Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas

BENCZÚR GYULA NŐRABLÓ KENTAUR CENTAUR KIDNAPPING A WOMAN 1910 Olaj, vászon; 73 x 49 cm Jelezve b. 1.: Benczúr Gy. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: 68.IS. IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Benczúr Gyula 1958. kat. 126; Telepy 1963. 41. R. A mitológiai témáknak az 1880-as évektől egyre gyakoribb felbukkanása Benczúr festészetében a Böcklinnel való szoros barátságából is fakadt. Az 1890-es évek sokszor parodisztikus és önironikus mitológiai kompozícióin pedig már egyértelmű Böcklin hatása. Az 1910-es Nőrabló kentaur az ugyanebben az évben készült színes vázlatával együtt az első kentaurábrázolás az életműben, s minden bizonnyal előtanulmánynak tekinthetjük ahhoz a furcsa, szerepjátszó önarcképhez, amelyen Benczúr - igaz, csak kakastolvaj - kentaurként jelenítette meg magát (191 1). Ezt már csak egyetlen hasonló kompozíció követte, amely szürke aláfestésű verzióban maradt meg, s amely farkasokkal küzdő kentaurt ábrázolt. A rafináltan tekergő, egyik lábát maga alá húzó női figura rajztanulmányokon s más kompozíciókon is megjelenik, legkorábban pedig a Budavár visszavétele egyik korai tusváltozatán (1888) fordul elő, mint rabszolganő. Benczúr szerette képein variálni ezt a testtartást, s kosztümös férfimodellekkel is alkalmazta, mint például egyik Mátyás-képének udvaribolond-figuráján (1915) vagy a saját ex librisén ábrázolt bolond testtartásán (1900 körül). Nyilvánvaló, hogy Benczúr az általa annyira kedvelt aktbeállítást többféle kompozíción is megpróbálta tematikus keretbe illeszteni. A kentauros összeállítás azért tűnik a legszerencsésebbnek, mert Benczúr a jelenet nyers szexualitása révén emelte ki a női alak erotikáját, másrészt pedig a kétalakos kompozícióban végre központi motívummá tette azt az akttípust, amit addig csak staffázsként alkalmazott. BE. G . VIII-19 HOLLÓSY SIMON TÁNCOLÓ LÁNYOK ERDŐSZÉLEN DANCING GIRLS AT THE EDGE OE THE FOREST 1910 Olaj, vászon; 151 X 200 cm Jelezve b. 1.: Hollósy Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 62.28-T IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Felvinczi Takács Zoltán: Egy kivételes Hollósy-festmény. Művészet V. (1964) 6. 12-14. R; Gulyás Gizella: Hollósy zombori kapcsolatai. MF. XXX. (1981) 3. 206-210. R. 208; porban, Raoul: O viafä de artist între München si Maramures. Bucure§ti 1986. kat. 80. R. A szakirodalom sokáig 1895-re datálta Hollósy Simon hosszú ideig lappangó képét, a Táncoló lányok erdőszélen című, első pillantásra a szimbolizmussal rokonítható kompozíciót. Pedig ez a német panteizmus szellemében fogant mű eredetileg az antik „három grácia"-motívumra épülő, megrendelésre készült, családi képnek indult. Hollósy Simont egy távoli rokona, bizonyos Koczkár Zsigmond kérte fel arra, hogy három szép leányát, Jennyt, Alice-t és Adrient mitológiai keretben megörökítse. Hollósy számára azonban teljesen elképzelhetetlen volt egy antik téma hagyományos, akadémikus ábrázolása. Mivel, mint írta, „egy finom és erős hatású képet" akart festeni, Técsőn kiteljesedő tájképfestészetének stílusában oldotta meg a feladatot. A három leány, minden portrészerű vonástól mentesen, erdei nimfaként jelenik meg a lilákkal, zöldekkel megfestett, széles expresszív ecsetvonásokkal felvitt erdei tisztáson. „A három lazán öszszefogott nőalak sodródó táncmozgásával, gesztusaival, testtartásával, jellemző arckifejezésével többféle lelkiállapotot, a bennük kavargó érzelmeket, az önfeledt örömöt és a gondtalan, harsogó ifjúságot jelenítik meg. Egymás táncmozdulatait a »zenei« szerkesztés többszólamúságával visszhangozzák." (Idézi: