Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model
Kerti aktos jelenetein átlényegítette a korai rajzok expresszív szándékát, és egyre következetesebben vetette fel a megkezdett festői kérdést a teremtett spontaneitásról. Az „érzékeny pettyekből", a „kis impressziókból" álló olajképeken Rippl-Rónai a maga részéről a végsőkig vitte azokat az esztétikai elveket, amelyeket Maurice Denis 1890-ben manifesztumszerűen fogalmazott meg: „Véssük emlékezetünkbe, hogy egy kép - mielőtt csataló, meztelen nő vagy valamilyen történet lesz belőle - lényegében nem egyéb, mint [...] egy sík felület." 247 Ezt Rippl-Rónai akkor tette, amikor Matisse logikus következetességgel épp be18. Isadora Duncan táncosai az Erekhtheion Koré-csarnok oszlopai előtt (Isadora Duncan's Group in front of the Caryatids in the Hall of the Erechteion Kore), 1912 zárta festészetében azt az ablakot, amit négy és fél évszázaddal korábban Alberti kinyitott. 24 " A képsík ettől kezdve immár nem ablak többé, amelyen át megnyílik előttünk a személyessé és reálissá váló ideálvilág, hanem sík felület. Rippl-Rónai aktos mozdulat-kompozícióira közvetlen hatással volt a korszak mozdulat-fotográfiája is. Isadora Duncan 1902-es budapesti fellépése, és A Hétben közölt, három mozdulatot egy képen rögzítő fotográfia nemcsak őt inspirálta hasonló pasztellkép elkészítésére, hanem Medgyessy Ferencet a Tánc című domborművének (Kat. IX-13), és Kövesházi Kalmár Elzát kisbronzainak elkészítésére. 249 (Kat. IX-17) Rippl-Rónai ismerhette Isadora Duncannek az Erekhtheion Koré-csarnoka kariatidái előtt készült mozdulatfotóit is. Talán éppen Máté Olga kreatív közvetítésével, aki egy Markos György hagyatékában fennmaradt fotóalbum képei szerint ekkortájt könnyű görögös viseletben, ugró és szabadon mozgó nők és férfiak mozdulatait rögzítette. 21 " (Kat. IX-10, 18-19. kép) Ebben a klasszicizáló felfogásában készítette Máté Olga fotóit Fenelláról is RipplRónai József számára. E „collectiv" kiállítás kerti vernissage-képein a mozdulatot kimerevített időpillanatként látjuk. Az aktok „testszínű" ecsetvonásai egyenértékűek a kert harsány cíniasárga, piros és zöld foltjaival. A figurák mozdulatainak szaggatottsága és töredékessége ambivalenssé teszik a képi testek elevenségét, és kiemelik azok absztrakt képi értékét. Az eleven testek szoborszerűek, ahogy Gauguin tahiti nyomatain 2 " vagy Maillol fametszetein, ahol a képi elemek nivellálódása, azaz az érzékelés bizonytalansága az intellektus differenciáltabb interpretációját kívánja meg nézőjétől. (Kat. X-14) Rippl-Rónai József civilizációs jelentőséget tulajdonított a „collectiv kiállítás" újfajta filozófiájának. Számára ez lehetőséget adott arra, hogy az egybegyűjtött műveinek közszemlére tételével „mint művészi manifesztum leszűrődésé"-vel lépjen fel. 212 Ez a szubjektív dimenzió egyúttal sajátos mitikus vonást kölcsönzött műveinek, különösen 1910-1913 közötti aktfestészetének, amellyel autonóm módon egy humanista festői hagyományra reflektált. Rippl-Rónai József az afrikai és új-guineai művészetet a keleti metszetekkel együtt, Giotto és a reneszánsz mesterek művészetének újszerűségével és jelentőségével állította párhuzamba 1910 augusztusában, a korszakalkotó kaposvári elemi iskolai „keleti" kiállítás megnyitóján. 253 A Párizsból érkezett művész, aki ettől kezdve jelen volt a 19. Máté Olga: Mozdulatfotó (Motion Photography) Markos György hagyatéka (Legacy of György Markos), c. 1912-1914. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Művészház szellemi irányításában, részt vett a KÉVE és a MIENK elnökségében, Kernstok Károllyal közösen egy szabad akadémia alapításában, kortársai műveiből létrehozta Magyarország egyik legértékesebb modern magyar gyűjteményét Kaposváron (ma a Rippl-Rónai Múzeum tulajdona); a tízes években része volt a Szépművészeti Múzeum modern Grafikai Gyűjteményének létrehozásában is - a kiállítás újfajta filozófiája révén kifejezhette művészeti eszméit, amelynek jegyében a korai modern hazai művészet története íródott. 214 Visszakanyarodva kiállításunk elejére, az évszázad egy intellektuális folyamatként rajzolódik elénk, amelynek kezdetén Sarah Bartmann testét látjuk a múzeumi intézetben, Cuvier és Geoffroy de Sainte-Hilaire könyvében, és a végén a Kozma Lajos gyűjteményéből származó kongói szobrot, amely ma a Néprajzi Múzeum tulajdona.
