Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Boros Judit: Az aktfestés gyakorlata a Julian Akadémián / Nude Painting at the Académie Julian

zolni vagy festeni. „A rendes méret 60-80 cm nagyság volt, ami azt vonta maga után, hogy a testrészek jóval a természetes nagyság alatt voltak, így nagyon bölcs tanács volt egyes testrészeket életnagyságban megfesteni" - írja visszaemlékezésében Kunffy Lajos.

9 A női műtermekben álló férfiaktok azonban nem teljesen meztelenül, hanem egy kis ágyékkötőben pózoltak, amint ez jól látható Marie Bashkirtseff a Julian egyik műtermét ábrázoló festményén is."

1 A korrektúra, bár némileg függött a tanár személyétől, általában úgy zajlott, hogy a tanár kiválasztotta a legjobban sikerült munkát, lett légyen ez aktstúdium vagy kompozíciós gyakorlat, és azt elemezte. Általában a kiválasztott mű vett részt a havonta rendezett concours-on, ahol különböző díjakat lehetett nyerni (kisebb pénzösszeget, tandíjmentességet bizonyos időre stb.). A nagy létszám következménye volt az is, hogy a növendékek nem kerülhettek közelebbi kapcsolatba a tanárokkal. A legjelesebbeket azonban a tanárok gyakran meghívták vasárnapra saját műtermükbe. A diákok sokat tanultak egymástól is. „Amikor a massier elkiáltotta magát »L'Heure« (idő van!), a modell negyedóra szünetet kapott, a régebbi, már különböző díjakat nyert növendékek megnézték az újak munkáit, és különböző tanácsokkal látták el őket."" Ennek köszönhető, hogy a meglehetősen tradicionális oktatási mód ellenére a Julian modern és liberális szemléletű iskolaként maradt meg a legtöbb növendék emlékezetében. Az iskola nyitott szellemiségét nem kis mértékben éppen az biztosította, hogy azok a fiatal francia festők jöttek ide tanulni, akik meg akarták őrizni függetlenségüket.

1

" így az 1880-as évek végén Paul Sérusier volt a massier a Rue St. Denis-n található műteremben, ahol ekkoriban tanultak a Nabis jövendő tagjai, és velük egy időben, de úgy tűnik, minden kapcsolat nélkül a magyarok közül Ferenczy Károly, Csók István, Grünwald Béla. Rippl-Rónai József csak két vagy három hétig járt rendszeresen a Julianbe, de elképzelhető, hogy alkalmilag később is bejárt rajzolni." 1891-ben pedig Henri Matisse-szal egy időben járt ugyanide Vaszary János," aki három tanárt, Jean-Paul Laurens-t, Adolphe William Bouguereau-t és Tony RobertFleuryt is mesterének vallott." A naturalista stúdiumokat követően az aktfestés a haladottabbaknak feladott kompozíciós gyakorlatoknak is alapfeltétele volt. Nagy Sándor számolt be arról a Jules Lefèbvre által kitűzött kompozícióversenyről, melynek témája: A nimfák megkoszorúzzák Adonis sírját kétségkívül megkívánta az akadémikus szellemű aktfestésben való jártasságot.

16 Ugyancsak aktok - ám ezúttal eleven modellek - szerepeltek a Julian évenként megrendezett bálja, a Bal des Quatr' Arts 1894-es változatán, ahol a „meztelen női szépség és test apoteózisa"-ként „gyönyörű hölgyek" vonultak fel „Éva-kosztümben".

17 Ebben az évben Réti és mások mellett Vaszary is újra Julian-növendék volt. Ekkor festette az itt kiállított három akttanulmányt, feltehetően egy nagyobb sorozat részeként. Magyar növendékek a Julian Akadémián a 19-20. század fordulóján A magyar növendékek jellemzően a budapesti Mintarajztanodában, majd a müncheni Bajor Királyi Képzőművészeti Akadémián eltöltött rövidebb-hosszabb tanulmányok után iratkoztak be a Julian Akadémiára. Természetesen akadtak kivételek, volt, aki a budapesti, volt, aki a müncheni éveket hagyta ki, vagy máshol tanult előbb, általánosságban azonban a fent vázolt séma érvényesült. Úgy tűnik, hogy legkorábban Poroszlai Sándor szobrász iratkozott be a Julianbe, 1881-ben, de nagyobb számban 1886-1910 között látogatták magyar növendékek az intézményt.

1

" A több mint száz magyar növendék közül következzenek itt a legismertebbek. Zárójelben a Julianben töltött idő vagy a beiratkozás időpontja, esetleg az az intervallum szerepel, amin belül alkalmanként bejártak, valamint a korrigáló tanár[ok] monogramja.

19 A névsor korántsem teljes, nemcsak azért, mert a jelentéktelenebb művészeket szándékosan kihagytam belőle, hanem mert a beírt adatok is további kiegészítésre, pontosításra szorulnak. Tehát: Balló Ede (1892, WAB, JPL), Bäsch Andor (1904, JPL), Bäsch Árpád (1893, JPL), Berény Róbert (1905, JPL), Bihari Sándor (?, JPL), Csók István (1887-89, WAB, TR-F), Csontváry Kosztka Tivadar (?,?), Czigány Dezső (1905, JPL), Czóbel Béla (1904, ?), Deák Ébner Lajos (1896-97, ?), Egry József (1905, JPL), Fényes Adolf, (1891-92, WAB, GJF), Ferenczy Károly (1887-89, WAB, TR-F) Galimberti Sándor (1904, JPL), Glatz Oszkár (?,?), Grünwald Béla (1887, TR-F, WAB), Hatvány Ferenc (1904, JPL), Kunffy Lajos (1891-94, ?) László Fülöp (1891, JJL, JJB-C), Márffy Ödön (?, JPL), Medgyessy Ferenc (?, JPL), Mikola András (?, JPL), Nagy István (1899-1909, ?), Nagy Sándor (1893-97, TR-F, JJL), Nyilassy Sándor (1895-96, WAB, GJF), Orbán Dezső (1907, ?), Perimutter Izsák (1894, ?) Perlrott-Csaba Vilmos (1906-07, ?), Pór Bertalan (?,?), Réti István (1893, HLD, AHB), Rippl-Rónai József (1888, ?), Sassy Attila (Aiglon) (1906, JPL), Stróbl Alajos (1911, ?), Thorma János (1891, ?), Vaszary János (1889-94, WAB, TR-F).

20 Látható, hogy míg a 80-as-90-es évek fordulóján a legtöbb magyar növendék W. A. Bougereau, Tony Robert-Fleury, J. P. Laurens és Jules Lefèbvre tanítványa volt, a 1900-as évek elején, a jövendő „neósok" (a magyar „fauve"nemzedék) szinte kivétel nélkül J.-P. Laurens műtermében tanultak. Innen mentek tovább néhányan Henri Matisse 1908 januárjában megnyíló iskolájába.