Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas - Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében / The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes

GULÁCSY LAJOS SALÓMÉ SALOME 1910 Papír, fekete és színes ceruza; 157 x 116 mm Jelezve j. 1.: Gulácsy Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: FK 4083/9 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: SZÍJ 1979. kat. 65. R; Szabadi 1983. 145. R. 120; Gulácsy Lajos Kecskemét 1986. kat. 37; Gulácsy Lajos Szekszárd 1986. kat. 8; Painted Dreams 2003. kat. 6. R; Megfestett álmok 2004. kat. 20. Míg Gulácsy a valóságtól elrugaszkodó, vizionárius, látomásokat megjelenítő festményei - a háborús hatásra létrejötteken kívül - mindig költőiek és sohasem durvák, rajzain sokkal erőteljesebb formai kifejezőeszközöket használ, gyakran fordul groteszk, torz ábrázolásba. A Salómé különösen mélyről feltörő indulatokat sejtet, akár illusztrációként jött létre, akár pedig a nőt meg nem értő, őt már-már utáló férfi kétségbeesett indulatából fakadt. A rajznak szinte minden részlete csúf, torz, formailag a groteszk tartja össze. A nőalaknak a teste és az arca is visszataszító, sőt, mintha a művész tettleg is büntetni akarná azzal, hogy testének részei kiradírozottak, elmaszatoltak, megcsonkítottak. Létezik Gulácsy életművében azonos témájú rajz, az azonban nyilvánvalóan a bibliai történethez kapcsolható. Gulácsy 1910-ben írta Ceviart Didó című regényét, amelyben megfogalmazza a nő háromféle létezési formáját: az elképzelt, ábrándokban élő ideál-nőt, a valódi szerelmet jelentő hús-vér aszszonyt és a démoni csábítót. Salómé egy még ezen is túli tartományban elhelyezkedő teremtmény, Gulácsy megfogalmazásában maga a végzet és a pusztulás. H . O . VIII-38 GULÁCSY LAJOS MEMOIR MEMOIR 19 11 Papír, színes és fekete ceruza; 165 x 121 mm Jelezve j. f.: Gulácsy Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1911-130 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: 20th Century Hungarian Graphic Art. Norwich Castle Museum, Norwich 1971. kat. 50. (Sad Love); Painted Dreams 2003. kat. 1; Megfestett álmok 2004. kat. 31. R. 6. Ahogyan Gulácsy festészetében központi szerepet játszott a nő megjelenítése, ugyanolyan jelentőséggel bírt a különböző tartalmakkal felruházott férfi-nő páros portréja is. Ennek két szélsőséges formája volt jellemző: egyrészt a festőben áradó végtelen érzelmekkel felruházott, szerelemben egymásra omló férfi és nő harmonikus megjelenítése - ide tartoznak többek között klasszikus szépségű, legismertebb művei, mint pl. A varázsló kertje vagy az Eksztázis, másrészt a groteszk, valamilyen sérült kapcsolatot fenntartó emberpár realisztikusabb ábrázolásai. Utóbbi csoporthoz sorolható az utóbbi időben Memoir címre hallgató rajz, amely címét a férfi mellényzsebére írt szóról kapta, és amelynek formai előképe az 1903-ban készült Josiane és Gwynplaine című festmény. Az 1910-es rajzon azonban nem a „szerelmi szenvedély, a mohó vágy" (Szabadi 1983. 53.) megnyilatkozásával találkozhatunk, hanem éppen ellenkezőleg: az érzéki, szándékoltan buja, kezében pólyást tartó nőalak, illetve a melléjük társított rokokó úr szenvedélytelen megjelenítéséből a művész távolságtartása tükröződik. Mintha a férfi továbbra is álomvilágában, elképzelt rokokó-életében élne tovább, ahol már nincs helye megszületett gyermeknek, annak táplálásának vagy más efféle földi tevékenységnek. H . O .