Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes

VII. Belváros a női aktok keretében A 19. századi múzeumi művészet reprezentációjában a női akt elsősorban mint művészetallegória jelent meg. Budapest a bécsi császárváros akadémiájának mintáját követte, ahol 1878-ban avatták tiszteletbeli taggá William-Adolphe Bouguereau-t, a Julian Akadémia mesterét, Munkácsy Mihályt, majd Lord Leightont és Benczúr Gyulát. Itthon Lötz Károly lett az állami megbízatások kitüntetett géniusza. A párizsi mintára sugárutakkal és körutakkal átépülő („haussmannizált") Pest első, igazi technikai és festői teljesítményt igénylő képzőművészi feladata az Operaház mennyezetképe volt. Görög istenvilágával a történelem modern idejébe való felzárkózás és a hazai művészi képesség egyetemes színvonalú bizonyításának jelképe lett. Lötz Olymposhoz festett aktjai a szépség, az erotika és a gazdagság konkrét vágyát testesítették meg, egyúttal a hivatalos művészet modern mítoszáról szóltak. Míg az új Belváros tárgyi világát a női aktok „keretében" a gazdagság és a reprezentáció mítosza kormányozta, Lötz Károly a felépülő magánpalotákat is a művészet apoteózisának allegorikus variációival díszítette a század utolsó negyedében. A századfordulótól a művészet mecénásai a legújabb festészeti irányzatok képviselőit bízták meg palotáik és villáik berendezésével, amelyeknek ideálterében a magyar szecesszió árkádiai témákat felújító összművészeti törekvései valósulhattak meg. / . G y . VIL A City Centre Framed by Female Nudes In the representational idiom of 19th-century official art, the female nude was first and foremost an allegory of art. When looking for an official master, the Hungarian Academy was following the example of the fellow institution in the Kaiserstadt, which in 1878 conferred honorary membership on a master of the Académie Julian, William-Adolphe Bouguereau, Mihály Munkácsy and later on Lord Leighton and Gyula Benczúr. The Hungarian 'principality' found its artist laureate in Károly Lötz. The first great task in decorative art, demanding true technical and painterly talent, was the ceiling fresco of the Opera House, one of the new public buildings of a city then being "Haussmanized", transformed with avenues and boulevards after the Parisian model. The fresco, with its Hellenic pantheon, was looked upon as a symbol of the country's belonging to the community of modern nations, and as universal proof of the quality of Hungarian art. The nudes in Lotz's Olympos represented concrete fantasies of beauty, eroticism and wealth, while at the same time referring to the myth of official art. While the object culture of officialdom in the new city centre was "framed" by female nudes and governed by the myth of wealth and representation, in the last quarter of the century Lötz decorated the newly built private mansions with allegoric variations on the apotheosis of art. From the turn of the century on, the wealthy patron would commission a representative of the latest trends in painting to design the interior of his mansion or villa; these ideal spaces came to give room to those attempts at total art of the Hungarian Art Nouveau which revived Arcadian themes and topics. / . G y .