Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude

A portré műfaján belül megrendelő és festő számára a legnagyobb szabadságot és a legtöbb lehetőséget mindenkor az allegorikus portré jelentette, minthogy ez a képtípus esetenként a konvenciókból való kilépésre adott módot. Ilyen ez a szokatlan szituációt mutató és az allegorikus ábrázolások keretein belül is példa nélküli kép, amelynek modelljeit egyelőre sajnos nem ismerjük. Abban mindenestre biztosak lehetünk, hogy a középkorú házaspár a magyar és az osztrák arisztokrácia köreiben sokat foglalkoztatott Millitz állandó megrendelői közé tartozott. Erre kell gondolnunk a bemutatás az idő tájt meglepően merész felfogása okán, ami nem egy véletlenszerű művész-megrendelő kapcsolatot feltételez. Annál is inkább, mivel Millitz repertoárját kizárólag hagyományos típusú reprezentatív portrék alkották, főként félalakos kivágattál. Nem tudunk zsánerjellegű munkáiról vagy csoportképeiről, még kevésbé olyanokról, ahol az ábrázolás táji elemekkel vegyül. így a festő számára is újszerű feladatot egy szokványos megoldású képpárnak kellett megelőznie, ami az arcok megformálásában az allegorikus portré közvetlen előképe lehetett. Ezzel együtt valószínű, hogy Millitz a kompozícióhoz is mintaképet használt, ami talán a különleges kívánságú megrendelőtől származott, és a bibliai jelenet idilli karakterét is meghatározta. Egy olyan Bűnbeesés-ábrázolást, ami az első emberpár és a Tudás fája hármasának képi elősorolásához képest a szituáció valószerűségében, természetességében különbözött a téma megszokott feldolgozásaitól. Példa rá Jean-François de Troy (1679-1752) 1730-ban festett, motívumaiban és felfogásában Millitz képével igen rokon alkotása, amelyen a festő a francia pásztoridillek könnyedségét és meghitt derűjét kölcsönözte a jelenetnek azzal, hogy békés vadállatokkal körülvéve, ligetes paradicsomi környezetben ábrázolta a kényelmesen üldögélő, egymáshoz bújó emberpárt.

1 (1. kép) E közeli példa talán megengedi azt feltételeznünk, hogy az allegorikus portré egy olyan kortárs vagy kevéssel korábbi francia példát követ, amelynek festője rokokó életképként értelmezte a bűnbeesés pillanatát, és valóságos érzelmekkel jelenítette meg azt. Még akkor is, ha példaképével szemben Millitz saját emberpárját villanófény merevségű arccal ábrázolta, kissé feszengő, kényszeredett tartással, amit fokoz az egymás felé irányuló testhelyzet és a (másolt arcképek kompozíciójából adódóan) kifelé forduló parókás fejek suta ellentéte. Tartalmát tekintve az ábrázolás a bibliai jelenet felvilágosodás kori travesztiája, nem csekély áthallással az örömteli és fényűző élet apológiájaként írt Voltaire-vers, A mondain konklúziójára: „a földi paradicsom ott van, hol én vagyok".

2 Ha a jelenet filozófiai hátterét akarjuk vizsgálni, akkor az első emberpár Isten akaratától független, szabad döntésének az új gondolkodás szerinti átirataként kell értelmeznünk. Megrendelőjét mindenesetre olyan franciás műveltségű arisztokrata körben érdemes keresnünk, amely a felvilágosodás szellemiségének ezt a szintjét és változatát képviselte. Millitz főúri-arisztokrata megbízói között akad jó néhány ilyen. A bécsi Képzőművészeti Akadémián Martin van Meytens tanítványaként végzett festőt, aki 1749-től Bécsben, 1778 és 1784 között pedig Pozsonyban élt és dolgozott, kiterjedt megrendelőkör foglalkoztatta. Többek között a gróf Festetich, Károlyi, Forgách, Erdődy, Draskovich, Koháry, Cziráky, Sztáray, Sennyey és Széchenyi családok, herceg Esterházy Pál Antal, gróf Hadik András, Teleki Sámuel későbbi erdélyi kancellár és gróf Batthyány József esztergomi érsek, de több osztrák és horvát arisztokrata család is, így például az Orsié család vagy Wenzel Kaunitz kancellár. Egy támpont mindenesetre adódik a lehetséges megrendelők behatárolásában: a kép „Évája" mellett fekvő bárány, ami talán azt jelzi, hogy a főúri hölgy keresztneve Ágnes volt. B . E . JOHANN MICHAEL MILLITZ FŐÚRI PÁR MINT ÁDÁM ÉS ÉVA AN ARISTOCRATIC COUPLE AS ADAM AND EVE 1770-ES ÉVEK Olaj, vászon; 90 x 68,3 cm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria; ltsz.: SO.

2. M IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Mojzer Miklós: Későreneszánsz és barokk művészet. A MNG állandó kiállítása. MÉ XXX. (1981) 45. (ismeretlenként említi); Mojzer Miklós: A Magyar Nemzeti Galéria későreneszánsz és barokk kiállítása, képek és szobrok. Kiállításvezető. Bp. 1982. 71. 515. sz. (J. M. Millitz köre: Főúri pár mint Adám és Éva); Buzási 1988. 72-73. kat. 31. (J. M. Millitz: Főúri pár mint Ádám és Éva); N. n.: A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének szerzeményei 1974 és Í9H9 között a legújabb meghatározásokkal. MNG Évkönyve 1991. Bp. 1991. 20. 74. sz.; Polleross, Friedrich: Between Typology and Psychology : The Role of the Identification Portrait in Updating Old Testament Representations. Artibus et Históriáé XII. (1991) 103-104. (J. M. Millitz?) 1. JEAN-FRANÇOIS DE TROY ÁDÁM ÉS ÉVA ADAM AND EVE 1730 The Speed Art Museum, LOUISVILLE (KENTUCKY) JEGYZETEK I NOTES ' Ltsz.: 77.21. Olaj, vászon; 81 x 64 cm. Leribault, Christophe: JeanFrançois de Troy (1679-1752). Paris 2002. 309. P. 187. sz. Ludassy Mária fordítása. In: A francia jel világosi >dás mo rálfil ozó fiája. Válogatta, az utószót és jegyzeteket írta: Ludassy Mária. Bp. 1975. 895. Voltaire 1736-ban írt verse Petri György fordításában uo. 181-185.