Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Bicskei Éva: A helyi mint nemzetközi / The Eocal as International

növendékek számára való monopolizálását szolgálták. Mintegy tíz év alatt azonban a képzetlen rajztanítók kompetícióját felszámolták, és a magas alakrajzi vizsgakövetelményeket, amelyek a szükségleteknek megfelelő számú növendék képesítését megakadályozták, az 1889/90-es tanévtől már lejjebb lehetett szállítani („differenciálás" keretében).'

9 Ami figyelemre méltó, az az, hogy a képesítés specializálódása nem járt együtt a képzés specializációjával, amelyet csak 1897/98-ban vezettek be. Az 1902/03-as tanévtől - Keleti Gusztáv halála után, amikor Székely Bertalant művészeti igazgatóvá nevezték ki - újabb, az alakrajzot, és ezzel kapcsolatban a képzést és a vizsgálatokat is érintő radikális változtatások léptek életbe.

60 Székely a rajztanárok és -tanítók képzésében is a művészi stúdiumokra helyezte a hangsúlyt, vagyis megfordította azt a folyamatot, amely a rajztanárképzés színvonalának leszállítására irányult.

61 Az alakrajzi órák számát több mint egyharmaddal megemelték (ehhez a geometriai tárgyak óraszámát csökkentették), és a mintarajztanodai művésznövendékekhez hasonlóan a rajztanárjelöltek már a második osztálytól „az aktrajzolást párhuzamosan az élőfejrajzolással és festéssel gyakorolják".

62 Az újítás a festésre (vissza)helyezett hangsúlyon túl az akttanulmányok korai bevezetésében és a föszminták mellőzésében állt. Vagyis a módszerek változtak meg: a tradicionális akadémiai képzés egyik részét, az élettelen előképek tanulmányozását - akárcsak a művészképzésből 1897/98-ban - elhagyták a rajztanárképzésből is. Az átalakítás a „mechanikus másolás" minden megnyilvánulása ellen irányult, és a gyors, a művészi képzeletet fejlesztő vázolás elsajátítását célozta.

65 Ebben a folyamatban a Mintarajziskolában alkalmazott, a műteremben beállított „élő minták" is túl tárgyszerűnek tűntek.

64 Ideális modellé a tanulmányozásról nem tudó, „szabadon mozgó emberi alak" vált, akinek önfeledtségét nem lehetett a műtermi modell mesterkéltségével helyettesíteni.

6

' A „szabadban dolgozó munkások", valamint az „élő mozgó állatok", a lovak rajzolása a látvány gyors, kreatív rögzítésének elsajátítását célozta, és ennek érdekében a növendékek „két-három emberi alakkal variált, hetenkint kitűzött, új és új mozdulat-compositio feladatok[at]" is (újra) végeztek (ezek az újonnan bevezetett szakvizsgának is tárgyai lettek).

66 Székely megbetegedésével, majd halálával elképzeléseinek megvalósítása felhígult az intézményben: tanítványa, Tardos Krenner Viktor például az eredeti elgondolással

67 ellentétben, takarékoskodásból, már nem „élő mintát", hanem „manekken"-t alkalmazott volna a kompozíciós gyakorlatokon, de ezt a tanárok „közhangulata" elvetette.

6S A művészeti irányba visszafordított rajztanárképzés ismét a szakképzett növendékek „művészkedését" segítette elő. Az alsófokú iskolákban és vidéken működő rajztanítók hiánya egyre nőtt, és emiatt más oktatási intézmények is bejelenthették igényüket a képzésre és képesítésre, fenyegetve ezáltal a Mintarajztanoda legitimitást biztosító monopóliumát.

69 A problémára a vezetőség a negyedéves, tehát még nem képesített férfinövendékek kihelyezésével válaszolt, de a szakképzett rajztanítónők alkalmazásának útját állta."

0 Mindez nem jelentett megoldást, de előtérbe került az intézmény újraszervezésének szükségessége. Az alapszintű művész-, valamint rajztanárképzés adminisztratív szétválasztása az intézmény és a rajztanárképzés (művészeti) leértékelődése miatt nem tűnt járható útnak, ezért egy már korábban felmerült gondolathoz, a pavilonrendszerhez tértek vissza a Mintarajztanoda Főiskolává változtatásakor, 1907/08-ban. A rajztanár- és a művészképzés, valamint a mesteriskolák egy intézményen belül, saját vezetőkkel különültek el, és ezzel a művészképzés végre de jure is akadémiai rangra emelkedett. A szervezetileg összetartozó képzéseket azonban helyileg szétválasztották: az Andrássy úti épületben maradt a rajztanárképzés, és a nagy számban felvett rajztanár- és -tanítónövendékek az alakrajzot „3 nagy műterem"-ben sajátíthatták el."

1 Klasszikus akadémiai oktatásukat 1910-től végleg elvetették, pontosabban az nemspecifikussá vált: a férfiakkal ellentétben, akik már kezdettől fogva „élő minták" után rajzoltak, a nők tanrendjében megmaradt a szoboröntvények tanulmányozása.

72 A Mintarajztanoda több mint negyven évet áthidaló történetéből látható, hogy a hivatalosan nem művészeti iskolaként alapított intézmény az alakrajz oktatását tartotta szem előtt, és ez a gyakorlat vezethetett el előbb a mesteriskola megalapításához, majd Szépművészeti Akadémiává alakulásához. Az is látható azonban, hogy a művészeti képzésre koncentrálás negatívan hatott az intézmény egyik fő- és legitimáló feladatára, a rajztanárképzésre. A negyven év alatt az alakrajz oktatása jelentős metodológiai és strukturális változtatásokon ment keresztül egyazon tanár, Székely Bertalan vezetése alatt, ezért különösen szükséges a művész kéziratos hagyatékában az alaktanulmányokkal foglalkozó részek tudományos vizsgálata. Ez a változás attól az igénytől indult, hogy az akadémiák klasszikus képzési láncolatához hasonlót hozzanak létre az intézményben, és egészen ennek a képzésnek a felbomlásáig tartott. A folyamat nemcsak az emberi fejtől az egész alakra kiterjedő stúdiumokat, hanem azt a jelentős szemléletbeli változást is magába foglalta, amely során az élettelen és mozdulatlan, műterembe zárt szobor-, illetve fejmintákra való (kényszerű) koncentrálást a szabadban és szabadon mozgó, élő ember tanulmányozása, más szavakkal az aprólékos másolást a látvány gyors, kreatív visszaadása váltotta fel. Az oktatás metodikai változása a modellek alkalmazására, az aktállítás gyakorlatára is jelentősen kihathatott: a fejtanulmányokhoz ülő, illetve akttanulmányokhoz pózoló, tehát a pózolásának tudatában lévő, (így affektáló) élő minták (szinte élettelen) tárgyszerűsége után megjelent az igény az öntudatlanabb, felszabadultabb és dinamikusan mozgó (állat)moatWrt. Mindez az akttanulmányok jelentését is átfogalmazta: az akt (Aktion) általános emberi (cselekvésként való) tanulmányozása az individualizált, egyedi és eseti mozgásegyüttesek konstruálásához vezetett. A műteremben beállított modell tanulmányozásának metodológiai leértékelődéséhez azonban jelentősen hozzájárultak a Mintarajztanodában uralkodó viszonyok: a diákok állandóan növekvő száma miatt a termek szűkös-