Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - B. Nagy Anikó: Nuda pecunia / Nuda Pecunia

4. RÖHN ALAJOS ORSZÁGOS IPAREGYESÜLETI OKLEVÉL DIPLOMA OF THE NATIONAL ASSOCIATION OK CRAFTSMEN 1868 Budapesti Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum, Budapest és megszabott jelentések hordozóját az „át­eresztő" és változékony kortárs női testektől elvonatkoztatta. A „felöltözött" kultúrákban azonban a kendőzetlen test, legyen bár feddhe­tetlen és szentéletú, mindig a jelenre vonatkozó titkos utalásokkal terhes. Az áttetsző lepelben vagy leplezetlenül ábrázolt mitológiai alakok „egyetemes értékekről szólván szűken vett ér­zékekre hatnak"," Diderot szerint „háborgatják az érzékeket". 12 A vállalkozások legfőbb női gyámolítója Tyché, akit Zeus „ifjú férfiak" gondozójául rendelt. Kultuszát korán átvették a rómaiak, és uralkodók mellett trónoló, vak istennőként áb­rázolták szerencsekerékkel, bőségszaruval, né­melykor kormánylapáttal. Vakságának eredete nem tisztázott," de figyelmet érdemel, hogy a görög mitológiában a pénz és a nemiség istenei - Plutus és Cupido - egyaránt vak fiúgyer­mekek. 14 A Vak Szerencse klasszikus metaforája érdem és végzet megszemélyesített konfliktusa. E koncepcióban Fortuna ingatag, és olykor megszánja a hozzá folyamodókat. Az istennő később a felsőbb hatalmak rendelkezéséről és a személyes érdemek szerepéről vallottak szerint változott - hol az isteni akarat kérlelhetetlen közvetítőjévé, hol szeszélyes adakozóvá." Az üzleti siker polgári eszményében Fortuna érdemekkel befolyásolható patrónus, ezért egy­re ritkábban ábrázolták vakon. A kiegyezést megelőzően az értékpapírok csúcsán trónoló vak istennő a század utolsó harmadában, a be­fektetési láz idején attribútumai egy részét Hungáriára hagyva levetkezett, és a szegélyme­zők zsánerjeleneteinek kortárs ruhát viselő alakjaihoz társult. (Kat. VII-23) A takarékpénztári részvényeket szokásosan dí­szítő guzsalyos nő klasszikus származására csak a viselete utal. Klóthó, az élet fonalának gombolyí­tója, a jövő látnoka; a börzepapírokon nővéreitől elválasztva, mitológiai jelentéseitől megfosztva, csupán a szorgalom erényes megszemélyesítője. A 0)\í$*AlxOÜ , HUGÓIK tl ("I<IÍI?ipí.»t'I ^TCIIMHVI» ípaítcwátutal •MMN iíl.ilkiinil Minrk llilolfíil jflfll okmány taikillk. három Moira - Klóthó, Lachésis és Atropos - a halandó lét hármas aspektusa. A kimért sors és a mulandóság kétségkívül nem kuporgatásra és be­fektetésre sarkalló gondolatok, ezért Klóthó egye­dül maradt a részvényeken. Magában állva első­sorban a domesztikált asszonyt jelöli - a végzet csak allúzió. A biztosítótársaságok felfogásában a fátum elháríthatatlan, de orvosolható. Ezért az életbiztosítási kötvényeken rendszerint mindhárom Moira megjelenik; ellenükben Hungária támaszt, a gyermek puttó vigaszt nyújt. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság kötvényén a per definitionem fiú puttót Rubens ikonográfiái lele­ménye, a pillangószárny leánnyá alakítja, s így az életbiztosítás végképp női oltalomba kerül. (Kat. VII-22) A Férfi A hagyományos kereskedelmi metaforák egye­düli férfialakja a „hasznot hozó" Hermés. Alakjában végletek egyesülnek, hiszen „Her­més a szerzés mellett a vesztés, a jóság mellett a káröröm istene is, tolvaj, útonálló, leselkedő, lélekvezető és lélekfélrevezető".Hermés a lé­lek kísérője a halottak birodalmába, beavatott az égi, a földi és az alsó világban. Kerényi Kár­oly „fallikus és mozgékony isten"'"-nek mond­ja, akinek út menti, emberfejű hermáin hatal­mas falloszok meredtek. Egy személyben teste­sítette meg a halált és a termékenységet. A gö­rög felfogásban Hermés a szűz Hestia istenpár­ja volt, így Hermés csak az állandóságot, a helyben maradást, az otthont, bensőt, a zárt tereket jelentő társával, Hestiával való polari­tásában nyert értelmet. 18 A rómaiak, számtalan jelentését elhanyagolva, Mercuriusszal, a keres­kedők pártfogójával azonosították. Az istenpá­ros spirituális kapcsolata és maga Hestia is fe­ledésbe merült, metaforáit a rómaiak a Vesta­szüzekre testálták. Az „agyafúrt cselszövő, ravasz hízelgő, rab­ló és marhatolvaj, álmok terelője és éji fürké­sző, kapuk alatt leselkedő", 19 légies Hermés az értékpapírokon földön járó patrónus. Szárnya­lásra termett alakja kimérten társul az allegóri­ákhoz. A serdületlen ifjúként vagy gyermekis­tenként, ruhátlanul megjelenített Hermesen semmi sem vall szerelmes természetére, „falli­kus mozgékonyságára". A látszat ellenére az üzleti papírok androgyn Hermése nem a Winckelmann által nagyra becsült beau idéal és a 18. század végén feltörő ep^efre-kultusz 2 " ké­sői örököse. (4. kép) A serdületlen fiúaktok a kor felfogása szerint nem konzumálható érett férfitestet váltják ki az értékpapírokon. 21 A szá­zadforduló tájára a tilalom elévült, és a ruhát­lan férfiak a populáris műfajokban is föltűntek (pl. Magyar Sokszorosító Műipar Rt részvénye, 1909). Madarász Viktor a köztudomásúan csak férfiakat toborzó pécsi Tűzoltó Egylet és Torna Club zászlajának 1904-es tervén a pajzstartó­RUDAPESTTN //jo

Next

/
Thumbnails
Contents