Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Katona Júlia: Perspective sentimentale / Perspective sentimentale

5. ID. MARKO KÁROLY BOÁZ ÉS RUTH TALÁLKOZÁSA (BEFEJEZETLEN) MEETING OF BOÁZ AND RUTH (UNFINISHED) 1860 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 6. ID. MARKO KÁROLY VÁZLAT STUDY 1840-ES ÉVEK Magyar Nemzeti Galéria, Budapest ket ábrázoló grafikai lapok. (2. kép) A Diana és Endymion holdvilágnál című kép (1853) fekvő Endymionra mutató Diana-alakját a belécsimpaszkodó Amor-figurával egy olyan lapon láthatjuk, amely más képekhez tartozó, más beállításban szereplő Diana-alakokat is ábrázol. (3-4. kép) Markó a kétfázisú rajztanulmányokat követően az alakokat kontúrvonalaikkal helyezi a festett táji környezetbe, végül ezeket a vakfigurákat plasztikussá téve fejezi be a festmény figurális elemeit. (5. kép) A vázlatokon azt látjuk, hogy Markó ugyanazt a nőalakot különböző nézőpontokból szemlélve többször, többféle beállításban mutatja, és a kompozicionális csoportok alakjait egyenként dolgozza ki (6. kép), majd magán a festményen egyesíti a végső csoportot. Az imént leírt alkotói folyamatban a női akt a plasztikus ábrázolástól a kontúrfigurán át kerül a festményre, ahol a körvonalazott vakfigurából ismét plasztikus elemmé válik. A befejezett képen azonban a test eredeti anatómiai minőségét elkát és a festői látásmódot ötvöző szemlélettel tudott alkatilag azonosulni. Markot, aki 1822-1823-ban tötténeti és tájképfestészetet tanult a bécsi képzőművészeti akadémián, úgy tűnik, vonzotta a festészet teoretikus alapokon való művelése. Ennek egyik oka lehetett, hogy művészeti tanulmányainak megkezdése előtt mérnöknek tanult, és mérnökként is dolgozott a rozsnyói püspöki uradalomban, valamint ő volt az egri érsekség földmérője. Mérnöki hivatását a festészet kedvéért feladta, ám ezt követően a matematikai szemlélet továbbra is jelen volt gondolkodásmódjában. Hogy mennyire aktív volt mérnöki érdeklődése, alátámasztja az a tény, hogy 1845-ben Matkó maga is beküldött egy tervet a pesti Országház tervezésére kiírt pályázatta. Szana Tamás pedig 1898-ban megjelent, Markó Károly és a tájfestészet című könyvében utalást tesz Markónak élete végén megkezdett, a távlatról szóló, befejezetlen tanulmányára.

5 Markó ezekben a szerkesztetlen jegyzeteiben többek között hivatkozik annak a Jean-Thomas Thibault-nak (1757-1826) a perspektíva-traktátusára,

6 aki a tájképfestő Valenciennes-t követte az École des Beaux-Arts perspektíva-professzori katedráján/ (7. kép) Érdemes részleteiben is áttekinteni, hogy mit ír 7. ID. MARKÓ KÁROLY AZ EMBERI ALAKOK MÉRETARÁNYOS ELHELYEZÉSE A TÁJBAN. ILLUSZTRÁCIÓ PIERREHENRI DE VALENCIENNES ÉLÉMENS DE PERSPECTIVE PRATIQUE À L'USAGE DES ARTISTES CÍMŰ KÖNYVÉBŐL PROPORTIONATE ARRANGEMENT OF HUMAN FIGURES IN THE LANDSCAPE. ILLUSTRATION FROM PIERRE-HENRI DE VALENCIENNES' ÉLÉMENS 1800 Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, Budapest vesztve, vizuálisan a táji környezetbe olvad. A kép létrehozása ebben az esetben éppúgy az akttanulmány készítésével kezdődött, mint korábban, ám ezt követően a tájképbe illesztett mitológiai figura egyneművé válik a lombok közül előbukkanó antik templomrommal. Ezen a festői gyakorlaton Markó az 1820-as évek végétől haláláig nemigen változtatott, ami anakronisztikusnak mondható már saját korában. A 18. század végi és 19. század eleji francia akadémikus tájképfestői szemlélethez igazodott, egy olyan teoretikusan megalapozott akadémikus irányzathoz, melynek jellemzője a tájképfestészet geometrizálása volt - nem véletlenül, hiszen elméleti forrásainak írója, a tájképfestő Pierre-Henri de Valenciennes (1750-1819)

! egyidejűleg a párizsi École des Beaux-Arts perspektíva-professzoraként* is tevékenykedett. Úgy tűnik, Markó tudatosan választotta ezt az irányzatot, hiszen leginkább ezzel a matematikai logi453. Pcrspectiva] scaling of figures m a landscape with a high horizon, from Vaienciennes's Eléments de perspective pratique.