Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes

A háttérben kuporgó szatírok által szorongatott, üresen tátongó korsó pedig - egyértelmű eroti­kus utalásként - a betölthetetlen vágyakra utal. Ezek a leskelődő szatíralakok nemcsak a mo­dern, nézői attitűdöt jelenítik meg, hanem a női test szépségében megformálódó művészi tökéle­tességnek a rút, torz, vulgáris ellenpontját is. Benczúr számára a szatír, a faun az önrep­rezentációnak is meghatározó médiuma. Gyak­ran ábrázolta önmagát szatírként, különösen az 1903-as Faun-önarcképet követő időszakban. Az 1880-as években készült az a családi tulaj­donban lévő tollrajz, melyen önmagát mosoly­gó szatírként ábrázolta, s bár vonásai határo­zottan nem, de attitűdje nagyon is markánsan megjelenik a Bacchánsnő hátterének szatírfigu­ráin, hiszen egyik utolsó művén is nimfákat kergető szatírként festette meg önmagát. A festmény 1882-es műcsarnoki bemutatója alkalmából az Országos Magyar Képzőművésze­ti Társulat ezért a képért Benczúrnak ítélte a Társulat 800 aranyforint értékű nagydíját, a korszak legértékesebb művészeti kitüntetését. BE. G . Az eredetileg 9x12 méteres festmény az akkor csak nem régen egyesült Németország kiemelke­dő királyi udvari színházának volt a függönye. A 19. század kedvezett a színházi élet megerősödé­sének, egyre-másra épültek új színházak, ame­lyeknek díszítésével, a függönyök, díszletek ter­vezésével általában elismert művészeket bíztak meg. (Például Munkácsy Mihály is készített szín­házi függönyt 1866-ban. [Végvári 1958. 55.]) Liezen-Mayer Sándort II. Vilmos császár bízta meg a hannoveri színház függönyének és díszle­teinek létrehozásával 1896 körül. Liezen-Mayer már korábban is végzett hasonló feladatot, ami­kor 1865-ben Münchenben elkészítette az akkor megépült, új, Gartner téri színház függönyét és díszleteit, amelynek kompozíciója - Apollón köz­ponti alakja és a múzsák, puttók körtáncszerű el­helyezkedése - hasonló a hannoverihez. (1. kép) A Magyar Nemzeti Galéria összesen két vázlat­rajzot és egy tanulmányt őriz a hannoveri füg­gönyhöz. Ez a rajz már teljességében mutatja a megvalósult kompozíciót, amelyen a kor divatjá­nak megfelelően az antik mondavilág színházhoz köthető alakjai, mint Apollón, a történelmet, tra­gédiát, komédiát megjelenítő múzsák, valamint a békét szimbolizáló nőalakok közül amorettek szórnak virágokat Hannover városára. Ilyen kompozíció például Lötz Károly mennyezetképe is az Operában. A nőalakok ruhátlan megjelení­tésére már évszázadok óta az antikvitásra való hivatkozás adott lehetőséget, de az antik világ re­miniszcenciája, a vágyódás az elveszett aranykor után a 19. század egyik életérzése, amelynek elő­ször Ingres adott hangot Aranykor című festmé­nyével. Erre a kompozícióra mint képtípusra Liezen-Mayer rajza is visszavezethető. /• Zs. VII-13 LIEZEN-MAYER SÁNDOR A HANNOVERI SZÍNHÁZ FÜGGÖNYTERVE DESIGN FOR THE CURTAIN OF UN THE AI RE IN HANNOVER 1896 KÖRÜL Ceruza, papír vászonra ragasztva; 35 14 x 4475 mm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 86.60 T, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán letétben IRODALOM - Bir.i IOGKAPHY: Az OMKT tavaszi nemzetközi kiállítá­sa. Műcsarnok, Bp. 1899. kat. 591. R; Benkó 1932. 34, 53; Szalay Karola: A tánc a képzőművészetben. Bp. 1941. 75; Jajczay János: Liezen-Mayer Sán­dor. Szépművészet IV. (1943) 1 1. 205. 1. LIEZEN-MAYER SÁNDOR A MÜNCHENI GÄRTNER TÉRI SZÍNHÁZ FÜGGÖNYTERVE DESIGN FOR THE CURTAIN OF THE THE­ATRE AT GÄRTNER SQUARE IN HANNOVER 1865 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents