Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

a korszak kritikusai, művészettörténészei. 1929-ben a Tamás Galéria katalógusának feltehetően Rózsa Miklós által írt bevezetője világította meg legpontosabban a magyarországi közeghez igazodó stílusmódosulását: „A párizsi stúdium kubista eredményei Nagybánya örök-friss levegőjében, a természettel való intenzív együttélésben szabadon bontakoztak ki, s valami új, sajátos, modern naturalizmus legjobb formáiba illeszkedtek, semmit sem veszítve kifejező erejükből. A szerkezeti elemek itt már minden elvontságtól mentesen jelentkeznek, mint a konkrét, par excellence festői megjelenítés szerves alkotó részei." Szobotka éppen tíz évvel korábban, egy cseppet sem nyugalmas időszakban, a forradalmi átalakulás lázában égő Magyarországra tért vissza 1919 nyarán. Az internálás helyszínén, a normandiai Saint-Brieucben eltöltött börtönlét után még fokozottabban érezte nemcsak a földrajzi, hanem a kulturális tér váratlan kitágulását. Elégedetten olvashatta Kassák folyóiratában, a MÁ-ban Apollinaire A festészetről című írását, amelyet külön füzetben is kiadtak. (Dénes Zsófia fordításában: Kubizmus). Nagy élmény volt számára a június közepén megnyíló Köztulajdonba vett műkincsek kiállítás a Műcsarnokban, ahol a híres magángyűjtemények - időközben államosított - legszebb darabjait mutatták be. (Az eseményt egy 1 950-ben festett képe dokumentálja, amelyen a művész Pogány népbiztossal és Kmetty Jánossal beszélgetve látható Manet A Folies-Bergère bárja című képe előtt.) Haza kerülése után a Vár Dunára néző oldalán, a Szalag u. 6. szám alatt kapott egy szobát, testvére, az édesanyjuk nevét használó Beczássy Judit íróVölgy, 1913-14 (kat. 10.) Csendélet, 1913-14 (kat. 9.)