Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Granasztói Olga: Rubens és Van Dyck Mosonmagyaróváron / Rubens and Van Dyck at Mosonmagyaróvár

sen kívül mást nem találunk sem erre, sem a másik francia metszetre vonatkozóan, a revizor tömör képleírása felvillantja, miért ítélkeztek olyan súlyosan: „a negyedik (kép) a nő szemérmét simogató, s nyíltan a szemérmére törő férfit ábrázol". Ez a csábításra oktató jelenet elég indok volt a bájos kis metszet betiltására. A másik francia metszetnek, az Instant favorablenak (A kedvező pillanat) az azonosítása egyelőre nem járt eredménnyel. A revizor félmondatos megjegyzése, miszerint egy csókokkal ostromló férfit láthatunk, valamint a cím is azt sejteti, hogy az előzőhöz hasonlóan a tárgya egy közkedvelt gáláns jelenet. Jóllehet I. Ferenc uralkodása kezdetén, az 1790-es években a recenzurálás, vagyis minden nyomdatermék visszamenőleges felülbírálása is napirendre került, Rubens és Van Dyck, illetve a műveik alapján készült feldolgozások művészi értelemben sérthetetlenek maradtak. Ellenben különös óvatosság vált szükségessé mindennel szemben, ami Franciaországból érkezett: a két pajzán metszet aligha obszcenitása miatt került tiltó listára. A szabadosság szellemével átitatott képek politikailag is veszélyesek voltak: a hivatalos ideológia szerint a franciák erkölcsi züllése éppúgy hozzájárult a forradalomhoz, mint vallásellenességük és a felvilágosodás veszélyes nézetei. 1795 után tehát nem ártott e tekintetben is különösen elővigyázatosnak lenni. JEGYZETEK I NOTES MOL C60 Departamentum Revisionis Librorum Fons 37 posl/1796. Fons 5 pos.l.13,16,17,2.3/1797. Rövidsége ellenére ezért is hiánypótló Papp Júlia tanulmánya, amely a magyarországi műkereskedelem első évtizedeinek vázlatos ismertetését adja a korabeli sajtóban megjelent hirdetések alapján: Papp Júlia: „Szépmesterségi mívek kereskedése"-! a múlt század elején. Új Művészet III. (1992) 2. 72-74. Garas Klára: Művész és megrendelő, közönség és kritika: Változások a 18. század második felének művészi életében. Bp. 1987. 35. Marx, Julius: Die Österreichische Zensur im Vormärz. Wien 1959. 54-55. Junker, Carl: Korporation der Wiener Buch-, Kunst- und Musikalien Händler 1807-1907. Wien 1907. 26-28. 18. századi főúri magánkönyvtáraink közül jó néhányban találunk erre példát: A Csáky-, a ViczayHéderváry-, az Orczy-könyvtár ma is meglévő katalógusában több cím is felbukkan. A témával kapcsolatban lásd: Granasztói Olga: A franciás műveltségű magyar arisztokrácia három különleges figurájának portréja. Magyar Könyvszemle XVI. (2000) 1. 43-68. Sashegyi, Oszkár: Zensur und Geisterfreiheit unter Joseph II. Bp. 1958. 73. Ld. Papp i. m. (2. j.) Hadamowsky, Franz: Ein Jahrhundert Literatur und Theaterzensur in Österreich. In: Die österreichische Literatur. Ihr Profil von den Anfängen im Mittelalter bis ins 18. Jahrhundert (1050-1750). Hrsg. Zeman, Herbert. Graz 1986. 303. ' Junker i. m. (5. j.) 28. MOL C60 Fons 33 pos.2./1792. Vö. Mályus/.né Császár Edit: Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból 1780-1867. Bp. 1985. 313-314. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy a műkereskedő neve számos változatban szerepelt. Mi a saját aláírása szerinti Paregino Giezellit tartottuk meg. A magyar műkereskedelem kibontakozásával foglalkozó kutatások eddig éppen hogy csak megemlítették az olasz kereskedőcsalád nevét, tevékenységük kezdete pedig egyáltalán nem volt ismeretes. Lyka 1981. 375. Papp i. m. (2. j.) 72. 11 1795-ben például a pozsonyi vásárban a bécsi képkereskedőtől, az olasz származású Antonio Tessarótól koboztak el négy obszcén képet. MOL Fons 17 pos.1/1795. 14 Kazinczy Ferenc utazásai. BudapestMiskolc 1995. 21. 15 Mályuszné i. m. (11. j.) 313. 16 Pest és Buda polgárjogot nyert lakosai 1686-1848. Szerk. Dr. Illyefalvi L. Lajos és Dr. Pallós Jenő. Bp. 1944. 230. Budapest Főváros Levéltára. Pest v. Tan. Iratai. Végrendeletek: Nr. 1455 a. m. Rel. a. m. 3375. Habár magáról a képkereskedés jellegéről, a forgalmazott árukészletről semmit sem tudunk meg ezekből az iratokból, mégis becses dokumentumok ezek, mert első levéltári forrásai egy új pesti kereskedelmi tevékenységnek. Az iratok három időponthoz kapcsolódnak: az első éppen 1792-ből való, ezt követően az 1798-as polgárjogért folyamodás iratai következnek, majd 1810-ben az idősebbik testvér végrendelete. 1 Kazinczy i. m. (14. j.) 265. IN MOL C60 Fons 37 Pos. 1/1796. 19 MOL C60 Fons 5 Pos.4/1 797. A latin szövegek fordítását Borossay Katalin készítette. 2

" C60 Fons 5 Pos.8/1797 21 C60 Fons 5 Pos 16/1797. A metszetenként megállapított 5 forint elég magas árnak számít egy-egy nyomatért. Összehasonlításul a Weingandnál árusított francia könyvek közül Marmontel Erkölcsi meséi illusztrációkkal 3 forintba, La Fontaine meséi szintén illusztrálva 5 forintba kerültek. 22 Alexovits Vazul pálos szerzetes 1792-ben megjelentetett műve a Könyvek szabados olvasásáról a „románokkal" kapcsolatban hasonlóképpen fogalmaz, mint Zalka a képeket illetően. Azért különösen veszélyesek, mert a csábításra tanítanak, és maguk is csáberővel bírnak. 2

~' Schneevoogt, C. G. Voorhelm: Catalogue des estampes gravées d'après P.-P. Rubens. Haarlem 1873. 167. 24 A régi szakirodalomban gyakran ezzel a címmel szerepeltek a kép alapján készült reprodukciók vö. Held, Julius S.: „Rubens' Het Pelsken." In: Essays in the History of Art presented to Rudolf Wittkower. Ed. Fraser, Douglas. London 1967. 188. 3 Nagler, G. K.: Neues allgemeines KünstlerLexicon. München 1839. VIII. 254. "

6 Nagleren kívül csupán M. Ch. Le Blanc: Manuel de l'amateur d'estampes. Paris 1856-1888. II. 595. tesz említést e két Mansfeld-metszetről, máshol nem akadtunk nyomukra. 27 Nagler i. m. (25. j.) 28 Bodenstein, Cyrak: Kunstgeschichte Wien 1788-1888. Wien 1888; Vollmer, Hans: Allgemeines Künstlerlexikon der Bildenden Künstler. Leipzig 1930. 33. '

9 Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. Bp. 1951. 36. Egyébként Johann Ernst fia és tanítványa volt az a Johann Georg Mansfeld, aki Kazinczy Ferenc 1816-ban elkészült Összes munkáihoz több metszetet is készített. 30 Wagner 1967. 32. 31 A Rubens felesége című metszet ma az Albertina gyűjteményének megvan, de a talányos ihletésű Van Dyck felesége egyik bécsi gyűjteményben sem található. Az eredeti felirat szövege a következő: „L'original se trouve dans la Galerie Imp. Roy. A Vienne. Se vend a Vienne chez M. F. X. Stöckl M. d'Estampes dans le Sweizergasse (?) vis a vis de la Chancellerie de guerre." 33 Vö. Held i. m. (24. j.) 189. 34 Louis-Marin Bonnet (1736-1793) korának egyik elismert metszője volt. Nevét a színes technikával folytatott kísérletezés és néhány újítás tette jelentőssé. Boucher, majd Huet nyomán dolgozott. Az Evantail cassé című színes nyomat keletkezésének időpontja nem ismert. Vö: Queneau, J. - Patte, J.Y. - Bailhache, A.: La France au temps des Libertins. Paris 2001. 1 19. ' Adhémar, Jean: La gravure française des origines à nos jours. Paris 1979. 158. 36 Olyannyira, hogy még textíliákon is felhasználtak belőlük néhányat. Vö. Hug, Laure: „/. B. Huet and the decorative arts." Magazine Antiques 2002. 8.