Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Berecz Ágnes: Egy bizarr délután / A Bizarre Afternoon

überszexuális képeinek vált a vezérzsánerévé, de a középosztály lakásait dekoráló harmadvonalbeli olajfestményeknek és az olcsó, sokak számára hozzáférhető populáris fotográfiáknak, metszeteknek is. A meztelen női testet szinte minden médiumban és lehetséges konfigurációban megjelenítő képek kultusza, fogyasztása és termelése, a korszak vizuális kultúrájának talán legmarkánsabb sajátossága minden bizonnyal Rippl-Rónai Franciaországban töltött éveinek is alapélménye volt. A Nabis tagjaként és Maurice Denis barátjaként RipplRónai festőtársai műtermében láthatta azt, ahogy az akt Ingres, Manet, Degas, Cézanne és Gauguin képeiről ismert, par excellence modern hagyománya intim zsánerképek témájává transzponálódik. Nem véletlen, hogy a festő első aktjai az 1890-es években, Párizsban készültek, egy 2. Rippl-Rónai József: Park aktokkal (Park with Nudes), 1911-1912. Janus Pannonius Múzeum, Pécs tán az œuvre jellegzetes, újra meg újra visszatérő patentjei, de Rippl-Rónai festészetének össze nem téveszthető, aláírásként funkcionáló motívumai is. Hogy a drapériával fedett színes testek és a festői ornamentika iránti mindent elsöprő vonzalom-e az oka vagy valami más, nem tudjuk, de tény, hogy a hihetetlenül produktív Rippl-Rónai meglehetősen ritkán festett hússzínű, azaz pucér testeket. 1911-ben, négy évvel azután, hogy Manet Olympia')^ avagy „a fekete macskás Venus"

2 bekerült a Louvre-ba Ingres Grande Odalisque-\a mellé, a Kaposváron élő Rippl-Rónai nekilátott első nagyszabású aktkompozíciójának, a Modelljeim kaposvári kertemben (kat. IX-12) című olajképnek. Rippl-Rónai sokalakos plein-air képe nem valami hirtelen ötletből eredő kompozíció, hanem egy öt darabból álló sorozat utolsó előtti darabja. A festmény két előképe az 1910-1911 körül festett Parkban festem Lazarine-t és Anellát I Hepiéknek melegük van (1. kép), illetve A művész kaposvári kertjében I Olga és Hepi kutya három alakkal című mű, a szekvencia záró darabja pedig az eddigiekhez képest meglepően szűkszavú címet viselő 1911-1912-es Park aktokkal. (2. kép) A Modelljeim kaposvári kertemben - avagy, ismert címvariánsai szerint Meztelen nők kertben velem I Festő a modellekkel - című festmény és egy másik, a Festés közben / Három meztelen női alak I Három grácia egy nagyobb dekoratív festményhez című 1911-ben készült mű jelenti a sorozat fordulópontját: ez az a pillanat, ahol a Róma-hegyi kertbe helyezett idillikus családportréból egyszer csak valami más, egy meztelen női testekkel teli, de kedélyességét továbbra is megőrző kép válik. De hogyan került a négy meztelen nő a feleség, a nevelt gyerek és a két családi kutya elé, az otthont körülvevő kert kellős közepébe? Párizsban töltött évei alatt, 1887 és 1901 között, Rippl-Rónai József közelről asszisztált a modern aktfestészet diadalmenetéhez, melynek során az akt nemcsak a francia késő modernista festészetnek vagy a párizsi Salon 3. Rippl-Rónai József: Akt teraszon (Nude on the Terrace), 1908. Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár időben Maillol aktfestményeivel, Bonnard első toilettesorozatával és Denis ügyetlen Cézanne-másolatnak tűnő, dekoratív fürdőző-képeivel. A Nabis festészetének és ezen keresztül a francia klasszikus modernizmusnak a hatása Rippl első, 1890 körüli és második, durván 1909 és 1913 közötti aktperiódusában is jelen van. Nem is annyira hatásról, mint inkább folytonos kölcsönzésekről és átvételekről van szó, amelyek azáltal váltak lehetővé, hogy az akt modern, szekularizált ikonográfiája a 19. század harmadik negyedében megszületett. Rippl-Rónai Párizsban és 1901-es hazatelepülését követően festett aktjai arról tanúskodnak, hogy festőjük otthonosan mozgott a modern aktfestészet szalon-giccsekkel aláaknázott terepén. Az Öltözködő lányok (kat. X-31) feketeharisnyás nőalakjai nemcsak Toulouse-Lautrec bordélylitográfiáinak vagy Seurat Les modèles-jének, de Bonnard 1900-as Femme au bas noir című képének ismeretét is visszhangozzák, míg a Fésülködő nő (kat. X-10) és az Akt teraszon (3. kép) megint csak Bonnard, illetve Ingres és Degas hátaktjainak a beállításaira utal. Egy 1899-ben