Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations
Függelék A kiállítás részeként bemutatott anyag néha esetlegesnek tűnhet, de válogatási szempontjainkat egyrészt az inspirálta, hogy az anatómia, illetve az azzal összefüggő részterületek minél szélesebb spektrumát meg tudjuk mutatni, másrészt a hazai forrásanyag elsődlegességét tartottuk szem előtt. 2- Ha az anatómiai tudásanyag magyar vonatkozásait vizsgáljuk, elsősorban azokra a könyvekre kell figyelmet fordítanunk, amelyeket idehaza őriztek meg az évszázadok, hisz - bár a külhoni iskolázottság, tanulmányút más lehetőségeket is nyújtott - szélesebb körű hatása csak a hozzáférhető könyveknek lehetett. Közismert tény, hogy hazánkban orvosi oktatásra csupán 1769-től, a Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Fakultásának megalakulása óta volt mód, 28 s korábban főképp holland és német egyetemeken tanulhatták csak a mesterséget orvosaink, s bár a bécsi egyetem ugyanolyan közkedvelt maradt a magyar orvosi kar megalapítása után is, a császárvárosi intézmény mintájára, tanrendjét nagymértékben átvéve működő, Nagyszombatról előbb Budára, majd Pestre költöző fakultás sok medikust vonzott az ország minden tájáról. Az egyetem kései alapításából és viszonylag szűkösebb anyagi lehetőségeiből adódóan nálunk az anatómiai oktatás nem kapott oly reprezentatív teret és keretet, mint a nagy hírű, gazdag múltú és helyüket építészeti remekként is megálló theatrum anatomicum okkal rendelkező egyetemeken, de természetrajzi és anatómiai gyűjteményekkel mi is rendelkeztünk. Érdemes pár szó erejéig utalnunk arra a kezdeményezésre is, amelyet Heves vármegye fizikusának, Markhót Ferencnek köszönhetünk, s amelynek eredményeképp Egerben 1769-ben (a nagyszombati kar felállítása előtt egy évvel) ünnepélyesen megnyílhatott a 10 hallgatót okító Scola Medicinalis. A felsőbb engedélyekkel működő orvosi iskola röviddel létrejötte után elvérzett a Bécsből irányított kultúrpolitika és a bécsi orvosi kar gáncsoskodásai következtében, hisz az Eszterházy Károly püspöksége alatt szépen fejlődő egri oktatási intézmények joggal kelthettek olyan félelmet, hogy idővel önállósodni akarván, kicsúszhatnak a bécsi anyaegyetem felügyelő kezei alól. Az egri egyetem és az abban működő orvosi fakultás eszményképe később sem halványult el, miképp arról az az 1781-ben elkészült freskó is tanúskodik (Franz Sigrist [1727-1803] bécsi festő alkotása, a volt Lyceum dísztermében), amelynek allegorikus csoportozatai a tervezett egyetem négy fakultásának tudományágait, köztük az orvosi tevékenységet dicsőíti. Az utóbbi középpontjában egy boncolási jelenet látható, melléktémái között a gyógyítás mellett a gyógyszerészeti tevékenység is helyet kapott. A megrendelő Eszterházy Károly püspök szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy a festő az egyes tudományokat ne a megszokott jelképrendszer sémáival ábrázolja, hanem a hazai valóságból vett jelenetekkel, a tudományok képviselőit foglalatosságuk közben örökítse meg. 2 '' Az induló nagyszombati fakultáson 1770-ben került sor az anatómiai tanszék felállítására, melyet 1784-ig Trnka Vencel (1739-1791) vezetett. Ekkor az előadások a trinitáriusok kolostorában zajlottak, ahol nyáron csonttant és száraz bonctant, télen pedig a rendelkezésre bocsátott kivégzettek és állatok tetemein boncolási gyakorlatot adtak elő. Ebben az időszakban August Schaarschmidt (Tabulae anatomicae. Moskau 1768.) és Jacques Bénigne Winslow (Expositio anatomica structurae corporis humani. Francofurti 1753.) anatómiai munkáit kellett a medikusoknak köteles tankönyv gyanánt használni, majd a Budára, s onnan Pestre költöző egyetemen már Bernhardt Siegfried Albinus (De sceleto humano. Leidae 1762.) és Ferdinand Joseph Leber (Praelectiones anatomicae. Vindobonae 1778.) munkái voltak előírva. 30 1784-től a Hatvani utcában az előadótermen kívül már több helyiséget is a tanszék rendelkezésére bocsátottak, amelyekben a szerveződő anatómiai gyűjtemény is helyet kapott. 1782-ben Bécsből egy emberi csontvázat hoztak, 1789-ben pedig megérkeztek a Fontana-műhely által készítet viaszpreparátumok, amelyeknek külön fűtött szobát biztosítottak. Ekkor készíttettek szekrényeket és asztalokat a bonctani készítmények számára, s bízták meg Hauptmann Károlyt, hogy preparátumok előállításával gyarapítsa a kollekciót, s katalogizálja azokat. 1786-tól nyílt lehetőség arra, hogy a kórházakban elhunytak tetemeit is felboncolhassák, viszont 1790 és 1812 között csupán az elméleti anatómia oktatására nyílt mód, a gyakorlati részt csak Kieningen Boldizsár (|1842) prosector érkezése után kezdték ismét oktatni. A prosectornak egyébként nem csupán a diákok anatómiai gyakorlatait kellett felügyelnie, s preparátumokat készítenie, hanem a múzeumot is nyitva kellett tartania hetente két alkalommal, hogy azt az idegen látogatók is megtekinthessék. A boncolások „intenzitását" mutatja az az adat, miszerint az 1827-ben a tanszék élére kerülő Csausz Mártonnak (1796-1860) kérvényeznie kellett, hogy az eddigi, évenkénti 2-3 holttest helyett többet kaphassanak. Csausz vezetése alatt az Adolf Friedrich Heinrich Hempel-féle anatómia (Anfangsgründe der Anatomie. Göttingen 1801-1833.) és Ernest Alexandre Lauth (Neues Handbuch der praktischen Anatomie... Stuttgart 1835-1836.) műve volt használatban, 1849-től pedig a bécsi egyetemen oktató Hyrtl József (1811-1894) magyarra fordított bonctana (Lehrbuch der Anatomie des Menschen. Prag 1846. - magyarul: Az emberboncztan tankönyve. Buda 1849.) került előtérbe. Csak 1850-től élveztek tanszabadságot a könyvek terén, s a gyakorlat azt mutatja, hogy Hyrtl és Carl Ernst Bock tankönyvei illetve ez utóbbi atlasza (Das Handbuch der praktischen Anatomie des menschlichen Körpers... Meissen 1819-1822.), majd Karl Heitzmann atlasza (Atlas der descriptiven und topographischen Anatomie. Wien 1870.) voltak a legpreferáltabb munkák más német nyelvű anatómiák mellett. Az oktatásra igazán alkalmas teátrumot csupán 1878-ban alakítottak ki az Üllői úti telep új épületében, ahol a földszinten lévő félkör alakú demonstrációs terem mellett még három kisebb szobát birtokolt a tanszék, s az emeleten elhelyezkedő néhány helyiség mellett kapott helyet az akkor már szép számú tárgyat tartalmazó anatómiai kollekció. A bonctani intézetben a két tanársegédi állással, gyakornoki és demonstrátori helyekkel is bővülő tanári kar ekkor már 120-150 holttestet boncolhatott évente, melyek leginkább a Rókus és az István Kórházból érkeztek. Itt volt tanársegéd Mihalkovics Géza (1844-1898) irányítása alatt az a Tellyesniczky Kálmán (1868-1932) is, aki a sejttan és a művészeti anatómia kiváló művelőjeként később a művésznövendékek okulására tartott előadásait könyv alakba foglalta Művészeti boncolástan címmel (Bp. 1900.), amely Székely Bertalan Festészeti boncztana (Bp. 1881.) mellett az egyik első magyar szerző tollából
