Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations

BLANCARDUS, STEPHANUS REFORMIERTE ANATOMIE ODER ZERLEGUNG DES MENSCHLICHEN LEIBES, GEBAUET AUFF DIE WAHRHAFFTIGSTEN UND NEUESTEN ERFINDUNGEN DIESER ZEIT, UND MIT EINER GROSSEN ZAHL KÜNSTLICHER KUPFFER GEZIEHRET, WLE AUCH MIT EBEN DESSELBEN AUTORIS ABHANDLUNG VON DEM UMLAUFF DES GEBLÜTS DURCH DIE FlBRAS DERER MUSCULEN, UND DERERSELBEN VALVULEN ETC. VERMEHRET UND SOWOHL NACH DEM HOLLÄNDISCHEN ALS ATEINISCHEN EXEMPLAR MIT FLEISS IN DAS HOCH-TEUTSCHE ÜBERSETZET DURCH TOBIAM PEUCERUM. LEIPZIG, VERLEGTS MORITZ GEORG WEIDMANN 1691. Papír; 19 X 16 cm, félvászon-, félpapírkötés 1070 pagina, 51 tábla Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, ltsz.: 31677 Rézmetszet, jelzet: Tab: XLI. p. 958. Steven Blankaart (1650-1702) 1674-ben doktorált Amszterdamban, ahol haláláig gyakorló orvosként működött. Neki köszönhetjük az első orvosi lexikont (Lexicon medicum graeco-latinum 1679.), amely több mint 20 kiadást ért meg. Az orvostörténet is leginkább ezt a munkáját ismeri el, noha anatómiai tevékenysége is számottevő, ezen téren nagy jelentőségre nem tett szert. Anatómia practica rationalis (Amsterdam 1688.) című művében több mint kétszáz boncolásról számolt be, de nagy felfedezésekkel nem dicsekedhet. Az itt bemutatott, 1691-es művében a Bidloo-féle anatómia (1685) képanyagát veszi át, de a táblákat lekicsinyítve, elég gyatra minőségben közli - didaktikai haszna nem sok lehetett. H . / . 11-19 SUE, JEAN JOSEPH ÉLÉMENS D'ANATOMIE, A L'USAGE DES PEINTRES, DES SCULPTEURS, ET DES AMATEURS, ORNÉS DE QUATORZE PLANCHES EN TAILLE-DOUCE, REPRÉSENTANT AU NATUREL TOUS LES OS DE L'ADULTE ET CEUX DE L'ENFANT DU PREMIER ÂGE, AVEC LEUR EXPLICATION. PREMIERE PARTIE. PARIS, MÉQUIGNON 1788. Papír; 32 x 25 cm, félbőr kötés 4 számozatlan lap, VIII pagina, 52 pagina, XIV tábla Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, ltsz.: 92406 Rézmetszet, jelzet: Pl.[anum] IV, szignó: J. Tharsis. deli, M. Aubert. sculp. Jean-Joseph Sue (1710-1792), a francia sebészdinasztia egyik legillusztrisabb képviselője, a Charité Kórház sebésze, több akadémia tagja, a francia királyi festőakadémia professzora volt. Számos viasz- és egyéb preparátumot készített az iskola számára, s kifejezetten a művésznövendékeknek, s amatőr rajzolóknak szánta 1788ban megjelentetett anatómiai művét (a címmel ellentétben nincs további kötete), amely 14 csonttani ábrát tartalmaz a „klasszikus" anatómiai előzmények modorában. A tájképi környezetbe illesztett, nem túl precízen rajzolt csontvázak - bár rézmetszetként elég szépek - különösebb jelentőségre nem tettek volna szert, ha a IV. táblán, horribile dictu nem az első egész alakos női csontváz ábrázolását láthatnánk. Az en face ábrázolt, két karját magától enyhén eltartó csontváz noha kissé esetlen, mégis a tabula leírásánál hangsúlyozott fiziognómiai eltérések (szélesebb csípő és mindaz, amiben a női és férfi test alapvetően különbözik) világosan felismerhetők rajta. Sue női csontváza válik a későbbiekben a 19. század két rivális női oszteológiai ábrájának egyikévé, mely a későbbi Sámuel Thomas von Soemmerring-féle ideálalakon épp a medence hangsúlyossága, a nyak hosszúsága miatt (mely a frenológiai kutatások értelmében az érzékiség alacsony fokát jelentette - ezt a női nem egyik jellemzőjének tartották akkoriban) tudott felülkerekedni. Jelen esetben nem maga a nő reprezentálódik önálló anatómiai egységként, csupán a különbözőség megmutatása a szerző célja. Meg kell említenünk, hogy a műről szóló bibliofil források nem egyértelműek. Többségében az 1710-es születésű Suënek tulajdonítják a szerzőséget, ezt a címben megadott életrajzi adatok is alátámasztják, de több helyütt szerzőként Jean-Joseph Sue (1760-1830), az előbbi fia van feltűntetve. Az ifjabbik Sue apjához hasonlóan sebészként működött, s 1819-től az École des Beaux-Arts anatómiaprofesszora volt, bár a Hirsch-féle biográfiai lexikon Jean-Baptiste néven ismeri a fiút (V 578. p.). Még zavarosabbá