Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
1915. február 26. [Brzesko] Ma tudtam meg, hogy az alezredes ezredes lett.™ Gratuláltam néki. Kimentünk a zöld temetőre az ezredessel érdekesebb sírköveket megtekinteni. Szürke, kellemes idő, kissé komoly, nyugodt hangulat. A száraz gyep bársonyosan hat, közöttük a szürke sírkövek élénk, de azért harmonikus színezésükkel. A lombtalan fák és bokrok szépen tarkítják a kissé kopár megjelenést. Ősrégi szimbólumokkal, asszír és régi egyiptusi szimbólumokkal találkozik ott az ember. A színezés többnyire nagyon ízléses, finom. 1915. március 1. [Brzesko] Reggel megyünk el automobilon Brzeskóról, nagy hidegben, át a Dunajecen Zakliczynbe. Itt egy gyönyörű kolostorban van a főhadiszállás. 754 Rajzoltam a klastromudvart, különösen a kapubejáratot. Megösmertem két tisztet, akit a hermanovici csata alkalmával láttam. A kegyelmes úr is felismert és megszólított. Időközben jött egy autóbusz a társakkal. Behívtak reggelizni. Egy gyönyörű refektóriumba léptünk, köröskörül álltak asztalok tele aktákkal, tisztek írtak szorgalmasan. Hátul, a feszület alatt, azonban volt egy terített asztal és ide ültettek minket és nagyszerűen megreggeliztettek, azután elmentünk Zborovicébe. A nap gyönyörűen sütött, de amellett kemény hideg idő volt. Az autók egy hegylánc tövében álltak meg és mi a mély havon keresztül felmásztunk a 12 cm-es ostromlöveghez, amely minden 4—5 percben lőtt. Jó ideig rajzoltam, azután felmentem a jóval magasabban elhelyezett hegyiüteghez. Magyar tisztekkel ösmerkedtem. Lefelé szaladtam a nagy hóban. Zborovicére mentünk, ahol egy elhagyott úrilakban fogadott Schenk 755 tábornagy ő kegyelme, (tea). Onnan elmentünk a 65-ös huszárokhoz Laszkovicébe (Jordán huszár ezredes, parancsnok). Átvágtatás a folyón, at aque havas síkságon; az egyik ló kitörte a lábát (agyon kellett lőni). Két huszár lóról esett, de nem történt baja. Ezek után ismét visszamentünk és ismét a kolostorba mentünk, ahol nagyszerű vacsorával vártak. Horváth őrnagy, akivel Löwensteinnél találkoztam. Éjjel Zakliczynben aludtunk. A hideg engedett. Kissé többször kellett kimenni a kertbe, szép volt a hangulat. Reggel, amikor kijöttünk a főtérre, ismét nagyon hideg lett. Rajzoltam a Flóriánt. Végre gyülekeztünk és elmentünk a kolostorba, onnan néhány tiszt kíséretében Siemiochówba, a 15 cm-es Skoda-üteghez. Ezt egy mesterséges kis fenyőerdőbe rejtették. Kétszer lőttek, néztük a kitűnő fedezékeket, amelyekben a legénység alkalmat talál a hideg ellen, úgy, mint az ellenséges tüzérség ellen. Egész közel onnan egy érdekes üteget néztünk még meg egy falu mellett. Innen egy paplakba jöttünk, amely megett egy érdekes fatemplom látszik. Itt van Feldmarschall Julius Kaiser 756 főhadiszállása, 30. Jägerbataillon 757 rezerveállása. Innen gyalog indultunk a tiroli vadászok állásait, illetőleg lövészárkait, fedezékeit és kis hegyi ágyúit megtekinteni. Eleinte egy széles völgyön mentünk végig, két alacsony dombsor között, azután jöttünk az első fedezékhelyhez. Innen jobbra, egy szűk mellékvölgyben haladtunk, a bal lejtő tele volt az ilyes vakondtúrással. Fent egy fedezék úgy nézett ki, mintha láva753 Wilhelm John előléptetésére utal. Ld. a 726. jegyzetet. 754 Bencés, később ferences kolostor. 755 Alfred Edler von Schenk (1863-1952) gyalogsági tábornok. 756 Julius Kaiser (1860-1925) gyalogsági tábornok. 757 Hegyivadász zászlóalj. Ebben az időben az I. és II. Tiroler Landesschützen Regiment egységei állomásoztak a területen.
