Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Kovács Ágnes: Adalékok a női aktállítás problematikájához (München, 1808-1918) / On Problems of Female Nude Models (Munich, 1808-1918)

sa után ez feleslegessé vált, ám Wagner még évek után is figyelemmel kísérte növendékei rajzbeli fejlődését, annyira, hogy gyakran teljes nagyságú női és férfiaktokat rajzoltatott velük, tekintet nélkül a tiszta festészeti problémákra."

17 Nicolaus Pevsner

1

" kutatásai szerint az 1880as évekig majdnem minden európai országban tilos volt a női aktmodellek alkalmazása a nyilvános művészeti iskolákban, sőt később sem volt általános. Egy düsseldorfi diák némi iróniával jegyezte fel: „Az ember leckéket kapott a rajzi alapokból és más dolgokból, de az akkori erkölcsök nem tették lehetővé, hogy nők is aktot álljanak. így lettek a Chloék, a Zsuzsannák, a meglesett nimfácskák, a bacchánsnők mezítelen férfi után ábrázolva. Amikor ezt a hihetetlen tényt felfogtam, az ember csak azt mondogathatta magában: »bár egy kicsit soványka, de nőies a mozgása, ez is elég, Antel tényleg a legjobb női modell«."

19 Azt, hogy a müncheni akadémián pontosan mikor alkalmaztak női modellt az akttanulmányokhoz, nem lehet tudni, de éppen a már idézett Szinyei Merse Pál egy másik leveléből tudjuk, hogy 1866-ban ez már teljesen természetes volt.

2

'

1 A századfordulón és a 20. század elején az akadémiai képzés továbbra is három fokozatú volt, csak a tanárok változtak. Az előkészítősök a rajzosztályt látogatták, ahol antik gipszöntvények és élő modellek után rajzoltak. Gabriel von Hackl volt a rajzosztály vezetője, 1878-tól 1919-ig nála tanulták meg a diákok az anatómiát és a rajzi biztonságot. Mielőtt a növendék Franz von Stuckhoz

21 került, erős rajzi kiképzésben részesült. Stuck festőiskolájában élő modell után festettek, és mint korábban Franz von Pilotyhoz, az ő osztályába is nehéz volt bejutni. Tanári tevékenységéről megoszlottak a vélemények, Kandinszkij kedvelte, Paul Klee „akadémikusnak" találta, mert „megkövetelte az emberi test alaposabb ismeretét"." Mivel a század hatvanas éveitől az akadémiára való felvételkor már bizonyos előképzettséget vártak el a növendékektől, az akadémia környékén elszaporodtak az olyan magániskolák, amelyek felkészítették az akadémiára tóduló, sokféle nemzetiségű növendékeket. A számos német magániskola mellett (Heinrich Knirr, Maxilian Dasio stb.) két kelet-európai művész is előkészítő iskolát működetett: a szlovén Anton Azbé

23 és a magyar Hollósy Simon. A modellek nélkülözhetetlenek voltak nemcsak a rajztudás elsajátításához, de akkor is, ha a művész olyan képet készült megkomponálni, amelyhez szüksége volt „élő személyekre". (2, kép) A legidősebb modell az akadémián nyolcvanéves volt (Ábrahám alakjának ábrázolásához), a legfiatalabb alig egyéves, a gyermek Jézus ábrázolásához. Más témák esetében fontos volt a modellek arckifejezése, testi felépítése is, amely egyegy karaktert segített megjeleníteni. A zsánerfestők között népszerű volt Adalbert Apfelhammer, aki az atléta és birkózó típust testesítette meg, és Clemens Brückner, akiről az elhízott ravaszdi szerzetes figuráját mintázták meg. A női modellek közül kedvelt volt Walburga Stümpfel, aki az egyre divatosabbá váló femme fatale vagy a méregkeverő nőt alakította, és Crescenz, akit szilfid alakja a „rokokó aktok" sorozatgyártására tett alkalmassá. Voltak persze igazi „sztárok" a müncheni hölgyek között, többnyire színésznők és táncosnők, akiknek alakját a két „festőfejedelem": Franz von Lenbach és Franz von Stuck is gyakran megörökítette.

24 Franziska Gräfin zu Reventlow egy amerikai művészeti lapban riportot közölt a hivatásos modellek helyzetéről, akiket az akadémia és a magánműtermek gyakran foglalkoztattak. Ekkoriban a legnagyobb érdeklődést egy „Krisztus" becenevű modell váltotta ki, aki Berlinből költözött Münchenbe, és a Krisztus-ábrázolások szinte minden variációját képes volt megjeleníteni. Kellékeit - egy barna keresztet és egy sötétvörös színű tunikát - mindig magánál hordta. Ha megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye az őt foglalkoztató művészekről, mindig diszkrét maradt. „Mi, modellek, mindent látunk, mindent hallunk, mindenben részt veszünk, de diszkrétek vagyunk..."

23 A modelleket általában nem fizették jól, egy modell óránként a századfordulón hat pfenniget kért, ha csak fejrajzot készítettek róla, akkor olcsóbb volt. A modellek viszonylagos olcsósága ellenére azonban a legtöbb fiatal festő nem volt abban a helyzetben, hogy az „állásokat" maga finanszírozza. Ezért terjedtek el azután azok a fotókönyvek, amelyek az emberi testet vagy anatómiai szempontok, vagy a már említett „típus"-pózokba állítva ábrázolták. Ennek az igénynek a kielégítésére azután számos könyvkiadó specializálta magát. Az 1900-as évek elején minden „modern" műteremben megtalálható volt például a Kunststudien über den nackten menschlichen Körper (Berlin 1900), a Das lebende Modell. Zwanzig Malerische Actstudien (Lipcse 1904) vagy a Kunststudien über den nackten menschlichen Körper (Berlin 1908), amely az akadémián is használatos volt. MODELLVÁSÁR AZ AKADÉMIA BEJÁRATA ELŐTT. FAMETSZET MAX EBERSBERGER MŰVE UTÁN SALE OE MODELS OLLSIDE THE ACADEMY. WOODCUT AFTER MAX EBERSBERGER'S WORK 1900