Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - Farkas Zsuzsa: A test képének nyilvánossága a 19. századi hírlapok tükrében / The Publicity of the Nude Pictures as Reflected in the 19th-century Press
FARKAS ZSUZSA A test képének nyilvánossága a 19. századi hírlapok tükrében A 19. századi, akadémikus művész számára az aktkép, a művészi képesség zálogaként, a Grand Art magaslataira való felemelkedést jelentette. A művelt, műértő közönség befogadta e műveket, értette a mitológiai utalásokat, az idézett analógiákat. E festészeti művek tartalmi és formai megítélése a képzőművészek és szakértők (zsűrik) belső ügye volt, döntésüket a közhivatalnokok nem bírálták felül. A sokszorosított grafikai művek témái azonban (különösen 1810, a litográfia elterjedése után) egyre inkább elszakadtak az akadémiai kötöttségektől, és rajtuk a művész sajátos, olykor botrányos elképzeléseit is megvalósíthatta. Az „obszcén" litográfiasorozatok részben előképek alapján, részben a művészek képzeletéből születtek. A művek nagy példányszámban, olcsón kerültek piacra. A korszak skizofréniája mutatkozott meg abban, hogy tiltotta bizonyos képek nyílt terjesztését, de szemet hunyt a pult alatt való kereskedés felett. Ez a kultúra azt is megakadályozta, hogy mindezekről nyíltan beszéljenek. 1 „A modern puritanizmus irgalmatlanul érvényt szerez annak a hármas parancsnak, amely szerint bizonyos dolgok tilosak, bizonyos dolgok nem léteznek, bizonyos dolgokról pedig nem ildomos beszélni" összegezte Foucault. 2 A 19. század elején Magyarországon a grafikai művek nyilvánossá válása a Helytartótanács cenzúrahivatalán keresztül zajlott.' 1801-ben a bécsi cenzúrát a belügyminisztérium alá rendelték, a magyar cenzúrahivatal a Helytartótanácsnál maradt. A kőnyomatban megjelenő újságok, a színházi darabok mind csak a hivatal engedélyével jelenhettek meg. A revizorok olykor könyvvizitációkat tartottak, mely alkalmakkor a boltokban ellenőrizték a könyvállományokat, főleg a boltkirakatokba kitett tiltott könyvek vagy botrányos metszetek ellen emeltek kifogást. Számos történész szerint a magyar cenzúra a gyakorlatban nem volt szigorú, bár elkobzással s a kereskedés beszüntetésével is büntethetett volna. 4 A császári cenzúrahivatal működését legutóbb a bécsi Historisches Museum kiállítása tárta fel. 1 " A magyar metszetekre az 1848. XVIII. törvénycikk sajtóra vonatkozó szabályai voltak érvényesek. Ennek értelmében zár alá vehettek metszeteket, majd az ítélet meghozatala után megszabták a kép megsemmisítésének mértékét is. 1867-től egy igazságügyi miniszteri rendelet kimondta, hogy a sajtóvétségek felett esküdtszék mondjon ítéletet. A vádlott műértőket hozhatott a maga védelmére.'' A sajtóvétségért elítéltek a megyei és városi fegyházakba kerültek. 7 A pornográf művek a 19. század folyamán is szigorúan tiltottak voltak. A morális megítélés nem adott egyértelmű válaszokat, ezt tükrözik a folyamatos perek. A hírlapi irodalomban a kritikus normatívái alapján egyes művek „bujának" tűntek." A pesti közönség az 1840-es években emberi testet bemutató és erotikus műveket utcai látványosságokban, művészműtermekben és műkiállításokon láthatott. A látványosságok szervezői a panorámákban, kozmorámákban nem hivatalosan, de tudvalevőleg plusz pénzekért ún. „pikáns" jeleneteket mutogattak a nézőknek. 1845-ben egy optikus a pesti Diana-fürdőben e módszerrel képeket mutatott be, az Életképek kritikusa a rendőrség figyelmét is felhívta az ügyre. 1847-ben az egyik Duna-parti panorámában történtek az „extraképek" bemutatói.'' Az 1840-es években a művészek műterme volt a nyilvánosság másik színtere. Az ideiglenes műterem többnyire egy-egy szállodában, bérházban kialakított szoba volt, ahol a művész - tehetségének bizonyítására és eladásra - festményeit körben a falakon helyezte el. A test megjelenése a fényképeken 1840 után a fotográfia - megdöbbentő realizmusával, azzal, hogy az emberi testet a legnagyobb közvetlenséggel tárta fel - óriási hatással volt a művészekre és a nagyközönségre is. A század második felében a tudomány egyes szakágai: az antropológia, a kriminológia, az orvostudomány is sokféleképpen használták a fényképeket, melyek egyes esetekben a tudományos könyvek grafikai átiratú illusztrálását is szolgálták. A fotográfia feltalálásának ideje - általános vélemény szerint - a test elrejtésének, sőt egyes országokban szégyellésének időszaka. A viktoriánus Angliában úgy tekintettek a testre, mint a jó hírnevet fenyegető veszedelemre." 1 A fotográfia az egyéni emberi test sajátosságait hangsúlyozta, a képzőművészet idealizáló gesztusa nélkül." Az emberi testet megörökítő első fényképek a dagerrotípia-portrék voltak. Ezeknek elsődleges szerepe a személy klasszifikációjában volt, hiszen rögzítették az egyén testét, kívánatra retussal kiigazították a testi hibákat. A test látásának kommemoratív jellege a portréfényképen fedezhető fel. A dagerrotípia a testet narratíva és ikonográfia, magasztalás és átlényegítés nélkül mutatja be, amelyen hiányzik a képzőművészeti eszményítés gesztusa. A fényképen látható testet nem a régi beidegződéssel, nem mint élő szervezetet, hanem mint kompozíciót ítéljük meg. Néhány dagerrotípia arról beszél, hogy a test unikális, specifikus
