Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Bossányi Ervin portréja, 1912-13 (kat. 1.) De ha nem a módszert nézzük, hanem a probléma magját, akkor így: a kubizmus eredményeinek realizálása." Elek Artúr mintegy folytatva Hevesy gondolatmenetét a „szelíd kubista" művésznek az elkövetkező években bekövetkező stílusváltásában a 30-as évek posztnagybányai tendenciáihoz való igazodását jövendölte meg: „A kubizmus térfogatot éreztető plasztikai törekvés, mint ilyen vagy nagy indulatnak, vagy egyszerűen az erőnek nyilvánulása. Szobotka elképzeléseiben kevés a keresnivalója, s nincs másképp: a tehetséges fiatal művésznek szabadulnia kell belőle, még minekelőtte modorrá merevítené meg üde tehetségét. Olyan stílusban kell elhelyezkednie, mely a finomságokra ráérző tehetségének kifejlődésére alkalmasabb. A napfénynek színeken átszűrődő és az emberi formákon megmegtörő játéka iránt különösen finom az érzékenysége." „Nincsenek fél-utak. De félúton vagyok. És lefelé nézni, vagy fölfelé, egyformán szédít." - található egy tépelődő sor a már említett Bossányi-levélben. A Belvedere kiállítása ilyenformán számvetésnek, a megtett életút összegzésének tekinthető, hiszen a frissen befejezett képek (Beczássy Judit arcképe) mellett a pályakezdés időszakából, a székelyudvarhelyi nyarakat idéző tájképekből (Küküllőpart, 1909), valamint a világháború előtti Párizsban és környékén készült festményekből is (Notre Dame de Paris, 1911) láthatott egy kisebb kollekciót a budapesti közönség. Szobotka az olajképek kiegészítéseként három lapot is bemutatott Paul Claudel Angyali üdvözlet című misztériumdrámájának illusztrációiból. Az igencsak szűkszavú katalógus műtárgylistájában olvasható címeket ugyan Csendélet, 1912-13 (kat. 2.)