Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

JEGYZETEK 1 Nochlin 1972. 9. Magyar fordítását Id. a jelen katalógusban. A jelen kiállítás koncepciója és a tanulmányom szövege bölcsészdoktori disszertációmon (Imre 1999) alapul. A posztliberális város kategóriáját Leonardo Benevolótól kölcsönöztem, Id. Benevolo, Leonardo: A város Európa történetében. Bp. 1994. 183-204. A milói Venus 1820-ban került a Louvre-ba, így maga is a 19. század találmánya. Van Drin: Vénus de mille eaux 1889-ban készült szobrát (Galerie de Paris, Párizs) közli Hofmann, Werner: Die Moderne im Rückspiegel. Hauptwege der Kunstgeschichte. München 1998. 204. 110. kép. A kifejezés Deleuze-töl származik Vö. Deleuze, Gilles: Az új harmónia. In: Változó művészetfogalom. Kortárs frankofon művészetelmélet. Szerk., vál. Házas Nikoletta. Bp. 2001. 219. Londonból Tóth Lőrinc tudósítását idézi Mátray 1868. 4. A francia múzeumalapításról Id. 89. j. A francia „tudós társaság", az Institut-kben, a párizsi Muséum koncepcióján belül kapott helyet; ezzel analóg koncepciót vázolt Kubinyi 1861. 3. Keleti Gusztáv a Mintarajztanoda statútumaként felterjesztett írását a francia művészeti képzéssel vezette be (Keleti 1870. 15) és a francia politika bölcsességének adózott, amiért évszázadokon át „kivívta Francziaország számára az uralkodó szerepet a jó ízlés birodalmában. Ez uralkodó szerep évenkint milliárdokkal szaporította, s mindegyre szaporítja a franczia közvagyont; mert a kerek világ rég megszokta, hogy ízlést igénylő' áruczikkek dolgában Parisnak feltétlen hódolója, adófizetője legyen". A statútum szövegét Dr. Pauler Tivadar kultuszminiszter nyújtotta be 1871. május 6-án a császárhoz. Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécs, Nr. 10229. Megszerzését köszönöm Kiss József Mihálynak és Majkó Katalinnak (MKE). h Clair, Jean: Marcel Duchamp, avagy a nagy fikció. Kísérlet a Nagy üveg mítoszanalízisére. Bp. 1988. 9. Köszönöm Prof. Szalay Miklós antropológusnak (Zürich), hogy felhívta a figyelmemet Sarah Bartmann történetére. Vö. Arnold, Marion: My own and the Other. In: Uő.: Women and Art in South Africa. New York 1996. 19-37, 160-163. A jelen katalógusban Sascha Renner írt róla tanulmányt. Múzeumba kerülésével megelőzte a korszak egyik legjelentősebb hatású művészeti emlékének, az Elginmárványoknak a British Museumba való megérkezését (1816), amellyel Jean Clair a 19. század kezdetét jelzi. Clair i. m. (6. j.) 9. Vasoli, Cesare: A humanizmus és a reneszánsz esztétikája. Bp. 1983. 7. A képről, az ábrázolás személyessé válásáról, a képi identitásról vö. Bauch, Kurt: Imago. Vulgo II. (2000) 1-2. 247-262; Imdahl, Max: Gondolatok a kép identitásáról. Athenaeum 1993. I. kötet 4. 112. 10 Hess 1971; Sinkó 1984. Az akadémiákról kialakult toposzt közli Rabinovszky 1951. 50-79. Fontos öszszefoglalás a magyar rajzoktatásról Szabolcsi Hedvig: Magyarországi bútorművészet a 18-19. század fordulóján. (Európai kapcsolatok és stíluskérdések) Bp. 1972. 27-74. A Leonardo által Párizsban megalapított neoplatonikus tradícióról lásd Goldstein 1994. Vö. Lewine, Milton J.: The Carracci: A Family Academy. In: Academic Art 1971. 15-26. O is férfirnodellekről szól, i. m. 19. skk. Az emberi test rajzolására vonatkozóan a Carracci-tanítvány Odoardo Fialetti 1608-as, Agostino rajzain alapuló metszetkiadványa akadémiai tananyaggá tette a Carracciak vázlatkönyveit, uo. 24. ' ' Vasari Vitáinak bevezetőjében használt fordulatai a művészekről és a művésztársaságokról tovább élnek a művészbeszámolókban. Vö. Vasari, Giorgio: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Bp. 1973. 29-30. Barabás Miklós Önéletrajzában, hasonlóképpen Vasarihoz, a tanárok és a tanítványok közötti kölcsönös szeretetet és megbecsülést dicsérte a velencei akadémikus közegben, szemben a bécsivel: „Velencében a professzorok és a tanítványok közt egészen más viszony volt, mint Bécsben, ahol olyan feszes élet volt, akárcsak a kapitány és a közlegény között. Itt egészen kollegiális viszonyban élt a tanár és a tanuló. Gyűlhelyök leginkább egy kávéház volt, egy kávéház a Giudecca kanálisra, alle zattere - egy kávéház, ahol [...] egészen barátságosan vitatkoztak a művészet különféle kérdéseiről". Vö. Barabás 1985. 84. Lagrenée szavai 1781-ből: „A tehetségeknek nem parancsol senki [...], a művészetek mindig a szabadság gyermekei voltak és mindig azok is lesznek". Goethe barátja és tanítványa, Heinrich Meyer 1799ben a művészetet növényhez hasonlította, amely ha nem szabad és eleven, „akkor rögvest lehanyatlik és elenyészik." Vö. Pevsner 1973. VI, 149. 13 Vö. Pevsner 1973. VI-VII. 14 Vö. Kovács Ágnes: „Tanítható-e a festészet?" A müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia története 1808-tól a századfordulóig. Bölcsészdoktori diszszertáció. ELTE BTK. Bp. 2001. 160. 11 Idézi Jacobs, Wilhelm G.: Der Zusammenhang der Gründungsurkunde der Akademie der bildenden Künste mit Schellings münchner Rede „Ueber das Verhältniss der bildenden Künste zu der Natur". In: Schelling und die Akademie der Bildenden Künste. Red. Lypp, Bernhard. München 2002. 11. Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling (1775-1854) 1806—1841 -ig Münchenben élt és a Képzőművészeti Akadémia főtitkára volt; 1825-1841 között folyamatosan adta elő mitológiai óráit. 16 Az „állam mint műalkotás" vitájáról Schellinget idézi Wind, Edgar: Művészet és anarchia. Bp. 1990. 90. I 1. j. 17 Pevsner 1973. 87. és 1-2. j; 149, 177-78. ,s Boime 1971. 24. ' Eexikon der Kunst. I. Leipzig 1987. 82-84. Poussin, Nicolas: Megfigyelések a festészetről. (Forrás: Bellori, G. P.: Vite dei pittori, scultori ed architetti moderni. Pisa 1821. II. 203. skk.) In: Emlék márványból vagy homokkőből 1976. 185-186. Vö. Hess 1971. 5. A szabad és a tragikus művész kultuszáról vö. Bätschmann, Oskar: Alisstellungskünstler. Kult und Karriere im modernen Kunstsystem. Köln 1997. 58. skk., 97. skk. Aristoteles szerint: „A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása [...]; a szereplők cselekedeteivel - nem pedig elbeszélés útján -, a részvét és a félelem felkeltése által éri el az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást. [...] A tragédia nem az emberek, hanem a tettek és az élet utánzása. A szerencse és a szerencsétlenség is a cselekvésben van, és a cél is valamilyen cselekedet, nem valamilyen elvont jelleg. [...] Tehát a tragédiának az alapja a történet." Vö.: Poétika. Ford. Sarkady János. Bp. 1974. 14-16. A tragikus szcéna, az építészet és a kiállítás összefüggéseiről az új múzeumban, vö. Imre 2002. 15, 265. ~~ Ezt a Marsilio Ficinótól vett szövegrészlet érzékelteti: „ennek az arcnak (Istenének) a ragyogását és báját, legyen az az Angyalban, a Lélekben vagy a világi anyagban jelen, egyetemes szépségnek kell hívnunk; s a vágy, amely erre irányul, egyetemes szerelem [...] Az egyik tehát a napfény, amelyet mindama testeknek, amelyekről visszaverődik, színei és alakjai megfestenek, s így mutatkozik meg a szemnek: a szem pedig, egy bizonyos természetes sugara útján felfogja az ily módon megfestett napfényt: s miután felfogta, látja azt a fényt, és mindazokat a festményeket, amelyek benne vannak. A látható világnak ezt az egész rendjét a szem fogja fel: mégpedig nem oly módon, hogy ő az összes testek anyagában jelen lenne, hanem úgy, hogy jelen van abban a fényben, amely a szemet elárasztja." Ficinót idézi Vasoli i. m. (9. j.) 55. Az egynézőpontú perspektíva és az aktábrázolás kettős, égi és földi természetéről vö. W. Hofmann jelen kötetben olvasható tanulmányát. Köszönettel tartozom M. J,nek a perspektívára vonatkozó útmutatásaiért. Sluijter, Jan: Venus, Visus et Pictura. In: Uő.: Seductress of Sight. Studies in Dutch Art of the Golden Age. Zwolle 2000. 120. skk. Köszönöm Németh Istvánnak, hogy a művet figyelmembe ajánlotta. Jan Saenredam 1616-ban kiadott metszetén maradt fenn. Vö: Sluijter i. m. (23. j.) 88. Sluijter i. m. (23. j.) 121. Vö. még Németh György: A szobrok szerelme. Café Bábel VI. (1996) 20. 117-131. 26 Wind i. m. (16. j.) 106-107. 53. j. A meztelen igazság elvontságáról vö. Delacroix Naplója 1963. 1859. október 12. 265. Ld. a szerző tanulmányát katalógusunkban. "

8 Schölling, F. W. J.: Philosophie der bildenden Kunst. (Gesammelte Werke 5.) Hrsg. Schelling, K. F. A. Stuttgart-Augsburg 1859. 382. Idézi Smitmans, Adolf, Dr. Theol.: Die christliche Malerei im Ausgang des 19. Jahrhunderts - Theorie und Kritik. Eine Untersuchung der deutschsprachigen Periodica für christliche Kunst 1870-1914. Dissertation. St. Augustin 1980. Merleau-Ponty, Maurice: A szem és a szellem. In: Fenomén és mű. Fenomenológia és esztétika. Szerk. Bacsó Béla. Ford. Vajdovich Györgyi és Moldvay Tamás. Bp. 2002. 54-55. ,ü A művészről, aki a „helyettesítő közvetítő, a világ teremtésének világosan látó »szerve«", W. Hofmann idézi Schopenhauert: A modern művészet alapjai. Bp. 1974. 181. sk. Palágyi e zolai mondatát idézi Simonovits Anna: Palágyi Menyhért filozófiai nézetei. A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Szerk. Kiss Endre Nyíri János Kristóf. Bp. 1977. 147. A Székely Bertalan közvetlen baráti körébe tartozó Palágyi Menyhért 1886-ban közölt Zoláról és a naturalismusról cikket az Egyetértés című folyóirat 1. számában. Az idézet a művész egyik modelljét említi feltehetőleg. Vö. Székely XIII. VK. 97. Hess 1971. 6, 7, 10. Hess tárta fel a reneszánsz humanista akadémia-ideák céhellenes indíttatását. Thérèse Burollet szerint a 19. századi akadémizmusra stíluskategóriaként érdemes tekinteni. (Hess 1971. 3.) Az akadémikus művészet értékeiről ld. Gombrich, Ernst: Visual Metaphors of Value. In: Uő.: Meditations on a Hobby Horse. London 1963. 12-29. 34 Nochlin, Linda: Realism. Harmondsworth 1971. 25. Vö. Bacsó Béla jelen kötetben olvasható tanulmányát, és Boehm 2001. '

6 Lásd még jelen tanulmány angol fordításában a 36. j., ill. Goldstein, Carl: Visual Facts over Verbal Fiction. A Study of the Carracci and the Criticism, Theory, and Practice of Art in Renaissance and Baroque Italy. Cambridge-New York 1988. 106. skk. „Elég bátor volt, hogy mindent újra kezdjen. [...] A festészetben is, a szobrászatban is David a modern iskola atyja. Még az építészetet és a köznapi használatra szánt bútorok stílusát is megreformálta. A felemás Pompadour-stílust a Herculaneum és Pompei formáival váltotta fel." Vö. Delacroix Naplója 1963: feljegyzések a Lexikonhoz, 1860. február 22. 268, majd a Képzőművészeti Kis Lexikon Előszavához írt feljegyzések között is (1857): uo. 250. Connolly számba vesz előképeket A Kis Fürdőzőhöz (La Petite Baigneuse, 1818. Musée du Louvre, Párizs), köztük a perzsa miniatúra (Shiraz iskola, Nizami verse Khosru és Shirin meséjéről) hatását. Vö. Connolly, John L. Jr.: Ingres and the Erotic Intellect. In: Woman as a Sex Object 1972. 23. Vö. Vigne, Georges: Dessins d'Ingres. Paris 1995. 734-739. 40 Ingres, sa vie, ses travaux, sa doctrine d'après les notes manuscrites et les lettres du maître par le Vte Delanorde, Henri. Paris 1870. 117, 139. 41 I. m. 23. 42 Hofmann, Werner: Le Songe d'Ossian et de la rai-