Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Nagy Ildikó: Az akt a 19. századi magyar szobrászatban / The Nude in 19th-century Hungarian Sculpture
2. Lysippos Ülő Hermését formázó, a Dunaiszkyműhely modellje után készült öntöttvas kályha (Cast iron stove featuring Lysippus' Sitting Hermes, after the model of the Dunaiszky workshop) , 1832, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 3. Mátrai Lajos György: Kisfaludy Károly győri szobra készülés közben (The statue of Károly Kisfaludy in the process of making), 1892. BTM Kiscelli Múzeum, Budapest és ma így ül a miskolci Herman Ottó Múzeum kertjében. (2. kép)' Az antik szobrok népszerűsége együtt járt azzal, hogy idővel devalválódtak, az örökös ismétlés közhellyé koptatta a bennük rejlő „nemes egyszerűség"-et és „csendes nagyság"-ot. Lázadozott is ellenük a művészifjúság. Izsó levelében igen figyelemreméltó az a megjegyzés, hogy a Medici Venus másolása azért nehéz, mert „természetellenes eszményi formákból áll". A maga módján ő így fogalmazta meg Hans Belting későbbi konklúzióját, vagyis hogy „az ideális test nem az emberhez tartozik". 8 A művészet pedig közelebb került az emberihez, bár sosem mondott le teljesen az ideálisról. Az élő modell utáni rajzolás és mintázás természetesen szintén része volt az oktatásnak (a budapesti Mintarajztanodában a 3. osztálytól kezdve), Izsó szerint ebből lehetett a legtöbbet tanulni. Annál is inkább, mert minden kosztümös szobornak, emlékműnek is az akt és így a megfelelő pózba beállított aktmodell volt az alapja, ahogy ezt 4. Mátrai Lajos György: Kisfaludy Károly győri szobrának agyagmodellje (The clay model of the statue of Károly Kisfaludy), 1892. BTM Kiscelli Múzeum, Budapest a Knidosi Aphrodité, mint ahogy megszámlálhatatlan leszármazottja van a Doidalsesnek tulajdonított Kuporgó Venusnak (Uffizi, Firenze) is. Az antik példákhoz járultak a reneszánsz és a barokk népszerű művei. Giuliano Medici ülő alakja a katonai bátorság (P. Dubois) vagy a harckészség (Zala György) mintája volt. Giuliano és Lorenzo - mint a vita activa és a vita contemplativa megtestesítői - még a budapesti Operaház homlokzatának Liszt- és Erkel-szobraiban is ott kísértenek. Giambologna Mercuriója (Staatliche Museen, Berlin) magától értetődően volt példa a Foncière Biztosító Andrássy úti bérházának homlokzati Hermés-szobrához (Szász Gyula), de átalakulhatott Vadászó nimfává. (J. A. J. Falguiére), vagy a Szabadság géniuszává (Auguste Dumont) is. Vannak azonban bizarr példák. A herculaneumi Ülő Hermés, mely extatikus csodálatot váltott ki a 19. századi méltatókból, és fő helyet kapott Erzsébet királyné Korfu-szigeti kastélyának parkjában, formát adhatott öntöttvas kályhának is, Kisfaludy Károly készülő szobrának mintázása is mutatja. (3-4. kép) Bizonyos esetekben az élő modellt fotó helyettesítette, vagy inkább csak segítette, hiszen a háromdimenziós testről a fotó, még ha több készült is különböző nézetekből, csak redukált képet adott. (S. kép) Nagyobb segítséget jelentettek az élő testről, testrészekről készült öntvények. Ilyeneket a gipszgyűjtemények eleve tartalmaztak. A kéz- és lábfejek, lábszárak öntvényei jól látszanak számos műteremfotón, és az is, ahogy a növendékek rajzolják vagy mintázzák azokat. Azt azonban nem tudjuk, hogy a saját szobraikba beépíthettek-e természet utáni öntvényeket. Az egyik epreskerti fotón egy haldokló szarvas agyagmodelljét látjuk a szobrásziskola műtermében (mintázta Abt Sándor), és feltűnik, hogy az állat nagy, súlyos agancsa gipszöntvény. 9 Nem is lett volna értelme ezt megmintázni. Mint ahogy öntvények, egyszerű lenyomatok voltak a historizmus szobrainak kellékei, a drapériák és számos tárgy is.