Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Granasztói Olga: Rubens és Van Dyck Mosonmagyaróváron / Rubens and Van Dyck at Mosonmagyaróvár

tői, illetve az alispántól. Az alispán, Zalka Mihály szenvedélyes hangon tartott ki döntésének, vagyis a képek elkobzásának jogossága mellett: „Nekem nem tűnt valószínűnek, hogy olyan képek, amelyek ilyen nagy mértékű bujaságról tanúskodnak (kettő félmeztelen nőt, a harmadik csókokkal ostromló férfit, s végül a negyedik a nő szemérmét simogató, s nyíltan a szemérmére törő férfit ábrázol), jóvá lehetnének hagyva. Ha én hibát követtem el, amikor a Bölcsesség Könyvének szellemében (»forditsd el szemedet, ne lásson léhaságot, ne nézz nőre, nehogy szépsége rosszra csabitson«) az ártatlan ifjúság szeme elől eltávolítottam a panaszos kereskedő képeit, amelyek léhaságot, szépasszonyt ábrázolnak, szívesen alávetem magam a büntetésnek. Ellenben ha nem felel meg a valóságnak, amit a panaszos felperes állít, hogy a képeket a cenzúra átengedte, alázatosan kérem rá a büntetés kiszabását. Egyébként pedig kérdezem, hogy mi módon lehet megkülönböztetni a cenzúra által jóváhagyott és jóvá nem hagyott képeket. Véleményem szerint ebben a kérdésben az állam részéről ugyanakkora éberség szükségeltetik, mint a könyvek és irományok esetében, mivel a képek is bűnt képesek ébreszteni az emberi lélekben, mint a bűnös könyvek."

19 Ezután 1797 februárjában Balogh Sándor, a győri revizor a vitatott képek részletes leírásával kívánta alátámasztani döntését: „1. La femme de van Dyk: Nő, testének teljes elülső részével a néző felé fordulva, haja kibontva, baloldalt kék szalaggal egy rózsa van belefonva, nyakában nyaklánc, hátán vörös köpeny, ami sarkáig omlik alá, s csak a bal karját fedi (azt is csak) könyökig, egyébként elülső része teljesen meztelen. Hatalmas duzzadó jobb keblét jobb kezével tartja, ugyané kezének szétterjesztett ujjaival szorítja bal keblét. Szemérme és köldöke között [...] öv, kerek csattal. Ily módon teljesen meztelen a szemérméig, amit a köpeny két oldalról összehúzott szélével, bal kezével egy kevéssé elfed. Szemérme alatt ismét teljesen meztelen. A kép alsó szélén felirat: Peink par Van Dyk grave par J. M. La Femme de Van Dyk. 2. La femme de Rubens: Homlokán szalaggal és hajában főkötővel, hátán sötétbarna köpeny. Az egész alak, az arc kivételével kissé balra fordul. Hatalmas, duzzadó kebleit teljesen meztelen bal kezével tartja (tkp. körülveszi) és emeli, jobbja a köpenyt szemérménél valamelyest öszszevonja. Egyébként teljesen meztelen. Alá pedig ez van írva: Peink P. P. Rubens grave par J. M. La femme de Rubens."

20 Továbbiakban azzal indokolja intézkedését, hogy az olasz ezt a két képet a gimnáziumnál lévő bolt ajtajában nyilvánosan árulta, vagyis az elhaladó tanuló ifjúság csoportokba verődve, a bolt előtt ácsorogva kíváncsian szemlélgethette ezeket a meztelenségeket. Ezért a cenzúrarendelet 9. pontjának értelmében (vagyis, hogy semmiféle meztelenséget ábrázoló képet, ami a járókelők figyelmét felkeltheti, nem szabad nyilvános helyre kitenni) elkobozta a két metszetet. Az olasz azzal védekezett, hogy ő ezeket már Bécsben és Pesten is kiállította. Itt azonban az iskola bejárata mellett a fiatalokat veszélyezteti, tehát a cenzor véleménye szerint a további döntésig jogosan zárta el őket a revizori irodában. A vizsgálat eredményeképpen néhány hónap múlva, 1797 májusában Csáky József alkancellár arról tájékoztatta a Helytartótanács revizori hivatalát, hogy döntésük értelmében a Van Dyck és Rubens feleségét ábrázoló képeket engedélyezik, viszont a másik kettőt, az Evantail cassét és az Instant favorable-ox. betiltják. Mivel azonban a két engedélyezett kép időközben tönkrement, és nem lehet visszaadni a tulajdonosának, értéküket kell megtéríteni. Az értéküket a pesti cenzor, Schaffrath, aki annak idején engedélyezte őket, összesen 10 forintban határozta meg.

21 A pénzt végül 1797 szeptemberében ki is fizették az egyik Giezelli testvérnek. Az ügy evvel le is zárult, és felemás kimenetele jól példázza a hazai cenzúragyakorlat egyenetlenségét. A revizor túlbuzgósága ebben az esetben nem a ferenci időszak egyre nagyobb szigorával magyarázható. A legmagasabb fórum tudott csak dönteni Rubens és Van Dyck esetében. A képi ábrázolásban rejlő, korabeli szóhasználattal élve obszcenitás mértékét bizonyos esetekben, mint a fentiben is, nehéz volt meghatározni, gyakran a revizor erkölcsi szigorúságán múlott a kérdés eldöntése. Minthogy Magyarországon revizori hivatalok nem voltak, csak egyes revizorok, a hivatali eljárás egészen egyénekhez volt kötve. Magyarországon és Erdélyben sokáig éreztette hatását az egykor egyháziak által irányított lényegesen szigorúbb, megcsontosodott szemlélet, hiszen a revizorok többsége egyházi személy maradt. Zalka Mihály alispán érvelése, amellyel a Van Dyck és Rubens feleségét ábrázoló képek veszélyességét kívánta alátámasztani, vagyis az ifjúság féltése, a képekben rejlő csáberő miatt ismerős a korabeli hitvédő irodalomból is, amelyben mind katolikus, mind protestáns oldalon egyre többet foglalkoztak a felvilágosodással terjedő „veszélyes" könyvek ifjúságra gyakorolt hatásával.

22 Az ifjúság számára oly veszélyes festőfeleségportrék plasztikus leírását a revizor jelentéséből ismerhettük meg, s ebből kiderül, hogy a legpikánsabb része mindkét képnek a nagyon hasonló módon ábrázolt meztelen női felsőtest a „hatalmas duzzadó" keblekkel. A leírás alapján a két ábrázolás szinte tükörképe egymásnak: míg Van Dyck felesége jobb kézzel tartja kebleit, és bal kezével fogja össze szemérménél vörös köpenyét, addig Rubensé bal kézzel tartja mellét, s jobb kézzel fogja össze sötétbarna köpenyét. Deréktól