Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude

Ronald Paulson foglalta össze monográfiájában az esztétikai értekezés és a benne megjelent rézkarc történetét. "William Hogarth (1697-1764) 1751 márciusában felhívást tett közzé barátja, Fielding újságjában, a Covent Garden Journalban egy készülő, négyrétben megjelenő értekezésre való előfizetésre, amelynek tárgya A szépség analízise volt, amelyről azt hirdette, hogy tárgyát új megvilágításba helyezi. Az új megvilágítás Shaftesburynek a connoisseur gentlemanről és az antik és reneszánsz ízlésről kialakított esztétikája ellen szólt. Az értekezés középpontjába az eleven, érző és érzékelő embert helyezte, a reneszánsz arányrendek és a variációk mintáját átértékelve, ahol a mérték a szépség lényegét fedi fel. A Szépség vonala (The Line of Beauty) mint felirat, az S vonal, amelyben az antik szobrászok és festők utánozhatatlan szépséggel ábrázolták a kígyózó mozgásfolyamatot, már Hogarth 1745-ös (Tate Gallery, London) és 1749-es (Wagner i. m. R. 19.) önarcképének palettáján is szerepel. A kígyózó vonalat Hogarth a szépség egyik alapelemének teszi meg, kiegészítve a háromszög kompozicionális értékét, amely éppúgy ábrázolásának és elméletének középponti eleme. Hogarth értekezése a neoplatonista esztétika alapján állt, benne Lomazzo elvei ismerhetők fel. Középpontjában az antik szobrászat és perspektívatan, az anatómia és a kiegészítő szenvelmi tanok állnak. Láthatjuk a Farnese Hercules, a Medici Venus szobrát éppúgy, mint Le Brun szenvelmi arcait, a mechanika és a díszítőművészet, a viseletek és a természet elemeit, amelyek összességében a szépség absztrakt ideája nyilvánul meg. / . G Y . WILLIAM HOGARTH A SZÉPSÉG ANALÍZISE. I. TÁBLA ANALYSIS OF BEAUTY. PLATE I. 1753 A levonat az egyidejű német kiadáshoz készült. Rézmetszet, papír; 383 x 497 mm Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 10.197 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Paulson, Ronald: Hogarth: His Life, Art, and Times. II. New Haven-London 1971. 153-187. R. 246; Wagner, Peter: Hogarthian frames: the 'new' eighteenthcentury aesthetics. In: Ogée, Frédéric Wagner, Peter: Hogarth. Representing Nature's Machines. Manchester-New York 2001. 23-46. R. 20. 1-12 A lapot, amely A háború borzalmai című sorozat utolsó lapjának egyik verziója, Werner Hofmann Goya-monográfiájában kapcsolatba hozza Goya életének történelmi eseményeivel: 1814-ben VII. Ferdinánd király represszív kormányzása során visszaállította a Szent Inkvizíció intézményes hatalmát. A sorozat 79., Meghalt az Igazság című lapján a fénykoronával megszentelt fiatal nő az Igazság maga, akinek halott testét sötét hatalmak ellenséges tömege veszi körül. Goya az Igazság absztrakt princípiumát képviselő leányaktjának kiszolgáltatottságával fejezi ki társadalomkritikáját. Hofmann kiemeli, hogy a sorozat utolsó lapjának másik verzióján ezzel szemben egy aktív Caritasszerepet vállaló nőalak jelenik meg, aki a földművesnek tárja fel fedetlen mellét. (1. kép) 1 . G Y FRANCISCO GOYA Y LUCIENTES 1. FRANCISCO GOYA Y LUCIENTES Ez AZ IGAZSÁG THIS IS THE TRUTH 1810-1820 A Desastres... sorozat 82. lapja, az utolsó Variation MEGHALT AZ IGAZSÁG TRUTH IS DEAD 1810-1820 A Los Desastres de la Guerra (A háború borzalmai) című akvatintával kombinált rézkarc-sorozat 79., utolsó lapja Rézkarc; 144 x 183 mm Felirat középen lent, a tükör alatt: Murió La Verdad Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény, ltsz.: 45238 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Delteil, Loys: Le Peintre Graveur Illustré, XIX

e et XX

e Siècles. XIV-XV. (Goya I.) Paris 1922. kat. 198; Hofmann, Werner: Goya. "To every story there belongs another". London-München 2003. 228-229. kat. 168; Harris, Tomas: Goya. Engravings and Lithographs. Oxford 1964. kat. 199; A századforduló világa 2003. kat. 21 I. lap variációja Pl. 82 of the Series Desastres of the last plate