Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Bicskei Éva: A helyi mint nemzetközi / The Eocal as International

BICSKEI ÉVA A helyi mint nemzetközi Az alakrajz oktatásának és a (női akt)modellek állításának gyakorlata a Mintarajztanodában Jelen tanulmány az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde alakrajzi oktatásának és aktállításának gyakorlatát, valamint az aktállítás diákok és tanárok számára eltérő élményét és célját vizsgálja, és ezzel kapcsolatban egy női modell {élettörténetét rekonstruálja. Az alakrajz oktatásának és az aktállítás gyakorlatának mintarajztanodabeli története nem redukálható a hivatalos célkitűzések és gyakorlati problémák ütközésének vagy az órarendek és metodológiák változásának leírására, ugyanis mindezeket két, hosszútávon meghatározó tényező is befolyásolta. Az egyik a Mintarajztanoda céljának folyamatos fejlődése és alakulása a változó művészetpolitikai elképzelések és társadalmi szükségletek hatására, a másik pedig abból a társadalmi nemek (és státuszok) 19. századi hierarchiája által meghatározott, összetett viszonyból fakadt, amely a tanárokat, a diákokat {férfi művészeket) és az „élő mintákat" {női modelleket) fűzte egymáshoz. Ez az akadémia-gondolat felmerülésével - illetve az azt kísérő financiális, elhelyezési és morális problémákkal együtt - a (művészi) megismerés és tanulmányozás módjára (végső soron a reprezentációkra) is kihatott. Azok vizsgálata viszont azt példázza, hogy a helyi (gyakran limitáltnak tekintett) adottságok és sajátosságok valójában egy nemzetközi képzőművészeti kontextus részei. Az európai képzőművészeti akadémiák klasszikus oktatási tradíciójában a növendékek mintalapok, majd antik szobrok gipszöntvényeinek tanulmányozása után tértek rá az élő modellek utáni rajzolásra és festésre, ami rendszerint összekapcsolódott a perspektíva oktatásával, továbbá művészeti anatómiai, valamint kompozíciós gyakorlatokkal is.

1 Az akadémiai modellek (nemi, osztálybeli, etnikai) hovatartozását az adott társadalmi kontextus és az egymással versengő művészeti, esztétikai elképzelések akár egy (nemzeti) intézményen belül is jelentősen befolyásolták, és nemcsak a 19. század folyamán. így amikor 1868ban Keleti Gusztáv, a vallás- és közoktatásügyi miniszter Eötvös József megbízásából egy magyar képzőművészeti oktatási intézmény alapításának előkészítése végett körutat tett a jelentősebb európai művészeti központokban, az aktállítás nemzetközi (akadémiai és stúdió-) gyakorlatában már lezajlott az az alapvető változás, amely során a férfiakat felváltották a női modellek, illetve megindult a női modellkedés professzionalizációja is.

2 A korabeli nemzetközi akadémiai akttanulmányok tárgyalása irrelevánsnak tűnhet a Mintarajztanodát 1871-ben életre hívó, hivatalos célkitűzések ismeretében. Ezek - a reáliskolák és a gimnáziumok tantervébe ismételten bevezetett mértani és technikai rajzot oktató tanárok képzése; a termelés (ipar)művészeti színvonalának emelésére az iparosok (esti) tanfolyama, a nagyközönség művészeti képzésével összevontan; külföldi művészeti akadémiai tanulmányokra előkészítő alapképzés biztosítása; az egyetem hadászati tanfolyamával összekapcsolt helyszínrajzolás

3 - egyike sem igényelt kiterjedt alakrajzi, nota bene, akttanulmányokat. Hivatalosan a nemzeti oktatáspolitika egy olyan intézményt alapított, amely nem az akadémiák művészeti képzését irányozta, így az azok sarokkövét jelentő akttanulmányokat sem biztosította az elméleti oktatást kiegészítő gyakorlati tanfolyamok között.

4 Meglepő a művészeti igények és financiális lehetőségek funkcionális alulértékelése akkor, amikor a kiegyezés után, a társadalmi nyilvánosság diskurzusaiban egy magyar képzőművészeti akadémia az önálló nemzeti lét alkotóelemeként tűnt fel.

5 Az intézmény feladatkörének művészeti szempontból limitált meghatározása Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter elképzeléseit tükrözte, és Keleti Gusztáv, leendő igazgatóként, ennek figyelembevételével fogalmazta meg a Mintarajztanoda céljait: nyilvános „akadémia-ellenességét" művészeti „reálpolitikája" befolyásolhatta.

6 Erre mutat, hogy az intézmény alakrajztanári posztjára Keleti a kor egyik legfelkészültebb magyar festőjének, Székely Bertalannak a jelentkezését támogatta.

7 A Mintarajztanoda első növendékeinek, illetve az első évek oktatási gyakorlatának a vizsgálata is azt erősíti meg, hogy a képzés gyakorlata nem igazodott a hivatalos célkitűzésekhez. Az intézmény legitimitása bizonyos számú tanuló meglétét igényelte, miközben a bizonytalan megélhetést nyújtó és minimális társadalmi presztízzsel bíró rajztanári képesítés nem vonzott elég diákot,

8 ellentétben a nagyszámú, az intézményt „határozatlan czéllal látogató", „műkedvelő" férfival.

4 Ezek a növendékek nem geometriai vagy mértani stúdiumokért fizettek magas tandíjat: oktatásuk fókusza- ^ ban a művészeti alaktanulmányok álltak. Jellemző, hogy a '° parlamentnek benyújtott miniszteri jelentés'" szerint már m 1872-ben a „legjobb előmenetelt" a gyakorlati szakok óra- g számának több mint felét kitevő, élő modellek utáni fejta- ® nulmányokat is magába foglaló figurális rajz- és festés szakosztályában érték el: ide azok gyűltek, „kik egyenesen a művészetre, nevezetesen a festészetre éreznek hivatást, valamint a vendéglátogatók és az esti tanfolyam növendé- keinek tekintélyes többsége".

11 Az alakrajz oktatása „[k]is 1 mértékben, s főleg csak bevezetésül, mintalapokról folyt < [...]. Nagyobbára azonban [kisméretűi föszöntvényekről, s a haladottabb növendékek, naponként 2-3 tanteremben, 14 élő mintáról rajzoltak s festettek, részint szürke modor-