Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

kölcsönösen egymásba hatol, és minden emberi viszonyla­tot áthat e kettő, akkor éri el a nemzetnevelés betel­jesülését". I6X Székely Bertalan és Keleti Gusztáv a minta közvetlen megismerésére 1878-ban Londonba utaztak. 169 A Mintarajztanoda ideiglenesen a Rumbach Sebestyén utcában 170 nyílt meg, közel az orvosi egyetem (Újvilág, ma Semmelweis utcai) klinikáihoz, a Szent Rókus Kór­házhoz és a Nemzeti Múzeumhoz. Programja szinte ma­gától értetődően az Orvosi Egyetem Klinikáival és Gyűj­teményeivel is szoros kapcsolatot teremtett. A művészet és orvostudomány közös gyökerének első tanújeleként, az alapító II. József egykor a létrejövő pesti orvosi egye­temnek adományozta (1789) azt a viasz Venust, amely Firenzében, a reneszánsz műhelymunka hagyományaként készült, az emberi hasonmás formáját öltött istenség kép­varázsának példájára. 171 A színezett anatómiai viaszbábu a Medici Venus alakjában az egyetem Anatómiai Teátrumá­ban igazi raritásként a női test belső szerveit és zsigereit szemléltette. Míg az aktmodell állítása még 1881-ben sem volt meg­oldott a Mintarajztanodában, 172 az alakrajz, az anatómia és a kompozíció oktatását Székely Bertalan feszes tudo­mányos rendszerben dolgozta ki. Ebben szorosan együtt­működött vele a Mintarajztanodában pedagógiát (többek között lélektant) tanító Dr. Kármán Mór. A művészi bonctan előadásait 1871 és 1874 között dr. Plósz Pál (1871) és Szilágyi Ede (1871-1873) tartotta, 173 mindket­ten a magyar természettudományi társulat tagjaként. Miu­tán mindkét orvostanárt máshová nevezték ki, Székely Bertalan vette át a tárgyat. Keleti Gusztáv ezt a követke­zőképpen írta le: „a bonctani előadások az 1874/75-i tan­évben szüneteltek. 1875/76-ban azonban ez a tantárgy hatalmas lendületet vett, mert Székely Bertalan festőmű­vész tanár adta elő, aki beható tanulmányok alapján a bonctant a művészetre nézve szükséges és érdekes részé­nek kellő feltüntetésével és részletes rajzgyakorlatok kísé­retében tanította. Bonctani falitáblái, melyeket szakelő­adásainak illusztrálására készített az intézet számára, nagy értékűek, amelyek kitűnőbbek, mint a bárhol használat­ban lévő e tárgyú taneszközök. Székely Bertalan heten­ként két óra bonctani előadást tartott". A máig fennma­radt 38 anatómiai szemléltető tábla (Kat. IV-18, IX-8) optikai és a bőrre vonatkozó szövettani ábrákat is tartal­mazott, amelyek élettani háttérként magyarázatot adhat­tak a látás-érzékelés és a húsfestés technikai problémáira. Erről feltehetően dr. Plósz Pál - aki a megelőző, 1869/70-es tanévet tanulmányúton Tübingenben, Hoppe­Seyler laboratóriumában töltötte - mint élet- és kórvegy­tannal foglalkozó szakorvos 1871-ben maga is beszámolt előadásain. A művésznövendékek az 1897/98-as tanévtől a Bonctani Intézetben Dr. Tellyesniczky Kálmán előadása­in vettek részt. 174 Az emberi alaktan és bonctan tanáraként Székely a pszi­chológiát is tanulmányozta: vázlatkönyvei szerint 1875-ben az „őrület-irodalommal" foglalkozott; elme- és nőorvosok­kal is kapcsolatban állt, 1878-ban Dr. Thanhoffer Lajos őrült nőbetegén kívül feljegyezte, hogy Dr. Langenauerhez csütörtökön délután 2—4-ig lehet az elmebetegek megfigye­lésére a Rókus Kórházba bemenni. Kármán Mór volt fő ta­nácsadója, ő ajánlotta a lélektannal, viselkedéstannal, testi kifejezéssel foglalkozó könyvek zömét. Székelyt érdekelte az emberi lélek festői eszközökkel történő kifejezése, és a Le Brun- és Caylus-féle akadémikus fiziognómiai tárgy pszichofiziológiai megalapozására törekedett, mindehhez még az asszociáció, a mimika, a pantomim, az eurithmia, a beszéd, és a testi megjelenés, a mechanika, az anatómia szakirodalmát tanulmányozta.' 7 ' Jegyzetei közt olyan ma­gyarországi históriákra való utalások jelentek meg ezzel párhuzamosan, amelyek a hisztérikus, gyilkos nő lélektani drámájára épülnek, mint a Báthori Erzsébeté. Az őrült nő fiziognómiájának megjelenítésére Arany János Agnes asz­szony című balladájának 1865-ös feldolgozása nyújtott szá­mára alkalmat. Nem véletlen, hogy később e témákra épp az ő tanítványai akadtak rá, Gyárfás Jenő a Tetemrehívás Kund Abigéljére (Kat. IV-5), vagy Csók István már említett Báthori Erzsébetére. 176 Székely Bertalan oktatási módszerének 1878-as párizsi sikere után, ahol a világkiállítás alkalmával elnyerte a Francia Becsületrend Lovagja címet, 177 a következő évben meghívta őt Hans Makart, egykori müncheni iskolatársa, hogy a bécsi akadémián vállalja el a figurális rajz és festé­szet oktatását. Erről maga a következőt írta: „Makart fel­szólított, hogy nem akarnék-e Bécsbe menni, mint tanár ­ő vállalkozik azt előre készíteni - én beleegyeztem, de nemsokára Makart meghalt. [...] Makart tanítványaim composítió gyakorlatait látta, és ez vezette arra, hogy a Bécsi Akadémiához átvinni akart." 17!i Székely Bertalan XIII. vázlatkönyvében fennmaradt egy levél kópiája, amelyet - az utólagos felirat szerint ­Hans Makartnak írt. Talán éppen a bécsi meghívás alkal­mával, mert tudós alapossággal foglalta össze benne mű­vészi elveit, amelyet a női aktábrázolás, pontosabban az őt évtizedekig foglalkoztató, Léda és a hattyú téma kap­csán fejtett ki. 179 (Kat. IX-1, IX-3-4) Esszélevelét a festőtanár, úgy tűnik, Aristoteles Poéti­kájának IV. és VI. 180 fejezetében tárgyalt kérdések szerint strukturálta, ami lehetőséget adott arra, hogy a képi té­ma műfajkritikáját vesse fel. A Léda megfestését a külvi­lágtól elzárt műterembe helyezte, 181 és azt az utasítást adta, hogy „a képet ne fesse az ember a szabadban, mert a képnek megvannak a saját törvényei. [...] Kint a ter­mészetben és a műteremben egyaránt olyan benyomáso­kat hoz be az ember a képbe, amelyek a szabad termé­szetben egymás mellett vannak, nem pedig úgy, ahogy azt a kép megkívánná". 182 Mindjárt e levél elején leszö­gezte, hogy a „»Léda« esetében a valós (képmás) teljesen mellékes, mert ezt sohasem látta senki, tehát nem jelent­het kiindulópontot. A valódinak (élethűnek) azt tekint­jük, hogy a Lédában miként mutatkozik meg a női ter­mészet, [...] ezenkívül előnyös vonásokkal mutatja, ahogy [a hattyúval] egy lélektani pillanatban mint komp lett csoport öszszefonódnak - formális befejezésnél meg­mutatja, mert a forma fődolog a művészetben. (Formán a kifejezésmódnak minden eszközét értjük. így: a plaszti kus formát, a taglejtést, a megvilágítást, a színt és az elő adás módját stb.)" 1S5

Next

/
Thumbnails
Contents