Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - IV. Töredékes jegyzetek a női testről / Fragmentary Documentation of the Female Body

IV. Töredékes jegyzetek a női testről Az eleven (női) aktmodell állításának előjoga fontos helyet kapott az akadémiák alapító szövegeiben. Furcsa ellentmondás, hogy élő női aktmodellt - az ún. magán- vagy stúdióakadémiákon kívül - csak a londoni (1753), majd a párizsi (1796 körül) és a müncheni (1808-tól) állami akadémián rajzolhattak a tanulni vágyó művészek az 1850-es évek előtt. Ezek a városok lettek tehát a művészi tanulmányutak célpontjai. A nő tényleges művészi anatómiai bemutatása évszázadokon át az arc érzelmeket megjelenítő szerepére szorítkozott. Az élő modell utáni művészi anatómia versenytárgyaként alapította gróf Caylus 1760-ban a római díjas Le concours de Tête d'Expressiont (az érzelmeket kifejező fejrajz versenyét), amely a forradalom után átszervezett Ecole des Beaux-Arts állami Prix de Romepályázatai közé is bekerült. A tárgy, amely a. 19. században már a kor legújabb élettani módszereivel vizsgálta a lélek mozgását az arcon - például Franz Joseph Gall frenológiai kutatásai alapján - egyben visszanyúlt Charles Le Brun 17. századi oktatási elveihez, és a történelmi festészet előkészítő feladataként szolgált. A pályázat kiírása szerint a modellt természet után, életnagyságban kellett rajzolni, festeni vagy mintázni. Előírás volt, hogy a professzor csak fiatal modellt választhatott, akinek habitusa és arcvonásai nem tükröztek faragatlanságot, nyomort és durvaságot, ezáltal a versenytanulmány a szép formák kifejezéséhez vezethetett. A jelenlévő nő bemutatása az arcon kívül folytatódott a drapériával letakart testből kilátszó végtagok, a kéz és a láb rajzolásával. A pesti Mintarajztanodában a művészi anatómiát eleinte szakorvosok, majd a század végéig Székely Bertalan oktatta a maga készítette anatómiai táblái alapján. / . G Y . 264 IV. Fragmentary Documentation of the Female Body The privilege to pose (female) nude models was prominently featured in the founding charters of art academies. Interestingly and oddly, before 1850, artists seeking instruction could work after living female nude models at only three of the national academies - save at the private, or studio, academies - in London (from 1753), Paris (from around 1800) and Munich (from 1808). These cities consequently became favoured destinations for study trips. For centuries, the actual artistic anatomical representation of women was restricted to the face, something that could reflect emotions. It was in 1760 that the Comte de Caylus established a prize called Le concours de Tête d'Expression, for those making artistic anatomies after living models. After the revolution, it became part of the state-subsidised Prix de Rome of the École. The subject, which in the 19th century was already employing the latest methods of biology for example F. J. GalFs phrenology - to study the manifestations of the soul on the face, also returned to Charles Le Brun's 17th-century pedagogical principles, and considered itself a preparation for historical painting. The announcement of the competition stated that the model had to be drawn, painted or moulded after nature, and it had to be life size. The professor could select only young models, whose characters and expressions did not reflect unmannerliness, destitution or rudeness, enabling competitors to produce only beautiful forms. Besides the face of the model, whose body was covered, her limbs were also represented. In the Budapest School of Arts (Mintarajztanoda) artistic anatomy was initially taught by physicians, then until the end of the century by Bertalan Székely, who used anatomical charts of his own making. / . G Y .