Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - Farkas Zsuzsa: A test képének nyilvánossága a 19. századi hírlapok tükrében / The Publicity of the Nude Pictures as Reflected in the 19th-century Press

ENGEL JÓZSEF ÁRTATLANSÁG INNOCENCE 1858 Márvány; 131 cm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz: 2326 IRODALOM - BIBI IOGRAPHY: N. n.: Heti szemle. Divatcsarnok X. (1862) 477-478; Magyarország a bécsi 1873-diki közkiállításon. Különleges katalógus a gazdaság, ipar, tudomány és művészet kiállított tárgyairól. Bp. 1873. kat. 147; Ormós 1874; Az OMKT Műcsarnokának megnyitására rendezett kiállítás. Bp. 1877. 88; N. n.: Engel József. VU XXVII. (1880) 21. 34 I ; Budapesti Országos Altalános Kiállítás 1885: A Képzőművészeti cso­port képes tárgymutatója Bp. 1885. 6; Szana 1901. 125; Szendrei-Szentiványi 1915. 438;Soós 1963. 53; Sinkó, Ka­talin: Die Taube als Unschuldsymbol. In: Man and Picture. Papers from the First International Symposium for Ethnological Picture Research in Lund 1984. Ed. by Bringéus, Nils-Arvid. Stockholm 1986. 237-251; Sinkó Ka­talin: Ideálkép, portré, életkép. AH XV. (1987) 1. 51, 55. Engel ezt a kompozícióját kétszer is kifaragta márványból. Első, nagyobb méretű példányát I. Vilmos porosz király vásárolta meg tőle Rómá­ban. Kisebb méretű változatát Pejacsevics János gróf budai palotája számára készítette el. Engel Ártatlanság című szobra azon művei közé tarto­zik, melyeket - ha nem is eredetiben - a magyar közönség nem sokkal elkészültük után Pesten is megismerhetett. Engel ugyanis több szobrának fotográfiáját elküldte a Képzőművészeti Társulat 1862-es első tárlatára, melyet a Nagyhíd utcá­ban bérelt helységben rendeztek meg. 1862-ben Ormós Zsigmond meglátogatta Engel római műtermét. Ez alkalommal mesélte neki Engel a szobor létrejöttének történetét. Ischiában tartózkodva ismerte meg azt a tizen­1. BENJAMIN EDWARD SPENCE ÁRTATLANSÁG CÍMŰ SZOBRÁRÓL KÉSZÜLT METSZET INNOCENCE. PRINT ABOUT THE STATUE OF BENJAMIN EDWARD SPENCE 1842-1850 két éves szolgálóleányt, Vogliát, aki mikor Engel tartózkodása véget ért, ártatlan ragasz­kodásában titokban még a hajóra is követni akarta őt, ámde felfedezték. Engel személyes érzései ellenére a Voglia emlékét őrző Artatlan­sűg-szobor azonban mégsem portré- vagy zsá­nerszobor, hanem ideálkép. Kompozíciójának több köze van az Ártatlanság-ábrázolások ha­gyományaihoz, mint az ischiai kamaszleány modelljéhez. A galambot etető, a galambot ma­gához szorító nőalakot sok 18-19. századi fest­ményen és szobron is ábrázolták J. B. Greuze­től és F. Boucher-től kezdve Waldmüllerig és Barabás Miklósig. Engel József Ártatlanság cí­men kiállított szobra az előbbiekhez hasonlóan fehér galambját - ártatlanságát - védelmező ideálalakot formáz, mely nem konkrét személy, hanem a lelki és testi értelemben vett női tisz­taság szimbolikus alakja. Engel, mintegy men­tendő, hogy a realisztikus szobrászat előretöré­sének idején efféle ideálalakokat készít, hoz­hatta fel Ormós Zsigmondnak a szobor megal­kotásának indokául ischiai látogatását és a helybeli ártatlan szépség - Voglia - rá gyako­rolt mély benyomását. A szobor kompozíciója igen közel áll ahhoz az úgyszintén Ártatlanság címet viselő szobor­hoz, melyet Engel Rómában élő angol pályatár­sa, Benjamin Edward Spence alkotott. Spence Ártatlanság című szobrának pontos készítési idejét nem tudtuk fellelni, azonban metszetes képe megjelent az Universum címet viselő füze­tes sorozatban. (1. kép) Ez utóbbit az Englische Kunstanstalt, az Albert Henry Payne (1822-1902) által 1842-1850 között vezetett lipcsei kiadó adta ki. Az „Unschuld" feliratú metszet egy fia­tal, tunikás leány szobrát ábrázolja, aki galamb­ját szorosan magához szorítva eteti. A beállítás és a mozdulat sok hasonlóságot mutat Engel Ártatlanság című szobrával, utóbbi azonban mozgalmasabb, élénkebb. Spence 1850-ben vette át mesterének, Wyatt-nek római műhelyét. Mind Spence-re, mind pedig Wyatt-re nagy hatást gyakorolt John Gibson (1790-1866) munkássága. Utób­bi Canova, majd Thorvaldsen műhelyében dolgozott, s a klasszicizmus formavilágának követőjeként az angol késői klasszicizmus fő képviselője lett. Engel Ártatlanság című szob­rának ezek a vonatkozásai arra utalnak, hogy művészetének forrásai között nemcsak az itá­liai példákkal, hanem az angliai késő klasszi­cizmus szobrászatának befolyásával is számol­nunk kell. S . K .

Next

/
Thumbnails
Contents