Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Katona Júlia: Perspective sentimentale / Perspective sentimentale
figurája volt gyakorló festőként és rendszerező teoretikusként egyaránt, azon kivételes személyiségek közé tartozott, akik birtokában voltak mind az egzakt matematikai, mind a festői gondolkodásmódnak. Nyilvánvaló hatást gyakorolt közvetetten például Corot-ra, kinek mesterei, Achille Etna Michallon (1796-1822) és Jean-Victor Bertin (1767 körül -1 842) maguk is Valenciennes tanítványai voltak. Valenciennes tájképfestői elődeitől és kortársaitól radikálisan különbözött abban, hogy mindenek felett elsőséget tulajdonított a természet után gyorsan felvázolt stúdiumoknak (études) és a perspektíva szabályait követő képépítkezésnek - a tájkép műfajában is. Az először 1800-ban megjelent Elémens de Perspective Pratique à l'usage des artistes című traktátusának fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a francia tájképfestők e művet tekintették kézikönyvüknek egészen a realisták és impresszionisták megjelenéséig. A könyv által szerzett hírnév juttatta Valenciennes-t az Ecole des Beaux-Arts perspektívaprofesszori rangjához 1812-ben, mely tisztséget 1819-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Az általam használt forrás: Pierre-Henri de Valenciennes: Elémens de Perspective Pratique à l'usage des artistes. Paris 1 820 2 . A könyv megtalálható a MKE Könyvtárában. Valenciennes i. m. (9. j.) Chapitre VIII. Application de la Perspective linéaire a la Peinture. 162-195. E fejezet alcímei: Az alakok elhelyezése és aránya / A sötétkamráról / A perspektíva előkészítésének módja / Optikai illúziók / A vonalak ritmusa / Tárgyak vízfelületen történő tükröződése / A felhőkről / A tenger hullámairól / A folyókról és a partokról / A hegyekről és a sziklákról / A vulkánokról / A fákról / Az emberről és a perspektívaérzékről / Az anatómiáról / A rövidülésekről és a mennyezetekről / A modell elhelyezéséről / Az ecsetkezelésről / Zárásként. (Itt szeretnék köszönetet mondani Nagy Juditnak a franciából fordított szövegek lektorálásában nyújtott segítségéért.) így ír például arról a szerencsétlen esetről, amikor a festő a figurák kivitelezése után lát neki az épületek perspektívában való ábrázolásához: „A művész szükségszerűen elérkezik a következő pontokhoz: (1) az épület nem lesz összhangban a csoportokkal; (2) az épület már nem lesz ugyanolyan módon megfestve, mint ahogyan azt először elképzelte; (3) a figurák megsemmisítik az épület nagyságát vagy az épület teszi silánnyá és aránytalanná a figurákat: következésképpen az egészet; és a realitás hiánya egy akármilyen jól kivitelezett műben is alapvetően árt a tökéletességnek." Valenciennes i. m. (9. j.) 164. 1 Valenciennes i. m, (9. j.) 164-165. ' Valenciennes i. m. (9. j.) 162. 14 Valenciennes i. m. (9. j.) 165-166. Arikha, Avigdor: De la boîte, des figurinnes et du mannequin. In: Poussin 1994. 44-47. „Amikor egy összetettebb történetről volt szó, vett egy négyzethálóra osztott táblát, amire e célra készített viaszfigurákat helyezett, meztelen szobrocskákat, a történet (l'histoire) cselekménye szerint elhelyezve és annak szellemében átgondolva; szükség szerint megnedvesített papírba vagy nagyon finom anyagba öltöztette a drapériák miatt." (Sandrart in: Arikha i. m. 45.) „Minden figurát saját testtartásában kis viaszmodellekben formázott meg, [...] és megkomponálta a történetet [...] azért, hogy lássa a fény természeti hatásait vagy a testek árnyékát. Azután készített más, nagyobb modelleket, amiket felöltöztetett azért, hogy megfigyelhesse az öltözeteket, az elrendezést és a drapériák ráncait a meztelen testen, és ehhez a hatáshoz finom kelmét vagy vizes cambrai vásznat használt. [...] Másrészt az aktot természet után rajzolta." (Bellori in: Arikha i. m. 45^16.) 16 Valenciennes i. m. (9. j.) 185. Perspective sentimentale The human body in the early 19th century landscape, apropos of Károly Marko the Elder's mythological figures JÚLIA KATONA [SUMMARY] The human body underwent a peculiar transformation in the 19th century's approach to the landscape. Late 18th-century theorists, too, had suggested that a body viewed as a nude lost its anatomical value when placed in a landscape and appeared as an element on an equal footing with the other landscape motifs. This metamorphosis took place in the process of picture-creation itself. At the beginning of the process, the mythological and Biblical figures of landscapes were created as separate nude studies, rising to a par with the other pictorial components when inserted into the landscape. This method of landscape painting was created around the turn of the 19th century, first and foremost through the practical and theoretical activity of the professors at the École des Beaux-Arts in Paris. From among Hungarian landscapists, it was Károly Marko the Elder (1791-1860) who with some slight delay - painted his landscape figures in this spirit. In addition to Markers known paintings, the collection of his drawings at the Christian Museum in Esztergom and his works of graphic art at the Hungarian National Gallery constitute a stock of material on which a reconstruction of the painter's creative method can be based. A comparison of his sketches and nude studies reveals the process of transferring a female nude to the painting from a plastic representation through the outlined figure. In the painting, the outline became filled with plasticity again; but having lost its original anatomical quality, it merged visually with the natural setting. The mythological figure inserted into the landscape is no more than an antique temple ruin showing through the foliage. In his principles of painting, Marko accommodated to the late 18th and early 19th century French academic approach to the landscape. This was a theoretically well-grounded academic trend characterised by the géométrisation of landscape painting, not accidentally since the art theorist and landscape painter Henri de Valenciennes (1750-1819) was the professor of perspective at the Ecole des Beaux-Arts in Paris. In his treatise Elémens de Perspective Pratique à l'usage des artistes first published in 1800 (this was a comprehensive practical and theoretical treatment of landscape painting), Valenciennes systematised the curricular material that was required knowledge for landscapists. Departing from earlier practice, Valenciennes the teacher used the science of perspective as the organising principle of every constituent of a landscape in his description of the picture-creating method of landscape painting. It is not known whether Marko adhered to every detail of Valenciennes's guidance. It
