Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas

A Fürdő nő és a Fürdés után című két kisméretű aktkép intimitása mellé állítható a Nocturne neorokokó hangulatú romantikus allegóriája, amelynek témájáról Székely feljegyzi, hogy „Notturno - liebe als motiv". Hozzátehetjük, ez is a francia és német 19. századi irodalomban népszerű, az antik istennőszobrokkal szerelembe eső ifjú történetének feldolgozása, ahol a kútszobor a férfi tekintetére életre kel. Feltehetően a mű létrejötte Székely Bertalan 1868as itáliai útjával is kapcsolatba hozható. / . G Y . SZÉKELY BERTALAN NOCTURNE NOCTURNE 1870-ES ÉVEK ELEJE Olaj, vászon; 70,5 x 42 cm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1793 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: MTA Ms 5006/14. fol. 80; Székely Bertalan 1999. kat. 146. R. 211. VIII-4 Az elvadult park közepén hatalmas fa áll, tövében egy disznóit őrző kondás hever, karjával egy díszesen faragott kőpadra támaszkodva. Az őszi kert elhagyatottságát a kivágott, kidőlt fák, az elszáradt ágon üldögélő fekete varjak mellett a pusztulás nyomait mutató építészeti elemek is hangsúlyozzák. A szökőkút kagyló alakú medencéjét, melyből meztelen nőalak - feltehetően Aphrodité - lép ki, benőtte a fű, a lépcsőt díszítő kővázák egyike a földön hever, s romladozik a park fái mögül előbukkanó kastély is. A festménynek az elbukott szabadságharcra vonatkozó konkrét politikai utalása - mint a Vasárnapi Újság 1879-es évfolyamában megjelent reprodukció

1 mellett közölt Szász Károlyvers

2 befejező sorai mutatják - a kortársak számára egyértelmű volt: Szívem szorul, e pusztulást így látva... S hát a mi rejlik e bús kép megett: A gazda, száműzötten a világba, S úrnője szíve búban megrepedt... A műnek ezt az értelmezését a későbbi elemzések is felszínen tartják: A kép „a szabadságharc leveretése után, az osztrák abszolutizmus nyomása alatt kifejlődött nemzeti szomorúságnak megható kifejezése" - írta a 20. század első felében Meiler Simon.' Keleti festménye ugyanakkor ennél a közvetlen utalásnál jóval tágabb jelentésrétegeket fog át. Az „ubi sunt?" (hová lett?) Vanitas-motívum gazdag irodalmi, filozófiai és képzőművészeti tradíciójához kapcsolódva a földi hatalom és gazdagság változandóságát, a szerencse forgandóságát, felemelkedés és mélybe süllyedés kiszámíthatatlanságát fejezi ki. KELETI GUSZTÁV A SZÁMŰZÖTT PARKJA PARK OE THE EXILE 1870 Olaj, vászon; 123 x 173 cm Jelezve j. 1.: Keleti G. 870 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz: 2750 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Radocsay Dénes: Adatok Kelety Gusztáv művészetéhez. In: Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének hatvanadik évfordulójára. Bp. 1942. 229-235. R. 191. fekete-fehér kép; Csengeryné Nagy Zsuzsanna: Kelety Gusztáv festői és grafikai munkássága. Kézirat. MTA MKI Adattára; Új Magyar Képtár. A MNG Festészeti Gyűjteménye. Vál. Pogány Ö. Gábor. Bp. 1976. R. 10. színes kép; Szabó Júlia: A mitikus és a történeti táj. Bp. 2000. 160; Szabó 2002. 158. R. 169. fekete-fehér kép.