Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica

II. Venus Anatomica Az ókori szerzők - mint Galénos (2. sz.) - állatboncolásokon alapuló anatómiai tudását csak az emberboncolás lehetővé válása után kezdték felülbírálni a reneszánsz korának nagy anatómusai, elsők között Vesalius (1514-1564). Ez nagy változást hozott, hiszen a késő középkor spekulatív jellegű boncolásai után az anatómus végre közvetlen megfigyelései alapján fogalmazta meg eredményeit. Az anatómia ókori tudományához vezethető vissza az a felfogás, amely - miközben a női és a férfi nemi szerveket megfeleltette egymásnak -, a nőt csupán a férfi befejezetlen, tökéletlenebb formájának gondolta. A biológiai egyneműség modellje egészen a 18. századig uralkodott, s az anatómiai ábrákon a férfi teste jelentette az isteni teremtés koronájaként megnyilvánuló embert. A 16. századtól elterjedő anatómiai illusztrációk - amelyeket sokszor művészek készítettek - gyakran morális indíttatású többletjelentéssel bírtak: az ember és a halál, a lét végső kérdéseit, az isteni szépséget jelentő ember helyét kutatták az Univerzumban. Az anatómiai képi ábrázolás mai értelemben vett racionális felfogása csupán a 19. században jelent meg. Ahol a női testet szemléltették, ott az ábrázolás többnyire csak a születéssel kapcsolatos nemi szervekre korlátozódott, így láthatjuk a nő szemérmét leplező, szégyenlős alakját egyben szimbólumként, amely az anyatermészetre vagy a bibliai bűnbeesés Évájára utal. A nő, mint a férfitól élesen különböző biológiai nem csak a 18. sz. végén kezdett körvonalazódni, de létjogosultságát lényegében csak a 20. században nyerte el. H . ! . II. Venus Anatomica Ancient authors like Galen (2nd century) garnered anatomical knowledge out of animal dissections, which Renaissance anatomists - Vesalius (1514-1564) among the first - only began to dispute, when it became possible to dissect human bodies. It was an immense step forward in that after the speculative dissections of the Middle Ages anatomists could at last describe the human body on the basis of direct observations. The idea of correlating male and female genitals, and at the same time considering woman an unfinished, imperfect version of man, also originated in antiquity. The model of biological unisexuality was held valid until the 18th century, and in anatomical illustrations it was always the male body that represented man, the pinnacle of divine creation. Anatomical illustrations, which gained currency from the 16th century and which were often made by artists, frequently had a moral charge, exploring the ultimate questions of being, life and death, the place of man, a representative of divine beauty, within the Universe. The modern rational understanding of the pictorial representation of anatomy began to gain ground in the 19th century. Earlier, whenever a female body was illustrated, the representation was restricted to sexual organs relating to childbirth, so we can consider the shy woman covering her sex as also a symbol of Mother Nature, or a descendant of Biblical Eve. ro The notion that women belong to a completely different biological gender from men began to - be outlined in the late 18th century, but it was not until the 20th century that it became an o undisputed fact. Z H.I. c < •s, 3 C CD >