Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

tése. In: Az áttörés kora 2004. I. kötet. 152. 12. j. 106 Kubinyi 1861. 20-21. 107 A New York-i Természettörténeti Múzeum kapcsán hasonló problémát elemez György Péter: Az eltörölt hely - a Múzeum. Bp. 2003. A szerző nyugat-európai hatást lát Pulszky Ferenc Nemzeti Múzeum-koncepciójában, írásainak kritikai összevetése alapján. 108 A megvalósult díszítés szimbolikus tartalmáról ld. Sinkó Katalin: A profán történeti festészet Bécsben és Pest-Budán 1830-1870 között. MÉ XXXV. (1986) 95-132. 109 Pollack és a müncheni Schaller tervei alapján kivitelezte a milánói Rafael Monti. Vö. Zádor 1953. 17. 110 Frazer (1854-1941) a pszichológiát a néprajztudománnyal egyeztető néprajztudós Golden Bough (Az aranyág) című munkája önálló kötetként először 1903-ban jelent meg. A második kiadás előszavából vett gondolatot idézi: Cocchíara, Giuseppe: Az európai folklór története. Bp. 1962. 23-24. ' ' ' Ld. még a La Sculpture ethnographique de la Vénus hottentote à la Tehura de Gauguin. Catalogue. Musée d'Orsay. Paris 1994. tanulmányait. Soliman halála pillanatában a Naturalienkabinettex vezető Eberle Abbé egy proszektort és Franz Thaller szobrászt értesítette, hogy azonnal gipszbe öntsék bőrétől megfosztott testét, fából hasonmást készítsenek, és arra felfeszítsék a fülén át lehúzott bőrét. A testet később erkölcsi nyomásra a padlásra vitték, itt mutogatták, végül a 48-as forradalom alatt, egy bombatalálat következtében végtisztesség nélkül pusztult el. Vö. Bauer, Wilhelm A.: Angelo Soliman der hochfürstliche Mohr. Ein exotisches Kapitel Alt-Wiens. Wien 1922. 61-84. Ilj Az utazók, közöttük Bonaparte, Bougainville vagy Cook írásait válogatva és illusztrálva adta ki pl. 1853-54-ben Bry Ainé Párizsban, a Voyages...-sorozatban, mint periodikát. Illustrés par Ch. Mettais et Bocourt. Revus et Traduits par M. Albert-Moulémon. 114 Idézet Toldy 1987. 402. 115 Erről vö. Veszprémi Nóra írását és bibliográfiáját a megfelelő katalógustételnél. 116 Az Ország Tükre II. (1863) 101. A toposzról ld. Bitterii i. m. (66. j.) 394. A felvilágosodás eszméi ennek alapvetően ellentmondtak, vö. Allegória a fajok megkülönböztetésének igazságtalanságáról. Musée Carnavalet, Párizs. R. in: Képek a nagy francia forradalom történetéből [1789-1799], bev. Köpeczi Béla és Vadász Sándor, Bp. 1989. 153. kép. 11 ' Vö. Winckelmann i. m. (61. j.) 17. 1 18 Vö. S. Renner jelen katalógusban publikált revelatív tanulmányát. 111 Ld. 188. j. Az antropometria eltérő alkalmazásáról Polykleitosnál és a 19. században vö. még Bolyklet. Der Bildhauer der griechischen Klassik. Ausstellungskatalog. Hrsg. Beck, H. Frankfurt am Main 1990. 135. skk. 156. skk. Idézi: Belting 2003. 107. sk. 129. 23. j. Schadow-ról Székely egyéb anatómiai olvasmányai mellett egy 1881-os feljegyzés: MTA Ms 5006/4, 176. Ugyanebben a vázlatkönyvben vannak 1871 körűiről feljegyzései a Lédáról és a húsfestésről, és emellett a Piloty-féle művészetről, történelmi és nemzeti festészetről. 120 Geoffroy de Sainte-Hilaire-ről vö. MTA Ms 5006/6. f. 76b. 121 Ybl 1938. 431. 122 Kománk Dénes: Feszi Frigyes (1821-1884). Bp. 1993. Feszi Frigyes, Lötz Károly és Than Mór egyaránt C. Rahl tanítványai voltak, Györgyi-Giergl Alajos, Grimm Rezső és Munkácsy Mihály mellett. Rahl részvételéről az akadémiai reformjavaslatokban vö. Wagner 1967. 153-155. Lötz és Than a falképfestést Carl Rahl segédjeként sajátította el, erről vö. Ybl 1938. 31-34, 36. A Vigadó falképeiről vö. még Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór. Bp. 1982. 16-21. Kat. 96. Lötz Károly Argirus és Tündér Ilona násza című, a Vigadóhoz készült tanulmánya (olaj, vászon; 32,2 X 126, 5 cm) a Miniszterelnökségi Hivatalban pusztult el Lötz Lédájával együtt (olaj, vászon; 78,6 X 128,8 cm). Lötz fennmaradt művei reprodukálva Ybl 1981. kat. 13. Kartonjai a MNG-ben, ltsz.: 3544, 3545, 3554, 3555. Vö. még 149. j. 123 Kósa 2001. 57. Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Pest 1854. XXXXV1I. Az Ezeregyéjszaka meséi, az Ossian, Victor Hugo, Béranger és Heine magyar fordításairól vö. Toldv 1987. 405-406. 124 Ld. 175. j. 12 Csók 1880-1883 között tanult itt, vázlatát lásd MNG ltsz.: 1922-927. Ld. még 176. j. 12h Vö. Ferenczi Sándor: A pszichoanalízis felé. Fiatalkori írások 1897-1908. Bp. 1999. 127 Róheim az összehasonlító módszert és az általános etnológiai fogalmakat elsőként alkalmazta hazánkban, és a pszichológia tudományos igényű módszereivel vizsgálta a magyar hiedelemvilágot és népszokásokat korai írásaiban. Ld. Verebélyi Kincső utószavát in: A bűvös tükör. Válogatás Róheim Géza tanulmányaiból. Bp. 1984. 496. skk. 516. sk. Verebélyi Kincső kutatása szerint, a pszichoanalízissel „már korán, 1910-1916 táján megismerkedett, először Ferenczi Sándorhoz, majd a Magyar Pszichoanalitikus Társaság egyik pártfogó, ám a gyakorlati analízis kidolgozásában jelentős tagjához, Kovács Vilmához jár kezelésre, illetve kiképzésre". Vö. előszavát Róheim Géza: Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Bp. 1984. című könyvéhez. 11. sk. 128 Magyar László, Zichy Jenő gróf, Teleki Sámuel, Bíró Lajos, Fennichel Sámuel vagy Xántus János, Torday Emil; illetve Körösi Csorna Sándortól, Reguly Antalon át Vámbéry Árminig és Jankó Jánosig. Ehhez összefoglaló irodalmat vö. Kósa 2001. 87-92. 129 Szilágyi i. m. (94. j.) 27; Pulszky, Ferenc: On the Progress and Decay of Art; and on the Arragement of a National Museum. Museum of Classic Antiquities V. (1852) 1-15. Magyarul: Magyar Múzeumok II. (1996) 26-28. Pulszky 1875-ben „tartományi múzeum"-nak nevezi a gyűjteményezésében önkorlátozó intézményeket, ahová a MNM korábbi tevékenysége is sorolható lett ekkor. Pulszky Ferenc gyűjteményi koncepcióját különböző szempontból értékeli Sinkó Katalin: Ékítményes rajz és festés. In: Mintarajztanoda 2002. 204. sk., illetve György Péter i. m. (107. j.) Xántusról ld. Ferenczy Mária írását katalógusunkban. 130 Ennek valahol a kezdetén áll Ányos Pál szerzetes író 1785-ben keltezett, B. Carberi Anna álnéven írt műve. Ebben a francia levélirodalom formájában válaszolt egy ismeretlen szerző 1783-ban megjelent művének {Megmutatás hogy az asszonyi személyek nem emberek. Az Írásból és a' józan okoskodásból Napfényre hozatott. Nyomtattatott 1783-dik Esztendőben. H. n.) állítására arról, hogy „az aszszonyi személyek nem emberek". B. Carberi Anna, azaz Ányos szerint „egyedül a' Magyar Asszonyok nem Emberek, minthogy azok Állatoknak neveztetnek, A' Frantia, 's Olasz Dámák ellenben Emberek, minthogy sem a' Frantia, sem az Olasz nyelvben az Asszonyok neve mellé nem ragasztatik az a' szó: Állat, hanem tsak: La Femme, La Donna". [Ányos Pál]: B. Carberi Anna kisaszszonynak kedvesséhez irott levele, mellyben megmutatja, hogy: az aszszonyi személyek emberek. Pesten 1785. (L. OSzK) l

'

1 Erről vö. még Woolf, Virginia: Saját szoba. Ford. Bécsy Ágnes. Bp. 1986. különösképpen a 2. fejezet, 39. skk. 1.2 A biológiai akt ábrázolását, mint a férfiszoba részét, és mint a férfihatalom szentesített megjelenítőjét tárgyalja B. Hinz. Idézi: Wolbert, Klaus: Die Nackten und die Toten des „Dritten Reiches". In: Wissenschaftliche Untersuchungen des Ulmer Vereins, Verband für Kunst und Kulturwissenschaften. Hrsg. Brix, Michael - Herding, Klaus - Hinz, Berthold. Bd. XII. 1982. 42. 1.3 „Hála az előhaladott civilizációnak! egészen másként áll a dolog a mi nőinkkel Európában, kik a míveltség magas fokán állanak, és a kiket a természet magasztos czélra szemelt ki. [...] S ha a nő nem is szerepel a nyilvánosság terén, ha nincs is ülése és szavazata, [...] nem is tartozik felelősséggel a nyilvánosság előtt." Herczeghy 1883. X, 33. „A nő teljesjogúságáról". Ehhez vö. még Magyar Jogi Lexikon. Szerk. Dr. .Márkus Dezső. V. Bp. 1904. 633. Herczeghy műve is felveti a korszak uralkodó erkölcsének „másik oldalára" irányuló kutatás szükségességét, hasonlóan Marcus, Steven: The Other Victorians. London 1964. című művéhez. Vö. az erre tett kísérletek között Dr. Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse. Bp. 19722. 133. E tendenciáról még Dávidházi Péter: Egy testrész hűlt helye, avagy erotika és elfojtás az irodalomtörténetben. Elet és Irodalom 2004. március 19. 19, 24. 1 Pipics Zoltán dr.: Az „Olympus" ostroma. Ipolyi Arnold püspök szigorú bírálata 50 évvel ezelőtt Lötz Károly operaházi „Olympusáról". Magyarság 1933. október 29. 135 Vö. Az Operaház 1987. 1 1, 19. skk.; ld. még Ybl 1938. 22. skk. és 205-231. Az 1848-as forradalom utáni Párizs szolgál világszerte az „haussmannizálás": a sugárutak és körutak révén átlátható, és a higiénikus csatornázást bevezető urbanisztikai modelljeként, amelyet a 19. századi művészértelmiség egy része aki nagyra becsüli a hagyományos város zűrzavaros, misztikus, mégis összetartó jellegét - általában távolságtartással szemlél. „Az események főszereplője Haussmann rendőrkapitány, aki 1850-ben, amikor elhagyja Var prefektúráját, egyszerű programot hirdet meg: »Egyesiteni az istenfélő embereket a rend és a törvény zászlaja alatt, a tisztességes és érdek nélküli vélemények igazságos összebékítése érdekében, fenntartások nélkül az ország javára és a társadalom hasznara«" - írja Benevolo i. m. (2. j.) 183-204. 136 Idézi Ipolyi 1885. 18. 137 Kriesch Aladárt idézi Ybl 1938. 215. 138 Kidolgozója nem ismert. Az állami beavatkozás a kultúrában Európa-szerte fokozódott a század második felében. Ez a társadalmi nyilvánosság struktúraváltását eredményezte. Vö. Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltása. Bp. 1993. Párizsban ez az 1863-as dekrétummal, III. Napóleon intézkedéseivel bekövetkezett, amikor a művészeti döntéseket a minisztérium hatáskörébe tette át az akadémiáról. Vö. Lacambre 1974. 8. 1 Vö. Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Bp. 1988. 29, 33. Az urbanisztikai tervek megvalósításához a kommunális területeken új kisajátítási törvényt kellett alkotni. Ezt Londonban 1848-ban és Párizsban 1850-ben egyaránt a közegészségügyi törvény keretében hozták meg. Pesten is az egészségtelen közállapotokra hivatkozva 1870-ben hozta meg a Közmunkatanács az első építésügyi rendeletet, majd 1873-ban módosította azt; 1886-ban rendszeres szabályzatot adott ki a főváros és a Közmunkatanács; 1894-ben építésügyi szabályzat született, amely lehetővé tette az urbanisztikai változtatásokat. Pest átépítéséről összefoglaló munka Siklóssy László: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története. Bp. 1931. Vö. Vörös Károly: A fővárostól a székesfővárosig. 1873-1986 és Uő.: A világváros útja 1896-1916. Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. In: Budapest története. IV. Bp. 1978. 321-524, 525-775. ,4<1 A „kommunális" és a privát, valamint a privatizált fogalmáról egy törzsi kultúra proletarizálásában vizsgálva - Id. Calbucura, Jorge: Legal process of abolition of collective property: The Mapuche case. The Steel Crown. 1996. Nr. 3. 7-22. 141 Vö. Winkler Gábor: Városépítészet a historizmusban. In: Historizmus 1993. 31-48. Podmaniczky, az Opera intendánsa, előzőleg a Nemzeti Színházban töltötte be ezt a feladatot. Vö. Báró Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Válogatás a Naplótöredékekből 1824-1887. Bp. 1984.466.