Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - Farkas Zsuzsa: A test képének nyilvánossága a 19. századi hírlapok tükrében / The Publicity of the Nude Pictures as Reflected in the 19th-century Press

l.L. ZECHMAYER J. C. SCHOELLER „HA ÉN ABBÓL VÁLASZTHATNÉK", A BÉCSI JELENETEK CÍMŰ SOROZAT 10. DARABJA "IF ONLY I COULD CHOOSE FROM THEM", 10TH PIECE OF THE VIENNESE SCENES CYCLE 1850. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest lait prostituált modellek szerepeltetésében, és a félreérthetetlen, erotikus meztelenség ábrázolásában. Gerbert Frodl monográfiájában utal arra, hogy a művész modellként városi szépségeket alkalmazott, de a művek sokkoló hatásával, a hírlapokban is megnyilvánuló ellenszenv okaival nem foglalkozik. Arányi Miksa a Nyár című kép párizsi Salon-kiállítása kapcsán összegezte a festő küzdelmét: „Makart évek óta arra használja ecsetét, hogy erkölcsi érzelmeink ellen háborút viseljen. A művészetnek azon felfogásával áll szemben, amely szerint a festészet hivatása az, hogy tanítson, szembesítsen, lelkesítsen."

2 A leselkedő (voyeur) embert az egész századon átvonuló lelkes kíváncsiság mozgatta. Pejtsik Károly (1860-1942) hirdetésében szatírként ábrázolja a fényképészt, aki gépével a fa mögül kukucskálja az üldögélő, meztelen nőt.

21,1 Leselkedővé vált az egész pesti polgárság, hiszen a kirakatba helyezett képeken keresztül kémlelték az emberek testi titkait. A pesti utcákon a könyvárusok és műárusok kirakatai a hathatós reklám és információszerzés egyre fontosabbá váló színhelyeivé alakultak.

29 1852-ben Treichlinger József műkereskedésének kirakata sikert aratott színezett francia készítményeivel. A változatos szépségű műtár előtt egész nap csoportokban álltak az emberek.

iu A kirakatok felépítése 1863-ra szinte teljesen uniformizálódott, minden utcában hasonlóak voltak." A pesti polgárság a vasárnap délutáni séták alkalmával nézegette a kirakatokat.'

2 (1. kép) A szép nők Strelisky Lipót műterméből bevonultak a párizsi világkiállításra, a technikailag is újdonságnak számító chromotípiákat egész emberraj csodálta Pesten is a Dorottya utcában." A kirakatokban feltűntek a szép színésznők jelmezes portréi is.

34 Az 1860-as évek végére a világ politikai és művelődésügyi szereplői mind megtalálhatóak voltak a folyamatosan frissített fényképkirakatokban, így láthatta 1867-ben az agyonlőtt mexikói császárt a kíváncsi közönség.'

1 1881-ben II. Sándor cár holttestét a merénylet utáni állapotban fényképezték le.

36 A fényképészek hamar rájöttek, hogy az aktképeken nem a meztelen testet kell híven visszaadni, hanem valamelyik művész meztelen testről alkotott felfogását kell utánozni ahhoz, hogy a fénykép sikeres legyen.

5 E művekre egész iparág épült, a műveket a sokszorosító centrumokból Európa-szerte terjesztették. 1860-ban már nyilvánvaló volt, hogy egy-egy magyar műárus a sztereoképek között frivol, erotikus képeket is árusít. 1864-re ezek némelyike már a kirakatokba is kikerült. A pesti lapok szerint a közszemérem őrzésével foglalkozó hatóságnak több figyelmet kellene ezekre fordítani.

58 1868 közepétől hirdette „csak uraknak" Majna Frankfurtból G. L. Reuling műkereskedése, hogy Serail- és Venus-albumokat árusít. A kellemes csoportozatban összeállított 25 felvétel 14 forint papírpénz beküldése után érkezett meg a megrendelőnek. Novemberi hirdetése nyomatékosabban jelent meg: „Köztük csintalan pikáns jelenetekkel érdekes tableaux-k".

5

" (2. kép) 1869-ben egy angol perre hívta fel a pesti közönség figyelmét a Pesti Napló, amelynek tárgya az obszcén irodalom és fényképészet volt.

40 Két egyént vádoltak botrányos mutatványok és fényképek terjesztésével. Az erkölcsi méregkeverőket 1 8 havi fogságra ítélte az esküdtszék.

41 1850-ben a rendőrség hatvan zár alá vett képet említ, tíz évvel később több millió sztereóképet koboztak el. 1875-ben a londoni rendőrség lefoglalt 130 000 fotót és 5000 negatívot.

42 1871-ben razziát tartottak a fényképek között, ennek alkalmából 56 000 darab erkölcsés szeméremsértő fényképet koboztak el. „Maholnap tisztességes ember az utcára sem bocsáthatja gyermekét, alig lévén kirakat, mely tele ne volna aggatva a legszemtelenebb fényképekkel, mely láttára a becsületes embernek arcába szökik a vér" - írta a Nefelejts kritikusa.

45 1873-ban egy újabb fantomcég, H. Engel hamburgi exportkereskedése jelent meg, boríték alatt pikáns fényképeket árusítva. A tizenöt hölgy képét 4 forintért árusították Pesten és Gömör megyében is, valószínűleg az egész Osztrák-Magyar Monarchia területén; mottójuk: „Naturalia non sunt turpia".

44 1880-ban két berlini cég nyíltan hirdette a pikáns fotográfiákat, 25 érdekfeszítő képet ígértek titoktartás mellett, vámmentesen, pénz vagy levélbélyegek fizetésével.

4

'' (3. kép) Pesten is készültek a pikáns képekből nyomatok, másolatok. 1880-ban derült ki az, hogy bizonyos erkölcstelen képek és levelek, melyeket akkor a kávéházakban s más helyeken házalók árultak, Ullmann József Régiposta utcai nyomdájából kerültek ki. A rendőrség komoly nyomozást folytatott az ügyben a nyomda ellen.

46 1884-ben jelentette meg Pikáns Naptár című összeállítását Satanello, vagyis Márkus József. Az apró novellákat és karikatúrákat tartalmazó kis kiadványt konfiskálták, erkölcstelenség miatt sajtópert indítottak ellene, majd a sajtóügyi vizsgálóbíró a maradék kilencszázötven könyv lefoglalását rendelte el. A sajtópörben Kont Sán-