Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Granasztói Olga: Rubens és Van Dyck Mosonmagyaróváron / Rubens and Van Dyck at Mosonmagyaróvár

Giergl Alajos 1841-ben - Pejacsevich János gróf támogatásának köszönhetően - került Bécsbe, Kari Rahl műtermébe, mint az osztrák művész első magyar tanítványa.' Ottlétének egyik bizonyítéka a Bacchánsnő című képe. Rahl is festett 1848 és 1850 között hasonló témájú képet (Alvó Bacchánsnő címmel), mégpedig élő modell után. Rahl tanítványa, August George-Mayer számolt be arról, hogy a modell rögtönzött ágyon feküdt, meztelen felsőtesttel, és a beállítás erősen kidomborította a csípővonal merész hajlását. Mayer mint tanítvány lantot és gyümölcsöket festett a képre.

2 (E képet annak idején egy amerikai gyűjtő szerette volna megvenni, ám végül Pesten talált gazdára. Jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy hol őrzik.) Giergl bizonyára látta Bécsben Rahl képét, s annak hatására festhette, illetve másolhatta róla Bacchánsnő\ét. A fiatal, ruhátlanul alvó nő az erdőszélen, fák tövében, vízközeiben fekszik párducbőrön és fehér lepedőn. Karját feje fölé emeli, fején szőlőlevelekből koszorú látható. Az előtérben jobbra arany kancsóból vörösbor folyik, a tálon szőlő, dinnye, gránátalma, füge és őszibarack van elhelyezve. A kép különös értéke e technikailag kiválóan megoldott csendéleti részlet. A háttérben távoli zöldeskék hegyekre nyílik kilátás. A Bacchánsnő ábrázolása teljesen megegyezik a mitológiában említett dionysosi nők ábrázolásaival, miszerint gyakran jelenítették meg őket mereven hátravetett fejjel, repkénykoszorúsan. Feltűnik - mint itt is a gyümölcstál mellé helyezve - a narthéx-cserje szárából készült, nádpálcaszerű bot, melynek hegyébe fenyőtobozt illesztettek. (E kellékkel rohantak fuvolák, dobok s tamburinok hangjaitól kísérve, mámoros hangulatban a bacchánsnők.) A párducbőr utalhat a dionysosi asszonyokra, akik otthonaikban is tartottak szelídített leopárdokat. Györgyi Giergl Alajost követően Lötz Károly és Grimm Rezső' is festettek bacchánsnőket, szinte megegyező testhelyzetben, de más környezetben. Rejtély, hogy vajon mindhárman Rahl vásznát másolták-e (mint a művész tanítványai), vagy Grimm Rezső és Lötz Károly Giergl után készítették műveiket. Györgyi Giergl Alajos e képének megfestése után jutott el Itáliába, ahová valószínűleg Kari Rahlt kísérte el, de míg mestere Rómába utazott, ő Velencében maradt, hogy ott folytassa tanulmányait. L . M . JEGYZETEK / NOTE S 1 Kertbeny Károly Mária: Ungarns Männer der Zeit. Leipzig 1862. 126. 2 George-Mayer 1882. 32-3.5. 3 Grimm Rezső: Alvó bacchánsnő (olaj, vászon; 126,5 x 169 cm. Jelezve j. 1.: G. R. MNG Itsz.: FK i55i) című képén balról szárnyas Amor közelít. GYÖRGYI GIERGL ALAJOS BACCHÁNSNŐ BACCHANTE 1855 Olaj, vászon; 113,5 x 166 cm Jelezve j. 1.: Festté Giergl A. Bécsben 855 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Itsz.: 75.73 T IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Magyar biedermeier 1937. kat. 451; B. Bakay Margit: A biedermeier kor elfelejtett festője Györgyi (Giergl) Alajos. Bp. 1938. 35-36. Műtárgyjegyzék kat. 45; Széphelyi F. György: Mitológiai témák. In: Művészet Magyarországon 1981. 76. és uo. 321. kat. 204. (Széphelyi F. György) R. 58. kép.