párizsi művészeti élet szerkezetében bekövetkezett változásokkal, az 1889-ben megalakult Mars-mezei Szalonnal jóformán hivatalosan is új korszak kezdődött. A későbbi Nyolcak művészcsoport tagjai 1905-1907 között itt és a Függetlenek Szalonjában kapcsolódhattak be a legújabb művészeti irányzatokba. A magyar Fauve-ok Matisse akadémiája mellett Gertrude Stein szalonját is látogatták. Rippl-Rónai József hazatérve civilizációs és filozófiai jelentőséget tulajdonított a művek kiállításának is. 1900-as gyűjteményes tárlatán saját műveit japán és kínai rajzokkal együtt mutatta be, amelyek egymás mellé helyezett összessége már maga külön műalkotás volt. Fordulatot jelölt a magyar művészeti életben, amikor 1910-ben a kaposvári elemi iskolában és 1911-ben a Művészházban Brummer Józseffel, Kozma Lajossal és Vitéz Miklóssal együtt megrendezte a Keleti kiállítást, ahol a távol-keleti és afrikai kultúrák művészeti és kultikus tárgyait első alkalommal állította párhuzamba Giotto és a reneszánsz mesterek művészetének újszerűségével és jelentőségével. / . G Y . X. New Humanism For those Hungarian artists who were working in Paris at the end of the 19th century, the nature of the picture became an issue of great interest, thanks partly to their newly acquired knowledge of photography and Oriental engravings. After the early expressionistic pen and ink drawings, József Rippl-Rónai, who from 1894 was exhibiting with the Nabis, experimented in his nudes with the Japanese erotic woodcuts approach to the body, which he found more objective than the European tradition. His oil paintings from 1900 onwards became the fulfilment of the aesthetic principles which Maurice Denis outlined in 1890 in a manifesto-like statement: "Remember that a picture-before it becomes a stallion, a naked woman or a story-is essentially nothing but [...] a flat surface." Rippl-Rónai believed that the changes in the structure of art life in Paris, the birth of the Salon du Champ-de-Mars in 1889, signalled almost officially the beginning of a new era. Between 1905 and 1907, the artists who would later form the group the Eight could establish their links with latest trends at this exhibition and the Salon des Indépendants. Besides visiting Matisse's academy, the Hungarian fauves were also frequent guests in Gertrude Stein's salon. Upon returning to Hungary, József Rippl-Rónai considered it an issue of civilisation and philosophy how his works were exhibited. At his 1900 display his works were presented together with Japanese and Chinese drawings, making the whole a work of art in its own right. The "> Oriental Exhibition, a joint display with József Brummer, Lajos Kozma and Miklós Vitéz, was £ presented in a primary school in Kaposvár in 1910 and in the Művészház [Artists' House] in * 1911 and marked a turning point in Hungarian art, as this was the first time art and cultic ^ objects from Oriental and African cultures were compared, in terms of their novelty and impor£ tance, to the art of Giotto and the Renaissance masters. I I . G Y .