Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Ma tökéletes olvadás, havazás és eső. Reggel elment a Kriegspresse, Nilsen, Kahlfürst, Matthelian,

m egy fiatal német rajzoló, egy olasz corespondens, egy kapitány vezetése alatt Dembnóba. 3-4 napig maradnak a Dunajec vidékén. Rajzoltam hóolvadást, este 7-kor megyek a szanitécekhez és ott, ha lehet, lerajzolom a törzsorvost. A mai rajzolásnál jól megáztam, magam és a rajzok. Terveimet az ezredessel fogom minél előbb közölni. Arcképek, néhány figurális motív? 1915. március 14. reggel 3 óra 20 perc, Brzesko Mire való ezen borzasztó vérontás, a legnagyszerűbb, a legjobb anyag tékozlása. Mert az utolsó évtizedek állapota tovább nem volt tűrhető!! A fejlődés túlságosan volt egyoldalú. Mért nem volt tűrhető? Mert az érzés és érzelem világa az egyoldalú materialisztikus tudásanyag felhalmozása által elnyomatott. Mért nem volt tűrhető? Mert a fejlődés anyaga egyoldalú. A sötétség szellemei hatalmukba kerítették az embert, aki természetes fejlődése talaját elveszítette. Ezen kóros állapotoknak gyümölcs és egyszersmind orvossága ezen háború. Miért nem rossz ez így? Mert szükséges. A legjobb, legtermékenyebb anyag kiválik e romlott világból, hogy aránylag emelkedett, a heroizmusig fokozott önzetlenségi állapotban, jobban az asztrálbajusson, és termékenyítsen ott az igazi élet számára, nem pedig itt az enyészet számára. Lássunk, tanuljunk és örvendjünk, hogy ez így van, és ne feledjük, hogy az a jó, amit a tudatlanok nagy tömege a legnagyobb bajnak tart. Most a legtöbb ember kisded és a jelenre korlátoltjátékait tartja az egyetlen valóságnak. 1915. március 15. Brzesko Csöndesen esett a hó. Szekereket, ponyvákat és a földet tiszta fehér, de laza pehelyborítékkal fedve. Amint egy szekeret rajzoltam, feltárult előttem a tél egész szépsége, széltelen kellemességgel, amilyet sokat éltem át Nagyőrön. Ideálisan menendnek át a hó fehérei a fehér szürke égbe (jégmenet után). 1915. március [15—17. között], Brzesko Ittlétem célja látni és megismerni a háborút. Mi hiányzik leginkább, eddig a leginkább? Maga a harc. 1:) Arra kell tehát a fő súlyt fektetni, hogy lássak tényleges harcot. 2:) Egy képet kell megfesteni és kiállítani azon célra, hogy pénz jöjjön katonai célokra, ha kevés is. 3:) Alkalmat kell találni, hogy harcot lássak és bármily, ha csak közvetett módon is, részt vegyek benne, mert ez egész eddigi fejlődésemet kiegészítené és utóvégre mindenki kötelessége. (Arckép mellékes, mint minden kicsinyes cél.) Eddig úgyszólván csak előkészítő munkákat végeztem. A szükséges anyagot gyűjtöttem és ezt sem elég kimerítően. Most néhány fődolgot kell összeszedni, jól átgondolt módon, ezek iránt tájékozódni. A Sajtóhadiszálláson tartózkodó külföldi haditudósítók.